Kormányzás mindenkiért, nem csak a kiváltságos helyzetben lévő kevesekért, egység az országban, egység a Konzervatív Pártban, sikeres tárgyalások Brüsszellel az Európai Unió elhagyásáról. Röviden így foglalta össze a pártelnökségért indított kampányban programja legfontosabb elemeit Theresa May belügyminiszter. Nem lesz egyszerű dolga, bár máris van, aki Vasladyként emlegeti, neki azonban más csatákat kell megvívnia, mint legendás elődjének, Margaret Thatchernek.

Gyors győzelem a pártban

A lehetséges pártbéli riválisok gyors kiesésével vagy visszalépésével nyilvánvalóvá vált, hogy a toryk minél előbb rendet szeretnének tenni – először saját házuk táján. Ott, ahol a tagság több mint fele a kilépést támogatta a népszavazást megelőző kampányban, így aztán hatalmas a megosztottság. Theresa May viszont a maradás mellett érvelt és voksolt, nem úgy, mint utolsóként visszalépett pártbéli vetélytársa, Andrea Leadsom energetikai miniszter, vagy éppen Boris Johnson volt londoni főpolgármester, akit nem minden alap nélkül tartottak a miniszterelnöki poszt legesélyesebb várományosának.

MTI / EPA / PA / Chris Radburn

A párton belüli széthúzásra utal, hogy – Leadsom hétfői kiszállása után a párt vezetéséért, illetve a kormányfői posztért folyó versenyből – több tory politikus is úgy nyilatkozott, szerencsésebb volna, ha az ország távozásáról szóló tárgyalásokat Brüsszellel egy kilépéspárti vezető irányítaná, de úgy látszik, újabb „Brexit-bűnös hagyta el a tett helyszínét”. Kérdéses, hogy a pártegységre buzdító felhívások ellenére ebből a csoportból hányan állnak be teljes szívvel az új elnök mögé.

Mindenesetre Theresa May megválasztásának folyamata nem fog az ilyenkor szokásos kilenc hétig elhúzódni, ezt a váltást levezénylő befolyásos párttestület, az úgynevezett 1922 Bizottság vezetője, Graham Brady erősítette meg Leadsom visszalépése után. Vannak azonban bizonyos megkerülhetetlen eljárási szabályok, például a távozó miniszterelnöknek, David Cameronnak, illetve utódjának fel kell keresnie az uralkodót. De szerdán ez is megtörténik, May pedig akkortól átveszi az irányítást.

AFP / Pool Toby Melvilleg

A Brexit az Brexitet is jelent

Theresa May az első pillanattól kezdve egyértelművé tette, hogy a választói felhatalmazás megvan, a feladat adott a népszavazás után: ki kell vezetni az országot az Európai Unióból. A kérdés az, hogy mikor és hogyan. A politikus várhatóan nem kapkodja el a Brexit-gomb megnyomását, az év vége előtt nem indítaná el a folyamatot. Először a feltételekről akar tárgyalni Brüsszellel. Természetesen a brit érdekeket szem előtt tartva, nem törődve az EU központjából érkező sürgető, olykor fenyegető üzenetekkel.

Véleménye szerint egyébként az EU még a kilépésről szóló hivatalos londoni bejelentés előtt rákényszerül az egyeztetésekre. Ezt arra alapozza, hogy hárommillió uniós állampolgár él és dolgozik Nagy-Britanniában, az EU nem hagyhatja cserben őket. Sokan azonban zsarolásként, egyfajta „túszejtésként” értékelték (és bírálták) ezt a megközelítést, emlékeztetve arra, hogy nem szerencsés erősíteni az ébredező idegengyűlöletet, ráadásul nem szabad megfeledkezni arról az 1,2 millió britről sem, aki a kontinensen keresi a kenyerét.

May konkrét elképzeléseiről keveset lehet tudni, korábban csupán annyit árult el, hogy miniszterelnökként külön kormányhivatalt hoz létre a Brexit levezénylésére. Ezt nyilván könnyebb lesz, mint belügyminiszterként még 2010-ben tett ígéretét betartani arról, hogy évi százezerre csökkenti a nettó bevándorlást. Négy évvel később ugyanis 300 ezer környékén járt a mutató.

AFP / Leon Neal

Jobbra hajts, balról előzz!

A népszavazás egyik nagy tanulsága az volt Theresa May számára, hogy a „kisemberek” megelégelték a helyzetet, amikor nincs beleszólásuk saját sorsuk alakításába. Gazdasági programjában ezért több ponton is balról előzné a Munkáspártot. Erősítené a dolgozói képviseletet a nagy cégek irányításában, korlátozná és szigorú részvényesi ellenőrzés alá vonná a menedzseri bónuszok rendszerét. Véget vetne a nagyvállalatok ellenőrizhetetlen működésének, csökkentené a jövedelmi különbségeket. Ezt a törekvését még pártján belül is sokan bírálják, túlzottan szakszervezetbarátnak tartják, vagyis ezt a csatát is meg kell még vívnia.

De mindez „kispálya” ahhoz képest, hogy miként tudja megnyugtatni a Brexit-hatás miatt komoly veszteségeket elszenvedő nemzetközi nagyvállalatokat, pénzügyi vállalkozásokat, bankokat, amelyek részben azért költöztek Londonba, hogy kihasználják az európai piac elérhetőségéből fakadó előnyöket. Számukra komoly csapás volna a közvetlen kapcsolat elvesztése a kontinenssel. Az első jelek aggasztóak. Az Egyesült Államok hat vezető bankja a második negyedévben például 18 százalékos profitcsökkentést szenvedett el, részben a Brexit-hatás miatt. És a kormányfői poszt várományosa még adós a megnyugtató válaszokkal. Mindenesetre a font hétfőn szárnyalni kezdett Cameron gyors távozásának hírére.

Nem ma kezdte

Theresa May (Theresa Mary Brasierként született 1956. október 1-jén) Oxfordban földrajzot tanult, majd két sikertelen próbálkozás után 1997-ben szerzett parlamenti mandátumot. Tehetségéről sokat elárul, hogy két évvel később már az árnyékkormány tagja volt. Házasságát egy most még nála is ismertebb nőnek, a 2007-ben meggyilkolt volt pakisztáni miniszterelnöknek, Benazir Bhuttonak köszönheti. Ő mutatta be későbbi férjének, Philip May bankárnak. Egészségügyi problémák miatt a párnak nincs gyermeke, ezért is hördült fel a brit közvélemény amiatt, hogy a versenyt utolsóként feladó Leadsom egy lapinterjúban saját anyaságát politikusi erényként bemutatva támadta vetélytársát a kampányban.

May egyébként nem az a fecsegős fajta politikus. A brit Guardian idéz egy tory képviselőt, aki már vacsorázott vele, és emlékei szerint alig tudott kihúzni belőle néhány szót. Nem pletykás, nem csacsogós, nem intrikus. Egy másik hölgyismerőse pedig azt mondta róla, nem az a típusú nő, akivel a lábgyantázásról lehetne beszélgetni. De nem is ezért kerül a Konzervatív Párt és az ország élére.

Ezer ügyvéd támadta meg a brit kilépést

Egy hete már volt hír abból, hogy a Brexit eredményének jogértelmezési szürkezónájára hivatkozva a Mishcon de Reya - az egyik legnevesebb londoni ügyvédi iroda - jogi eljárást indított annak megakadályozására, hogy a brit kormány parlamenti döntés nélkül kiléptethesse Nagy-Britanniát az Európai Unióból. Itt az ügyvédek következő csapása.