Ingázna repülővel? Sokaknak megéri

Mire elég Budapesten egy hónapban 911 angol font, azaz közel 380 ezer forint? Sok magyar ennek a feléből-harmadából él, miközben egy Londonban dolgozó menedzser számára csak az a zsebpénz, amit azzal megspórolhat, ha itt bérel lakást, és innen jár be dolgozni. Extrémnek tűnik 1500 kilométeres távolságból bejárni? Pedig egyre többeknek nem az, Londonba, New Yorkba vagy más nagyvárosokba 1000-2000 kilométerről is viszonylag sokan ingáznak, és az előrejelzések szerint hamarosan még többen lesznek.

Egy költöztetéssel foglalkozó angol cég a trendet meglovagolva – ügyes marketinghúzásként – összeállított egy „európai ingázási indexet”. Ez a mutató több részből áll össze, nagy súllyal esik latba, hogy egy jól fizetető állásban lévő londoni mennyit spórolhat, ha az adott városba költözik, és onnan repülővel ingázik, de az is számít, milyenek a közlekedési lehetőségek.

A Kiwi Movers számolása szerint  a "szuperingázást" vállalóknak jelenleg Prága a legjobb hely, mert onnan bejárva mindent összevetve havonta 977 fonttal csökkenthető a havi rezsiköltség (az index pedig 931 pont). Ugyanakkor Budapest is kiváló célpont lehet, hiszen az említett 911 fontos kiadáscsökkentés mellett repülővel nincs vállalhatatlanul messze (így 879 pont az index értéke), Varsó pedig a harmadik helyen végzett, mert ott lakva 863 font marad havonta az ingázó pénztárcájában (az index pedig 794 pontos). A számolgatás további meglepő eredménye, hogy például a hollandiai Hágából repülővel hamarabb lehet bejutni a Citybe (azaz London pénzügyi-gazdasági központjába), mint a külvárosokból tömegközlekedéssel. A Hágába költözéssel emellett még 547 fontot is lehet spórolni havonta.

Indulás 6.40-kor Barcelonából, 9.30-kor kávé a londoni irodában

Mindez nem csak játék a számokkal. Sam Cookney, egy Londonban dolgozó közösségimédia-ügyfélmenedzser két évvel ezelőtt egy Twitter-üzenetben írta viccből, hogy: „Kiszámoltam. Tényleg olcsóbb lenne Barcelonában bérelni egy kétszobás lakást, és ingázni Londonba, mint egy szobát fizetni itt.”

Stiller Ákos

Cookney a saját élethelyzetéből indult ki, az általa ismert, és jónak tartott londoni városrészben 1500 font körül mozgott akkoriban az egyszobás lakások bérleti díja, amihez 75 font helyi adó tartozott, és 116,8 fontért kellett havibérletet váltania, hogy be tudjon járni a munkahelyére. Ez összesen 1697 font egy hónapban, ami akkori árfolyamon 1979 eurónak felelt meg.

Ezzel szemben Barcelona egyik hasonlóan elegáns negyedében 680 euróért talált egy háromszobás, háromerkélyes, kellemes kiadó lakást, a Ryanair pedig kellő előrefoglalás esetén 34 euróért kínálta az oda-vissza repülőjegyeket a két város között. A két reptér és a két városközpont közötti tömegközlekedés napi 23 euróból kijön, így összességében az egyhavi utazási költség 912 euróra rúgott – azzal a fontos megkötéssel, hogy Cookney akkor úgy gondolta, csak hétfőtől csütörtökig járna be dolgozni. Ezek szerint a spanyol albérlet 1592 eurójába kerül, vagyis havonta 387 euróval több marad a zsebében – ebből pedig több mint 70 palack spanyol borra futná, amit a háromnapos hétvégéken a napsütötte három erkély valamelyikén elszürcsölhetne.

A repülő 6.40-kor indul Barcelonából, és 8.10-re érkezik Londonba, Cookney így 9.30-kor már minden sietség nélkül az irodában lehet, reggeli kávéját és croissant-ját pedig a repülőn kényelmesen elfogyaszthatja. A viccből idén tavasszal valóság lett, a menedzser tényleg leköltözött a kellemesebb éghajlatú katalán városba. Nem jár be mindennap dolgozni, de azért rendszeresen és sokat repül, a Fortune magazinnak most azt mondta, hogy egy perccel sem tölt több időt ingázással, mintha Londonban maradt volna, csak más az időbeosztása, de havi 500 euróval kevesebb a rezsije. A repülőgépen pedig egyre több ismerős arcot lát, szerinte mások is rájöttek, hogy megéri délre költözni.

Mit tegyen az ember, ha a munkahelye hirtelen 1900 kilométerre költözik?

Az egészen hosszú távokról való munkába járás nem új jelenség, már évek óta megfigyelhető, hogy Londonba vagy New Yorkba egyre többen hajlandóak messziről is bejárni az ottani extra magas lakhatási költségek miatt. A fapados repülés elterjedése nagyon sokat segít ebben, de talán még fontosabb tényező, hogy a munkaadók sokkal nyitottabbak lettek, és egy jó szakember megtartása érdekében könnyen belemennek abba, hogy valaki többet dolgozzon otthonról, vagy heti 3-4 munkanapba sűrítse bele azokat a feladatokat, amelyekhez fizikailag is feltétlen be kell mennie az irodába.

A 2008-as ingatlanválság alaposan megtépázta az amerikai munkaerőpiac legendásan jó mobilitását, ma már nem olyan könnyű az ingatlanokat hipp-hopp eladni és egy másik városban újat vásárolni, illetve az álláshelyek stabilitása is csökkent, vagyis nem feltétlenül bölcs dolog mindig a munkahelyek közelébe költözni.

A legjobb példa erre Ian Bearce, az egyik legismertebb „szuperingázó”, aki 2009-ben költözött a családjával Minneapolis egyik csendes negyedébe, ám nem sokkal később megkapta álmai állását – Manhattanben. A munkahelye így hirtelen 1900 kilométerre került az otthonától, de a kedvelt környéket a család nem akarta feladni, ezért Bearce már több mint 4 éve minden hétfő hajnalban repülőre száll, és csak péntek késő este ér haza. Szokásos oda-vissza útját az alábbi videóban sűrítette 3 percbe:

A Super Commuter's Journey in Timelapse from Ian Bearce on Vimeo.

A Londonból kiköltöző angolok eddig elsősorban Franciaországot és Spanyolországot részesítették előnyben, az éghajlatnak és a közlekedési lehetőségeknek köszönhetően. A BBC tavaly mutatta be Gerard Kite akupunktőrt, aki 965 kilométerre költözött ki a brit fővárosból, és ideje nagy részét egy kellemes 17. századi ódon házban tölti Délnyugat-Franciaországban. Ő csak kéthetente repül Londonba, ahol pár nap alatt elvégzi ugyanazt a munkát, amit korábban két hét alatt látott el.

David Furlong bankár szintén Dél-Franciaországból ingázik, hétfőtől csütörtökig van Londonban, annak köszönhetően, hogy sikerült megállapodnia a munkaadójával, hogy péntekenként otthonról dolgozzon. Ő két lakást tart fenn, ezért a költségei nőttek, de azt mondja, hogy a hosszabb, nyugodtabb hétvégék mindent megérnek számára.

Ott keresni, ahol jól fizetnek, és ott költeni, ahol jobb az ár-érték arány

A szuperingázáshoz természetesen sok feltételnek kell egyszerre teljesülnie, az összevetés csak nagyon drága városokban dolgozó, jól fizetett állásokban lévő munkavállalókra értelmezhető. Arról nem is beszélve, hogy a Kiwi Movers valószínűleg nem vette számításba, hogy Budapesten nem olyan könnyű, gyors és olcsó a reptéri transzfer, mint Hágában vagy Barcelonában, hiszen például nincs is kötött pályás közlekedési kapcsolat hozzá.

A szuperingázás jelensége ennek ellenére Magyarországon is megfigyelhető, csak ellenkező előjellel. Nálunk értelemszerűen nem a lakhelyüket költöztetik az emberek olcsóbb helyekre, hanem a munkahelyüket próbálják áttenni a drágább városokba. A lényeg azonban mindkét esetben ugyanaz, a pénzt ott akarják megkeresni, ahol sokat fizetnek, és ott akarják elkölteni, ahol többet kapnak érte. A magyar orvosok, fogorvosok között például sokan szuperingáznak, hiszen egy nyugat-európai nagyvárosban egy-két hét alatt is jóval többet kereshetnek, mint itthon egy egész hónap alatt.

Ott dolgozni, ahol sokat fizetnek

MTI / Kovács Attila

Egy magyar szuperingázó tapasztalatai szerint a munkahelyre való heti bejárás nagyon kimerítő, és csak átmeneti megoldásnak lehet jó. Neki olyan a helyzete, mintha Budapestről költözött volna ki egy nyugat-európai nagyvárosba, és onnan járna be dolgozni. A valóságban arról van szó, hogy a felesége talált egy jól fizető állást nyugaton, a gyerekekkel együtt ki is költözött, ő pedig megtartotta a magyar állását.

Igyekszik hónapokra előre megvenni a repülőjegyeket, pénteken utazik el Budapestről, és vasárnap tér vissza. Van úgy, hogy 10 ezer forint alatt van a jegy ára, vagyis olcsóbban repül, mint amennyiért a taxi kiviszi a Liszt Ferenc repülőtérre. Pénteken már a repülős kézitáskával megy dolgozni, és előfordul, hogy csak hétfőn reggel repül vissza, akkor a reptérről megy munkába. Néha fél nap szabadságába kerül az ingázás, így elaprózódik az éves szabi. Mivel idén nyáron még előreváltva is nagyon drágák voltak a repülőjegyek, néha az éjszakai vonattal utazott "haza" a családjához hétvégére.