A Facebookon osztotta meg a magyar egészségüggyel kapcsolatos tapasztalatait Náray Tamás. A divattervező egy családtagjáról ír, aki nyáron került be egy vidéki klinika sürgősségi osztályára. Először azért, mert felborult az ionháztartása, elvesztette az eszméletét és elesett. Megröntgenezték, néhány laborvizsgálatot is elvégeztek nála, majd hazaküldték. Nem sokkal később azonban éles fájdalmat érzett a hátában, elvesztette az eszméletét, és nem tudott felállni többé.

Ugyanabba a kórházba került megint. „Az osztályon az egyik nővér erőszakosan bánt vele, rángatta hogy ne szimuláljon. Azt mondta, ő tudja, hogy sok idős ember eltúlozza a fájdalmait. Amikor végképp nem bírt mozdulni, akkor tüzetesebben megvizsgálták, és kiderült hogy eltörött a keresztcsontja. Előbb tagadták, később belátták, hogy ez a korábban észre nem vett repedés következménye lehet. Nővérhiányra hivatkozva bepelenkázták és katétert tettek bele. Nincs aki ágytálazza! - mondták.”

Náray családja ekkor úgy döntött, magánkórházba szállítattják. Itt két hét kezelés után járókerettel már képes volt mozogni. Az előjegyzések miatt azonban két hét után nem maradt ágy a számára, így egy másik helyre mentek, de a krónikus helyhiány miatt itt is csak egy hétig fekhetett.

„Az állapota persze folyamatosan javult, így már örültünk amikor rehabilitációs központba kerülhetett. Ebben az intézményben, amelyen nem magánintézmény volt, elkeserítő állapotokat tapasztaltunk. Magasvérnyomásos betegnek hétvégente nem mértek vérnyomást, nem tájékoztatták arról, hogy milyen gyógyszert szedetnek vele, a fürdetésért könyörögni kellett és fizetni, az ételt pénzért kellett megrendelni, mert amit egyébként adtak, attól még a disznók is elfordultak volna.”

Újabb két hét után javulni kezdett a beteg állapota, ekkor úgy döntöttek, hogy saját városában folytatják a terápiát. Ehhez azonban szállításra volt szükség, és itt kezdődött az újabb horror:

„Megrendelték ebben az intézményben az elszállítást. Államiból államiba csak így lehet, közölték. Vákuumágy kellett valóban, s ezt kocsival nem tudtuk volna megoldani. A beteget nem tájékoztatták, hogy mi vár rá. Egy két-három órás útról beszélünk. Délelőtt berakták a mentőkocsiba. Ott derült ki, hogy még két másik kórházból négy helyre további betegeket szállítanak közben. Immáron nyolc órája fekszik most a kocsiban, furikázva, gyógyszer nélkül, fájdalomcsillapítás nélkül, élelem nélkül, víz nélkül és wc-zési lehetőség nélkül!”

Náray várakozás közben, péntek este írta a posztot, „türelmetlenül és tehetetlen dühöt érzek” - fogalmazott benne.