A Századvégre szabta pályázatát az MNB?

Első ránézésre is milliárdos nagyságrendű közbeszerzési felhívást tett közzé a Magyar Nemzeti Bank február elején. Azt várta el ugyanis a nyertes ajánlattevőtől, hogy havonta elkészítsen egy ezerfős telefonos vállalati és ugyanekkora lakossági konjunktúrafelmérést, valamint havonta ezerfős adatfelvételt a lakosság pénzügyi attitűdjéről. Valamint azt, hogy ugyanezekről a kérdésekről fókuszcsoportokat és mélyinterjúkat szervezzen. Az elvégzendő munkához tartozik havonta három, valamilyen aktuális nemzetközi, gazdasági és/vagy társadalmi témában készítendő kisebb tanulmány (körülbelül 30 oldal), kommunikációs feladatok, workshopok szervezése, kiadványok készítése és szerkesztése, valamint havi 600 órányi szaktanácsadás. Az utóbbi önmagában 3-4 fő teljes munkaidős foglalkoztatását kívánja meg 3 éven át.

Részben a tender nagyságrendje, részben az előírt referenciák miatt a piac rögtön azt gyanította, hogy a pályázatot a Századvégre szabták. Hiszen a feltételek nagy része a témával foglalkozó, komolyabb intézetek számára teljesíthető lenne, egyetlen szempont azonban kemény diónak tűnt: az utóbbi három évben legalább hat, minimum ezerfős, telefonos kikérdezést kellett abszolválni, amelyből legalább kettőnek el kellett érnie a 200 millió forintos nagyságrendet. Ilyen fejedelmi összegű megrendeléssel azonban igen kevés cég büszkélkedhet.

A Századvég székháza. Lejt a pálya

Fazekas István

Az MNB viszont a HVG – még a március 11-ei benyújtási határidő előtti – megkeresésére tagadta, hogy a pályázatot a Századvégre szabták volna, mondván: a jelentős referenciákra a megbízás nagysága miatt van szükség. Mint írta: „Tekintettel az eljárás iránt érdeklődők magas számára, valamint arra a körülményre, hogy az ... ajánlati felhívással és dokumentációval kapcsolatban jogorvoslati eljárást a törvényben előírt jogvesztő határidőig nem kezdeményeztek, kijelenthető, hogy a piaci szereplők éppen ellentétes álláspontot fogalmaztak meg, mint amit a HVG a kérdésében sugallni próbál, azaz a piaci szereplők álláspontja szerint mind az alkalmassági feltételek, mind a felhívás és dokumentáció valamennyi rendelkezése megfelel a jogszabályi előírásoknak.”

További érdekesség, hogy a HVG gyors körkérdésére, miszerint melyik intézet tervez indulni a pályázaton, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója, Siba Ignác a benyújtási határidő előtt egy héttel kategorikus nemmel válaszolt. Ehhez képest mégis elindultak, igaz, „csak” alvállalkozóként, testvércégük, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány fővállalkozása mellett. Egyedül a Kopint-Tárki igazgatója, Palócz Éva jelezte, hogy úgy tűnik, nagy nehezen sikerül összeszedniük a kívánt referenciákat, és akkor – alvállalkozókkal – elindulnak. Mint lapunknak elmondta: nem azért, mintha nem látná a pályázat szinte minden oldalán a Századvég képletes monogramját, de a Kopint-Tárki és a Tárki nem engedheti meg magának, hogy ne is induljon olyan pályázaton, amelyben a piacon a legnagyobb tapasztalata van, és a konjunktúratesztjeinek előrejelző képessége kiváló. Ez azt jelentené, hogy a potenciális pályázók beletörődtek, hogy úgyis mindent a Századvég visz, és már el sem indulnak.

Végül ketten mérkőztek meg, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány és a Kopint-Tárkinak a Tárkival alkotott konzorciuma. A március 11-ei tenderbontáson jelentette be az MNB, hogy a pályázat becsült összege 3 évre 1,8 milliárd forint. Hogy, hogy nem, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány ajánlata hajszálpontosan 1,8 milliárd forintról szólt. Ezzel szemben a Kopint-Tárkié csak 1,134 milliárdról. Másként fogalmazva: a Századvég árajánlata több mint 50 százalékkal meghaladta a Kopint és Tárki konzorciumáét. Ez azért lényeges, mert ezt követően az MNB igazolást kért a Kopint vezette konzorciumtól a „kirívóan alacsony árról”, amit minden esetben meg kell tenni, ha az ajánlat nem éri el a becsült érték 80 százalékát. Csakhogy itt nem a Kopint-konzorcium ajánlata volt kirívóan alacsony, hanem a becsült érték és a Századvég Alapítvány ajánlati ára volt kirívóan magas – vélik szakértők. A szakpolitikai tanácsadás óradíját például a Századvég 25 ezer forintban határozta meg. Ha ez havi néhány órára vonatkozna, még el is lehetne fogadni, egy sztárügyvéd ennek legalább a dupláját megkeresi a tárgyalási vagy tanácsadási órákra. Csakhogy itt nem néhány óráról, hanem a hónap 176 munkaórájáról van szó, azaz lényegében folyamatos munkavégzésről, amit a havi 600 órás tanácsadói órakeret szükségessé tesz (3-4 főre). 25 ezer forintos óradíjjal – folyamatos munka mellett – így 4,4 millió forintnyi 1 tanácsadóra jutó bevétel adódik. Mindez a 40 százalékos rezsi és a munkáltatói szociális hozzájárulási adó levonása után is 2 millió forint feletti bruttó bért eredményez. Ha viszont nem a Fidesz-terminológiával „pofátlan” kereset a cél, akkor az „általános költség” nem 40, hanem akár 80 százalék.

Mindenesetre a jelentős árkülönbség az ajánlatkérő MNB-t nehéz, de nem megoldhatatlan feladat elé állította. Elvileg az ár kétharmad, a minőség pedig egyharmad súllyal szerepelt az értékelésben. Azt viszont tudni kell, hogy az ár után járó pontokat arányosítják, míg a minőségi pontokat sorba rendezik, azaz a minőségi pontokban „az első helyezett” 10, míg az utolsó helyezett (ha ketten vannak, akkor a második) csak 1 pontot kap. Nyolc ilyen minőségi szempont volt, különböző súlyokkal. A minőségi (szubjektív) pontokkal tehát ilyen nagy árkülönbséget is kompenzálni lehet. Ehhez az MNB nem sokat vacakolt. Az április 30-án lezárult közbeszerzési eljáráson a Századvégnek minden minőségi pontban a maximális, 10 pontot adta, a Kopint vezette konzorciumnak pedig a minimumot.

Tudomásunk szerint az MNB-vel május 11-én szerződő Századvég Politikai Iskola, de még az alvállalkozó Századvég Gazdaságkutató sem végzett soha szisztematikus konjunktúrafelmérést. Bár ennyi pénzért akár meg is tanulhatják – jegyzik meg szarkasztikusan szakmai berkekben.