Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Az OECD legfrissebb adatai szerint a magyar lakosság megtakarításai közel 21 ezermilliárd forintot tesznek ki, ami annyit jelent, mintha minden magyar ember 2,7 évnyi fizetését tartaná megtakarításként. A magyar megtakarítók még mindig a kelleténél több készpénzt tartanak, amivel elsősorban saját maguknak ártanak.
A magyar emberek átlagosan 2,7 évi keresetével megegyező megtakarításukkal a kelet-közép-európai országok között igen előkelő helyet foglalnak el, hiszen csak a csehek rendelkeznek náluk nagyobb megtakarításokkal (3,2 év) – így számítva. Még ez is messze elmarad viszont a dél- és nyugat-európai országok átlagától, ami messze öt év feletti. Sőt, egy holland megtakarítónak átlagosan több mint 9 évnyi keresetével megegyező megtakarítás áll rendelkezésére. Így a magyar lakosság az egy főre jutó megtakarítások nagyságában is messze a nyugat-európai átlag alatt van. Mint az az alábbi ábrán is jól látszik, egy magyar ember a pénzügyi megtakarítása átlagosan 2,1 millió forintot tesz ki, ez Nyugat-Európában átlagosan 23,9 millió forint.
A magyarok átlagosan 2,1 millió forintos megtakarítása lényegesen alacsonyabb a kelet-közép-európai térségben élők átlagosan 3 millió forintos megtakarításánál is.
Nem csak a pénzügyi megtakarítások nagysága, annak összetétele is sok tekintetben eltér a nyugat-európai országokétól. Ami kimondottan negatív, hogy Közép-Kelet-Európában kimagaslóan sok készpénzt tartanak. A nyugat-európai megtakarításokban ennek aránya 3% alatti, ezzel szemben a magyarok megtakarításainak közel 14%-át készpénz alkotja. Ezzel pedig a fő probléma az, hogy
a megtakarítók így megfosztják magukat attól a kamatbevételtől is, amit kockázatvállalás nélkül, bankbetétekért vagy állampapírokért kaphatnának.
Van azonban olyan eszköz is, amiben a magyar megtakarítók nem maradnak el a nyugatiaktól. A befektetési alapok aránya ugyanis nagyon hasonló a magyar és a nyugati országok pénzügyi megtakarításaikban. Sokat növekedett ezek népszerűsége annak következtében, hogy a jegybank 2012 augusztusa óta folyamatosan vágja az alapkamatot, ezzel együtt pedig a banki ajánlatok is egyre alacsonyabbá váltak.
Ez abban is jól látszik, hogy a kamatvágások megkezdése óta a befektetési alapok megtakarításokban jegyzett aránya 12 százalékról 18 százalékra növekedett, ezzel párhuzamosan pedig a bankbetétek hányada 49-ről 39 százalékra csökkent. Tekintve pedig, hogy ez idő alatt a megtakarítások nagysága 20 százalékkal növekedett, a különbség még hangsúlyosabb. Az alacsony kamatok tehát arra ösztönözték a megtakarítókat, hogy akár nagyobb kockázatvállalás mellett is, de a nagyobb hozamokkal kecsegtető befektetési alapok irányába kilépjenek a bankbetétek biztonságából.
A magyar megtakarítók egy másik sajátosságát jelenti az államkötvények elmúlt években látott hatalmas népszerűség-növekedése is. Az MNB statisztikája szerint a magyar háztartások birtokában álló kötvények mennyisége 2012 második negyedéve óta 1,8 ezermilliárd forintról 3 ezermilliárd forintra növekedett, ami 64 százalékos gyarapodást jelent (ez az államkötvényeken kívül egyéb kötvényeket is tartalmaz). Az államkötvények aránya nemzetközi szinten is kiemelkedő, tekintve, hogy míg az OECD adatai alapján a magyar megtakarítások 15 százalékát teszik ki a kötvények (tehát nem csak állampapírok), Nyugat-Európában ez mindössze 6 százalék. Ennek okát azonban nem is olyan nehéz megtalálni. A folyamat hátterében az az agresszív árazás és kommunikáció áll, amit az elmúlt években tapasztalhattunk a magyar állam részéről, és aminek köszönhetően valóban nagyon is versenyképes termékeket vásárolhatnak meg a megtakarítók.
De nem elég, hogy a megtakarítások ilyen ütemben növekedtek, azt is láthatjuk, hogy ezzel egy időben folyamatos volt a hitelelutasítás. Ezért pedig egyértelműen a 2008-as válság tehető felelőssé. Azóta sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a megtakarítások növelése, ezzel együtt pedig a hitelek csökkentése.
