Nagyon felkapott lett a Romániában főzött Igazi Csíki Sör. A napi 12 ezer litert előállító csíkszentsimoni üzem már régóta maximális kapacitással dolgozik, mégis több székelyföldi településen várólistát kellett bevezetni 2-4 üveg per fő limittel, akkora a kereslet, hogy nem győzi kiszolgálni az igényeket a kis sörfőzde. Nemrég aztán Budapesten is gyökeret vert ez a nedű, a külföldieket mágnesként vonzó bulinegyed egyik romkocsmájának kínálatában jelent meg. Sőt, június elején a Budapesten tartott Főzdefeszten is a csíki sörből fogyott a legtöbb, majd a budai várban tartott V. Jubileumi Sörfesztivál nagydíját is bezsebelte a csíkszentsimoni cég.

Attól pedig még ismertebb lett az Igazi Csíki Sör, hogy a nyílt színen zajlik a kis sörfőzde harca egy nagy, multinacionális sörgyárral, az eddigi négy összetűzésből hármat ráadásul a kisebb szereplő nyert.

Kard ki kard

A csíki sör jó hírneve hosszú évekre, generációkra nyúlik vissza, ami a térségben található jó vízminőségnek köszönhető. Ezt igyekezett meglovagolni a Heineken, amely 2003-ban megvásárolta a Csíkszeredai sörgyárat, ott pedig Ciuc (csíki) Premium nevű sörét kezdte főzni.

Aztán a világon mostanában végigsöprő sörforradalom, a kis sörfőzdék termékeinek növekvő népszerűsége Romániát is elérte. Délkeleti szomszédunknál amúgy nagyon erős az ipari gyártók piaci pozíciója. A Heineken a Cius Premium sörét azonban nem csak ott helyben készítette, „ezt pedig a helyiek is megérezték” – ezt már Lénárd András mondja, aki, meglátva ebben a lehetőséget, 2014 derekán Lixid Project Kft. néven megalapította saját cégét, ez állítja elő és forgalmazza most az Igazi Csíki Sört.

A versengésből pedig jogi küzdelem nőtte ki magát, amely két vonalon zajlik. A Heineken egyrészt Romániában, bíróságon támadta meg Lénárd ötletét. A Heineken abból indult ki, hogy ő már 2007-ben bejegyeztette a Ciuc címkés védjegyet, egy év múlva pedig levédette az uniós szabványügyi hivatalnál, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM) a Ciuc Premium márkát. Lénárd még a cége megalapítása előtti évben, 2013-ban jegyeztette be a „Csíki Sör” szóvédjegyet, majd 2014-ben az „Igazi Csíki Sör” címkét. Erre reagálva a Heineken Romániában 2014-ben magyarul jegyeztette be a „Csíki Premium” nevet.

A bíróságoknak azt kell mérlegelnie, hogy egy román nyelvű és egy magyar nyelvű lényegében azonos jelentésű márka összetéveszthető-e, illetve formai megjelenésükben van-e hasonlóság, emlékeztet-e a később bejegyzett Igazi Csíki Sör címkéje a Heineken Ciuc Premium sör címkéjére. A címkék így néznek ki:

A két ''csíki sör'' - egyik Lénárdéké, másik a Heinekené

MTI / Haáz Sándor, Flickr Creative Commons / Su-Lin

A multicég keresetét előbb a Hargita megyei törvényszék, aztán pedig a Suceava megyei táblabíróság utasította el, ahová a felperes kérésére helyezték át a pert, miután a Heineken úgy látta, hogy Székelyföldön azért vesztett, mert ellenséges légkörben kellett pereskednie. Azonban a suceavai táblabíróság is az Igazi Csíki Sör mellett ítélt.

Fordulat – aztán egy újabb

A Heineken nem nyugodott bele a vereségbe, és újabb pert indított a hargitai törvényszéken, amit ezúttal első fokon meg is nyert. A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy egy termék román megnevezésének jogi védelme kiterjed-e a termék köznyelvben használt magyar megnevezésére is. Az ügyben eljáró bírák úgy ítélték meg, hogy a Lénárdék sörét forgalmazó Lixid Project Kft. megsértette a Heineken Románia szellemi tulajdonát, amelyet a Ciuc és a Csíki Premium márkák levédése biztosított neki. A törvényszék álláspontja szerint az "Igazi csíki sör" gyártója tisztességtelen, megtévesztő eszközt használt az üzleti versenyben.

A manufaktúrának az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 nap alatt vissza kellett volna vonnia termékeit a piacról, és meg is kellett volna semmisítenie, és a www.csikisor.com és a www.csikisor.ro domainneveket sem használhatták volna, plusz 35 ezer lej (2,4 millió forint) perköltséget kellett volna kipengetniük. Lénárdék azonban fellebbeztek, így a döntés nem emelkedett jogerőre.

Lénárd András

Dávid Botond

Közben egy másik fronton fontos, akár a romániai per kimenetelében is fordulattal kecsegtető győzelmet aratott a kis sörfőzde. Még 2013-ban a Heineken az uniós szabványügyi hivatalnál is megtámadta Lénárdék címkéit, védjegyét. Nemrég érkezett a hír, hogy a szabványügyi hivatal elutasította a nagy holland multicég keresetét, amivel – a Hargita megyei bírói törvényszék döntésével szemben – azt jelentik ki, hogy a két márka nem összetéveszthető. Lénárd abban bízik, hogy ez borítékolja a romániai, másodfokú per ítéletét (az valamikor ősszel lesz).

Előrelátásból holland

Ha azonban abba valamelyik fél nem nyugszik bele, akkor irány a Luxemburgban székelő Európai Bíróság – így gondolkodhatott a kis sörfőzde megálmodója, amikor még a cég alapításakor egy váratlant húzott: felerészben holland tulajdonban van a kis cég, amely a holland hátterű nagy multicéggel így is felveszi a kesztyűt.

Az Átlátszó derítette ki, hogy a Csíki Sör Manufaktúrát működtető S.C. Lixid Project S.R.L. tulajdonosi struktúrájából kiolvasható, csak ötven százalékban Lénárd András a tulajdonos, a másik 50 százalékot a holland bejegyzésű Lixid Holding BV tulajdonolja. A Lixid Holding BV tevékenységéről nem sokat tudni: honlapja nincsen, székhelye egy, Rotterdam központjában található irodaházban van, igazgatója pedig a szarajevói születésű Calija Dejan. A Lixid Holding BV-nek a maga során két alapítója van. Az egyik egy Bluehill Investment Limited nevű, londoni székhelyű cég, melynek egyedüli részvényese egy ír nemzetiségű ügyvéd, Conor Delaney, a másik alapító egy szlovákiai cég: az AZC a.s., mely székhelye egy pozsonyi tömbházban található, és egy szeszes- és üdítőital-gyártással foglalkozó szlovákiai cégcsoport tagja.

Lénárd nem is rejtette véka alá, hogy bizonyos abban, „a pereskedésre végül nem Romániában fog pont kerülni, hanem feltételezhetően a luxembourgi bíróságon, és ugyan bízok az igazságszolgáltatás erejében, úgy gondolom, hogy nemzetközi színtéren egy kis romániai cég és egy lobbierős holland vállalat között az igazságszolgáltatás nyelve inkább utóbbi felé billenne. Így azonban a végső ítélethirdetésnél a bíróság előtt egy holland tulajdonú cég áll majd szemben egy holland tulajdonú céggel.”