Magyarországon átlagosan 7,8 évnyi bruttó keresetből lehet megvenni egy 70 négyzetméteres új lakást. Ez még regionális összehasonlításban is kedvezőtlen adat, hiszen Csehországban átlagosan csak 7,1 évet, Lengyelországban pedig 7,2 évet kell dolgozni ugyanezért – derül ki a Deloitte friss, 17 európai országra vonatkozó lakáspiaci tanulmányából. Megdöbbentőbb azonban, hogy mennyire le vagyunk maradva Belgiumtól és Németországtól, ahol mindössze 3,2, illetve 3,3 évnyi átlagos bruttó bérből lehet megvásárolni egy – ottani, azaz a magyarnál valószínűleg jóval drágább – 70 négyzetméteres lakást.

Ráadásul a valóság a számoknál vélhetően még sokkal kiábrándítóbb, hiszen lakásra a nettó bérükből spórolnak az emberek, márpedig ahogy azt egy korábbi cikkünkben bemutattuk, Magyarországon kimagaslóan nagy a bruttó-nettó bér közötti különbség, vagyis az elvonás. Kivételek csak a magyar háromgyerekes családok, amelyektől a kedvezményeknek köszönhetően nem von el sokat az állam. A jellemző (nem háromgyerekes) családi viszonyokra vonatkoztatva azonban valószínűleg áll, hogy egy német család majdnem harmadannyi idő alatt tud összegyűjteni egy (nemzetközi összehasonlításban jóval drágább) új lakásra valót, mint a magyar.

A felmérésből az is kiderült, hogy az Egyesült Királyságban 10 évnyi bruttó átlagkereset szükséges a lakásvásárláshoz, de ennek az az oka, hogy az ingatlanárakat a külföldiek befektetési kereslete, illetve a betelepülők és a külföldi munkavállalók által generált kereslete is hajtja.

A nagyobb európai városok között a legalacsonyabb lakásárak egyébként Portóban vannak: ott az átlagos lakásár csupán négyzetméterenként 860 euró. Nem meglepő, hogy a legdrágább európai város idén is Belső-London és Párizs, ezekben a városokban az átlagos lakásárak négyzetméterenként 14 ezer 090 euró illetve 10 ezer 270 euró.

A magyar ingatlanpiac a Deloitte értékelése szerint sokat javult az elmúlt időszakban, 2014 volt a trendforduló éve a lakásárak és a tranzakciószámok tekintetében is, de egyértelműen látszik, hogy a bázis, amiről a hazai piac megkezdte a felkapaszkodását, rendkívül alacsony volt, és nagyobb tere lehet még a további ár- és volumennövekedésnek.

Kevésbé kedvező a kép az új lakások esetében, ahol a fejlesztőket jelenleg sok esetben az európai szinten is szigorúbb finanszírozási követelmények, valamint nagyon kedvezőtlen áfa-környezet is sújtja.

„A magyar lakásszektort a legmagasabb áfa-teher sújtja Európában és – részben ebből fakadóan – magas lehet a szürkegazdaság aránya. Míg több nyugat-európai országban, mint például az Egyesült Királyságban, a lakásfelújítás és a szociális, valamint saját célú lakásépítést is jelentős adókedvezménnyel, illetve áfa-visszatérítési kedvezménnyel segítik, addig Magyarországon még nem történt lényegi előrelépés ezen a téren. Márpedig a lakásállomány elöregedésének megállításához a meglévő lakásállomány energetikai és általános korszerűsítésein túl évi mintegy 35-40 ezer, korszerű, új lakás építésére is szükség volna. Ennek azonban sajnos csupán töredéke épül ma meg Magyarországon, és az új építési engedélyek száma is csak nagyon lassan emelkedik, alig mozdítva ki a történelmi mélypontról a lakásszektort. A 2015. július elsejével bevezetett új állami támogatás, a családok otthonteremtési kedvezménye (CSOK) ugyanakkor valamelyest segítheti majd a lakásszektor talpra állását” – hangsúlyozta Kohári Gábor a Deloitte budapesti irodájának ingatlan-tanácsadási vezetője.