A névtelenséget kérő bankárt a brit Guardian idézte nemrégiben. A gazdagok szeretik azt állítani, hogy szorgalommal és tudással a csúcsra lehet jutni, de ez egyáltalán nem igy van- ezt hangsúlyozza véleménycikkében Danny Dorling professzor, aki társadalmi földrajzot oktat az oxfordi egyetemen. A mítoszokkal szemben az igazság az, hogy a gazdagok nagy része már eleve ezüst kanállal a szájában születik. Lásd Donald Trumpot, aki dúsgazdag New York-i ingatlanvállakozó fiaként látta meg a napvilágot. Vagyis eleve szerencsésen kell születni ahhoz, hogy valaki szupergazdag legyen A legtöbben öröklik a nagy pénzt és nem ők maguk csinálják- hangsúlyozta az oxfordi professzor a BBC által  közölt írásában. Szerinte a nagy Amerikai Álom a semmiből meggazdagodó törekvő polgárról üres mítosz, mellyel a gazdagok próbálják meg azt megindokolni, hogy miért is olyan nagy és miért növekszik olyan gyorsan a jövedelemkülönbség a társadalmi rétegek között az USA-ban és Nagy-Britanniában (az utóbbi a rekorder a jövedelemkülönbségek terén Európában).

Az igazság ezzel szemben az- hangsúlyozza az oxfordi professzor- hogy azok az országok tudják gyorsan növelni a jólétet, ahol viszonylag egyenlő a jövedelemeloszlás. Ha ugyanis túl sok pénz áramlik a felső rétegekhez, akkor nem nő igazán a fogyasztás, hiszen a gazdag emberek jövedelmüknek viszonylag kisebb részét költik el, mint a középosztály vagy a szegények. Arról nem is beszélve, hogy általános az adócsalás ebben a körben. Maga Trump is azzal dicsekedett a választási kampány során, hogy 16 éve nem fizet adót.

zerencsére vannak olyan dúsgazdag emberek, akik felismerik, hogy a nagy jövedelemkülönbség morálisan nem indokolható. New York államban 50 dollár  milliomos azt javasolta Cuomo kormányzónak: emelje meg az adójukat! Az 50 milliomos jó része örökös, aki életében nem tett semmit, ami különösebb értéket termelt volna, a vagyonuk mégiscsak mesés és egyre növekszik. Olyan nevek vannak itt mint Abigail Disney, a hollywoodi Disney unokája vagy Steven Rockefeller, a legendás olajdinasztia negyedik generációjának tagja.

A londoni Cityben is készített egy felmérést a London School of Economics egy csapata. Kevés embert kérdeztek meg, de az egyharmaduk azon a véleményen volt: a kormánynak tennie kellene valamit azért, hogy csökkenjen a jövedelemkülönbség a gazdagok és a társadalom többi része között. Ehhez képest ez sem Londonban sem pedig Washingtonban nem szerepel a kormányzat prioritásai között. Épp ellenkezőleg Donald Trump első költségvetése éppenséggel a gazdagoknak kedvez, akik már eddig sem nagyon jeleskedtek az adófizetésben. Danny Dorling professzor hiába javasolja a skandináv modellt a BBC-ben közzétett előadásában, a döntéshozók mind Nagy-Britanniában mind pedig az USA-ban kitartanak az angolszász modell mellett, mely egyre nagyobb  különbségeket eredményez a gazdagok és a társadalom többi része között. Anyagi szempontból.