A kilencvenes években rossz híre lett a tequilának: olyan italnak tartották, amitől fiatalok rúgnak be, majd fejfájással, másnaposan ébrednek. A piacot ugyanis az alapanyagnak számító kék agávé párlatából csak 51 százalékot tartalmazó, cukornádból vagy kukoricából készült szesszel felütött olcsó tequila uralta. Clooney-ék és mások viszont olyan italt akarnak, amely szakít a közhelyessé vált fogyasztási szokással – sónyalás a bal hüvelykujj tövéből, a tequila gyors ledöntése, majd ráharapás egy lime-szeletre –, és a tequilát úgy lehet élvezni, mint egy jó whiskey-t vagy konyakot.

A HVG e heti számából megtudhatják, hogy a szakítás a közhelyes tequilázással üzletileg is sikeresnek bizonyult. A mexikói ital legfontosabb piacának számító USA-ban a prémiumszegmens az utóbbi másfél évtizedben csaknem megháromszorozódott, az exkluzív minőségű és árú változat eladása pedig megnyolcszorozódott.

Clooney sem járt rosszul az üzlettel, ha társaival egyenlően osztják el a pénzt és becsületesen befizetik az adót, akkor az első körben a filmsztár 140 millió dollárt kaszál. Nagyjából annyit, mint hét sikerfilm főszerepéért Hollywoodban. A második körben pedig újabb tízmilliókkal gazdagodhat. A most értékesített Casamigos egyébként baráti szenvedélyből született, az egész úgy indult, hogy Clooney és barátai elégedetlenek voltak a kínálattal. Ha kíváncsi a folytatásra, olvassa el a cikket a HVG e heti számában!