A leggyanúsabb talán az, hogy igencsak eltér a budapesti és a teheráni olvasata, hangsúlya a napokban aláírt dokumentumnak. Mint arról beszámoltunk, múlt hét szombatján Teheránban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Ali Akbár Szálehi, az iráni atomenergetikai szervezet vezetője a két ország atomipari együttműködéséről írt alá megállapodást, de az erről szóló hivatalos magyar közlemény kimerült abban, hogy - több más kérdés közé szinte elrejtve - Havasi Bertalan közölte:

A találkozón aláírták a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és az Európai Unió normáinak megfelelő szándéknyilatkozatot a két ország együttműködéséről a nukleáris energia, elsősorban annak biztonsága területén.

Azt már az iráni sajtóra hivatkozva az atv.hu írta meg, mik a kulcselemei a megállapodásnak: a magyar állam 85 millió eurós (26,4 milliárd forintos) hitelszerződést ajánlott fel az iráni atomprogramnak; 100 iráni diák magyar egyetemekre jöhet tanulni; a két ország közösen kis atomreaktorokat épít, amelyeket Afrikában és Ázsiában adnának el. Az MTI azóta sem update-elte az aláírt dokumentum részleteivel, lehetséges kihatásaival tudósítását.

Milyen törpeerőmű és kiknek?

A Tehran Times jóval bővebb hírt közölt az aláírásról (előtte is hosszan beharangozták), mint minden olyan eseményről, ami az ország atomenergiájának - deklaráltan békés célú - felhasználását érinti. A magyar fél kissé elkenő beszámolóihoz képest a lapból kiderül, hogy az ügyben több konzultáció is volt már a felek között, és hogy 2016-ban Szálehi még arról számolt be: az iráni atomenergetikai szervezet (AEOI) Magyarország számára dolgozna ki egy 25 megawattos törpeerőművet.

Ebből lett végül az afrikai és ázsiai piacokra szánt minireaktor, amelynek eladásánál valószínűsíthetően nem lesz szempont, hogy a vevő valóban a békés célú atomenergia-felhasználást tartja-e szem előtt. Az Iránon belüli fejlesztést pedig kérdésessé teszi, hogy az iráni fél nyíltan elmondta, három új projekt mellett a sokat vitatott, állítólag hadicélokra is felhasználható busheri atomerőművet bővítenék tovább. A Magyarországot több évre elkötelező, a magyar adófizető által lehetővé tett folyamatot tehát olyan transzparenssé kell tenni, amennyire csak lehet.

A megállapodás kétséges hátteréről hetilapunk eheti számában olvashatnak bővebben: "Irán a nemzetközi terrorizmus egyik fő támogatója, az atomfegyver-fejlesztési program megszállottja, ahol sportot űztek abból, hogy nem engedik be létesítményeikbe a nemzetközi szervezetek megfigyelőit." Mindemellett az is gond, hogy "nehéz értelmezni (...) az iráni nukleáris erőmű 25 megawattos méretét, (...) folyamatos áramtermelésre az iráni–magyar mini túlságosan picinek tűnik", így "a fejlesztésre fordítandó tízmilliárdok megtérülésére szinte semmi esély." Ez azonban szinte még a legkisebb probléma.

Hányszor 85 millió euró?

Mint azóta kiderült, Magyarország ezt a 26,4 miliárd forintnyi hitelkeretet a már eddig is több kétséges vállalkozást segítő állami Eximbankon keresztül nyújtja. Csakhogy pontosan ez az összeg már február 7-én, a magyar-iráni gazdasági vegyes bizottság első ülésén, majd 10-én, Ali Tayyebnia gazdasági és pénzügyminiszter budapesti tárgyalásain is előkerült, a magyar és az iráni vállalkozások közötti együttműködés elősegítése, vegyesvállalatok létrehozása céljából.

Felmerül a kérdés: ez akkor ugyanaz az összeg, csak módosult a felhasználása, vagy ez valami standard összeg az Eximbanknál, és minden elképzelhető iráni hitelkeretet 85 millió euróban állapítanak meg? Ha viszont ez egy újabb 85 milliós hitel, függetlenül a februáritól, akkor hogyan magyarázzák meg az adófizetőknek, hogy közpénzből 2 x 26,4 milliárd hitellel is megdobjuk Iránt? Mi ebben az üzlet - nekünk?

aeoi.org.ir

A Mehr iráni hírügynökség februári tudósítása szerint a hitelt a magyar Eximbank az állami (de a palesztin terrorizmust is támogató szaúdi Islamic Development Bank-hez kötődő) Export Development Bank of Iran (EDBI) számára nyújtaná. Ez is igen problémás: az amerikai pénzügyminisztérium szerint az EDBI anyagi támogatása tette lehetővé az iráni tömegpusztítófegyver-programot, a nem békés célú nukleáris fejlesztéseket, nem véletlenül szankcionálta az Egyesült Államok és az EU is a bankot 2016-ig.

Egyébként a 100 iráni diák ösztöndíjkerete is februári hír, nem most merült fel. Akárcsak az, hogy Szijjártó Péter elmondása szerint "júniustól (...) 150 iráni légi irányító képzése kezdődik az országban."

Partnerünk, Irán? Tényleg?

Mint már említettük, Irán nemcsak azért kockázatos ország, mert továbbra is változatlanul támogatja a nemzetközi terrorizmust, a libanoni síita Hezbollahot éppúgy, mint a palesztin szunnita Hamászt. Nukleáris együttműködésben gondolkodó országnak azt is mérlegelnie kellene, hogy Irán az egyik kulcsszereplője az eddig 600 ezer halálos áldozatot követelő és 12 millió embert menekülésre kényszerítő szíriai polgárháborúnak.

Ezért sem volt éppen a magyar diplomácia fényes napja, amikor az EU- és NATO-tag Magyarország képviseletében Semjén Zsolt bátran vendéglátói szemébe mondta, hogy Budapest mindig is ellenezte az iráni és orosz szankciókat, ellenben - ha hinni lehet a teheráni beszámolóknak - diplomatikusan  hallgatott, amikor vendéglátói a szíriai rezsimet mentegették vegyifegyver-ügyben, és a Nyugatot és Amerikát szidalmazták.

Jelzésértékű, hogy egy, az oroszok, az irániak és a Hezbollah által közösen irányított parancsnoki központ közös állásfoglalásban ítélte el Trump elnök légicsapását arra a szíriai légitámaszpontra, ahonnan Aszadék a múlt heti hírhedt vegyi fegyveres támadást elkövették, és meg is fenyegették az Egyesült Államokat. Felkészült-e Magyarország arra a nemzetbiztonsági kockázatra, amit új nukleáris partnerének nem kevés ellenfele esetleg jelenthet?

Két szélsőséges politikus is indul a májusi iráni elnökválasztáson, a volt elnök, az ismert Izrael-ellenes uszító, Mahmúd Ahmadinezsád, és a keményvonalasként ismert Ebrahím Raiszi. A hivatalos iráni retorika a mai napig nem enyhült sem Amerikával, sem a "cionista rezsimmel" szemben, úgyhogy el lehet képzelni, mi lesz itt egy iráni hardcore fordulat esetén. Hogyan fogjuk akkor kontroll alatt tartani a kétoldalú együttműködést, hogyan garantáljuk majd a kooperáció eredményeinek kizárólag békés célú felhasználását?

Irán politikailag és katonailag is szoros együttműködésben áll Oroszországgal, több nukleáris együttműködést is kötöttek a Roszatommal. A gond az, hogy a 2015-ben kötött, 2016. januárjában életbe lépett nemzetközi megállapodás, amely az ország atomprogramjának korlátozásáról szól, cserébe a gazdasági szankciók feloldásáért, nem tartalmazza végül azt a sokak által várt kritériumot, hogy az ENSZ-ellenőrök a  "bármikor, bárhol" elv alapján ellenőrizhetnék az egyes facilitásokat. Iránnak harmadára kell csökkentenie centrifugáinak számát, nem építhet új erőművet (!), de egyetlenegy reaktorát sem kell bezárnia, és nem kell véget vetnie ballisztikus rakétagyártásának sem. Nem vitás tehát, hogy Iránnak érdeke a biztos atomhatalmi státust garantáló egyezmény léte, hiszen általa a Nyugat segíti az iszlamista rendszer fennmaradását.

Lássuk be, mindez azért igen kevés biztosítékot jelent arra, hogy valóban jó kezekbe kerül a magyar nukleáris segítség.