Beszólogatós csetepatéval indult az év egyik nagy tőzsdei bevezetése, a Waberer's-papírokkal való kereskedés. „Vajon a biztosító eredménye meddig tudja kompenzálni a veszteséges alaptevékenységet?” – szúrt oda egykori üzlettársainak Wáberer György az egy év alatt médiacézárrá lett Mészáros Lőrinc mediaworksös lapjában, a Világgazdaságban. A mai tulajdonos, a Mid Europa Partners tőkealap nem késlekedett a válasszal: a csoport „mindhárom üzleti szegmense sikeresen zárta a 2016. üzleti évet, így a korábbi évekhez hasonlóan a nemzetközi fuvarozási üzletág és a regionális szerződéses logisztikai üzletág is profitábilis volt”.

MTI / Koszticsák Szilárd

Wáberer a magyar fuvarozás királya volt mindaddig, amíg a tulajdonosi viták miatt tavaly el nem adta részesedésének utolsó darabját is a nevét viselő vállalatból. Az üzletember befolyását növelte, hogy két éve miniszterelnöki megbízotti címmel ruházták fel; feladatul azt kapta, hogy készítsen elő intézkedéseket „a magyar logisztika, ezen belül a közúti fuvarozás versenyképességének javítása érdekében”, és intézkedjen azok végrehajtásáról. Vagyis az egyik piaci szereplő jogot kapott az Orbán-kormánytól arra, hogy alakítsa az üzleti környezetet, amelyben ő is versenyez. A hozzá feltétlenül hű nemzeti burzsoázia megteremtésén munkálkodó Fidesz-kabinet más esetben is alkalmazta ezt a megoldást: a dohánygyáros Sánta János például a trafiktörvény előkészítésében vett részt. Aztán persze meg is hálálta a bizalmat a Continental-cégcsoport irányítója, hiszen egy ideig résztulajdonosa volt a 2015-ben indított kormánypárti napilap, a Magyar Idők kiadójának, elmondása szerint azért, mert látta a tévében, hogy Orbán Viktor azt mondja: jó volna, ha a vállalkozók segítenék a jobboldali sajtót.

Vazallus vállalkozók

Mostanában már nem egyszerűen szimpatizáns nemzeti vállalkozókra vágyik a kormány, hanem tőle függő – tehát rapid módon lecserélhető, politikailag súlytalan – szolgai követőkre. Olyanokra, akik lényegében az állami vagy uniós megrendeléseken gazdagodnak, terjeszkedésüket pedig köztulajdonú vagy nekik privatizált bankok segítik. Erre jó példa a közelmúltból a Mészáros búzakeményítő-üzeme mögött álló Visonta Projekt Kft. esete: a céget az MKB és az állami Eximbank hitelezte, a kormány pedig kiemelt beruházássá nyilvánította kedvenc gázszerelőjének ezt a bizniszét.

A közbeszerzésekből élő, támogatásokkal hizlalt kormányközeli vállalkozások vagy a gyorsan sikeres üzletemberré tett családtagok nyilvánvalóan sokkal kisebb politikai kockázatot jelentenek, mint azok, akik évtizedes munkával futottak be – akkor is, ha egyébként Fidesz-szimpatizánsok (voltak). Így szállt el Simicska Lajos vagy Spéder Zoltán, és így futott fel Andy Vajna vagy Mészáros karrierje. Az utóbbi esetekben simán a politikai érdekekhez lehet igazítani a tulajdonoscseréket, az esetleg ellenállók pedig az állami pénzszivattyú elzárásával gyorsan jobb belátásra bírhatók.

A kormány a vazallus vállalkozókra tett: turbófokozatba kapcsolt az elitcsere a gazdaságban is. A magyar (vissza)vásárlásokra a politikai haszonlesés mellett sokszor veszteség adott okot, mint Andy Vajna TV2-jénél,  az immár Matolcsy Ádám tulajdonában lévő Origónál, vagy Mészáros MKB-jánál. Ritka kivétel Tombor András Atmedia-felvásárlása, de ez a reklámcég is nagyban kormányfüggő, hiszen jórészt a közmédia és a Vajna-féle TV2-csoport hirdetési helyeit értékesíti. A médiában, a bankoknál csak az olyan erős hátterű vállalkozások tudtak ellenállni, mint az RTL Klub. Máshol inkább a külföldiek vásárolnak: olyan, befutott magyar márkák jutottak mostanában részben vagy egészben külföldi kézbe, mint a Waberer's, a Sziget, a Fornetti vagy a Szentkirályi. A jelek szerint ezek sorsát főleg az határozta meg, hogy sikeresek voltak – és vagy tovább akartak terjeszkedni, vagy jó pénzt adtak értük. A HVG először a kamionos és az ásványvizes történetet mutatja be.

A Waberers's-sztori, osztalék: 0 forint

A Waberer's magyar sikertörténet volt: a kádári időket idéző nevű Volán-Tefu privatizációjából, majd a Hungarocamion megvásárlásából Európa egyik legnagyobb, több mint 3500 kamionnal rendelkező fuvarozócége nőtt ki. A társaság most ismét átnevezés előtt áll: az alapító üzletember visszavonja a névhasználati jogot, miután tavaly eladta a maradék 40,3 százalékos részét. Az új gazda azonban nem izgul különösebben, hiszen a nevet legalább 2021 március végéig használhatja. A felmondás jogával Wáberer György 2018. március 31. után élhet, de hároméves türelmi idővel, és a szerződés csupán a Waberer's nevet érinti, a napocskás logó (amely állítólag az egykor a Fidesznek dolgozó, 2010-ben elhunyt Wermer András ötlete), a cégszínek és az Optimum Solution szlogen joga már a vállalkozásé.

A miniszterelnöki megbízott és a Mid Europa Partners 2011-ben bútorozott össze, de folyamatos volt köztük a vita, részint ezért is húzódott el a tőzsdei bevezetés. Így végül teljesen kiszállt Wáberer – aki Orbán Viktornak egy kormányülésen előre jelezte, milyen változások készülnek a cégénél. Az üzletember, aki becslések szerint tízmilliárdokat kereshetett a Waberer's-cégcsoporton, átnyergelt az ingatlanbizniszre. Itt is nagy lépésekre készül, a pénzén végre eltűnhet a budai rózsadombi volt SZOT-szálló torzója – luxuslakások lesznek benne –, de irodaházat is épít a MOM Parkban – Garancsi Istvánnal közösen. Wáberer a nevét viselő társaság eladása után is hatalmas cégcsoporttal és persze sok befektethető pénzzel rendelkezik. Egyik – közvetetten tulajdonolt – társaságában, a W-New Holding Kft.-ben például 25 milliárd forint osztalékot fizetnek az idén, amelyből 8 milliárd forintnyi az üzletember zsebében landol.

HVG

A Szentkirályi sztori, osztalék:500 millió forint

A Szentkirályi egyenesen nemzeti ásványvízként reklámozza magát: a víz „hazánk nagyköveteként terjeszti Magyarország jó hírnevét szerte a világon”, hirdetik ma is. A régi gazda, Balogh Levente 2011-ben öntömjénező, aranybetűs fedelű könyvet is kiadatott magáról, Magyar siker a multik világában alcímmel. „Kiderült, hogy ösztönös üzleti tehetség vagyok”, írta magáról olyan történetek mellett, mint hogy 5 milliárd forintért se adta el a céget, sőt még akkor sem, amikor „kitöltetlen csekket tettek elém, megjegyezve, hogy akkora összeget írok rá, amekkorát akarok”.

A márkaépítésben kifejezetten ügyes Balogh hat éve még azt írta: „annak azonban, hogy valaha eladjuk a céget, szerintem sosem jön el az ideje”. A Szentkirályit korábban a multik üldözöttjének lefestő tulajdonos aztán meggondolta magát, de a 2015-ös eladás után is benne maradt az üzletben. Nemcsak a 20 százalékos tulajdonrészével, de ő lett az olasz többségi tulajdonossal, a Pasquale családdal közös, cseh bejegyzésű cég, a Central Europe Mineral Water Holding a.s. elnöke is.

Csörgő László

Balogh egyre inkább külföldre tekint, miután létrejött egy regionális multi – ha nem is csak önerőből, ahogy eredetileg szerette volna. A tőkeerő növekedésével együtt kétséges azonban, hogy milyen itthoni karriert fut a jövőben a multihoz csatlakozott Szentkirályi–Kékkúti-ásványvízpáros (amely most körülbelül 40 százalékos részesedésű), hiszen például Mészáros Lőrinc is megjelent a piacon, és a mostani hőségben már az ő Vivien vizét osztogatták az államvasút pályaudvarain.

HVG

Nemcsak marketingfogás volt a Szentkirályi magyarságának hangsúlyozása, a kormánypárti kapcsolatokat is ápolta Balogh, bár azt állítja, távol tartotta magát és a cégét a politikától. 2010-ben például egy logisztikai központ avatójára – más fideszesek mellett – Lezsák Sándort vonultatta fel, és ott volt Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek is. Őt láthatóan nem zavarta a Szent Korona kereskedelmi célú felhasználása, hiszen szinte vállalati papként járt a Szentkirályihoz különböző létesítményeket szentelni. A cég egyébként korábban más marketingirányt követett, Luís Figo portugál futballsztárt szerződtette reklámarcnak, míg az ugyancsak a cégcsoporthoz tartozó Visegrádi ásványvízhez Christopher Lambert színészt.