A végtelen lehetőségek iparága
Az űripar végtelen lehetőségeket nyit meg a vállalkozások előtt. Támogatási források is rendszeresen elérhetők a szektorban érdekelt piaci szereplők számára.
Oltalmazotti státust szerzett afgán és szudáni fiatalok dolgoznak mosogatóként a holland tulajdonú Eurest Étteremüzemeltető Kft. nagy budapesti konyháin. „Néhány hónapja vettük fel őket, magyarul is tanulnak, s az őket közvetítő szervezet mentorral támogatja a beilleszkedésüket” – mondta a HVG-nek Nyerges János, a cég ügyvezetője. Úgynevezett elismert menekülteket – bár jellemzően nem nagy létszámban – mind több hazai cég alkalmaz, így belvárosi kávézóban, ázsiai étteremben, sőt a Bethesda Gyermekkórházban is kisegítenek. „Régen nagyon vonzó önéletrajzokat kellett ahhoz produkálniuk, hogy egyáltalán szóba álljanak velük, ám szerencsére az utóbbi hónapokban egyre többen alkalmaznak menekülteket, például a vendéglátásban, de más területeken is” – mondja Kanizsai-Nagy Dóra, a Kalunba Nonprofit Kft. alapítója.
A munka törvénykönyve szerint az elismert menekülteket vagy oltalmazottakat ugyanazok a jogok illetik meg, mint a magyarokat, így például minimálbér alatt nem foglalkoztathatók. A kereskedelemben sem példa nélküli ez a fajta munkaerőpótlási megoldás: a Váci utca egyik szuvenírboltjában például több éve dolgozik két afgán fiú. A turizmusban már csak azért is előszeretettel alkalmaznak afgánokat, mert ők gyakran több nyelven – az orosz vagy a török, illetve az angol mellett perzsa és valamelyik indiai nyelven is – beszélnek.
Pedagógiai asszisztensként dolgozó közmunkás. Átnyergelt mosogatónak
Dudás Szabolcs
Mára olyan fokot öltött a munkaerőhiány Magyarországon, hogy a kétségbeesett munkáltatók különféle alternatív megoldásokon törik a fejüket. Az építőipari cégek az ukrán vendégmunkások tömegeiben bíznak, a nyári szezon miatt pánikoló vendéglátósok pedig a napokban azzal álltak elő, hogy szívesen foglalkoztatnának közmunkásokat, pontosabban belőlük állami segítséggel átképzett dolgozókat. Abban aligha bízhatnak ugyanis, hogy a tömegesen külföldre költözött szakképzettek hazatérnek a jelenlegi hazai bérekért. Hazacsábításukhoz vélhetően kevés lesz a Bödőcs Tibor humorista által felsorolt „többen vagyunk, mint a dánok, északabbra vagyunk, mint Görögország, a magyar nők szebbek, mint a bolgár férfiak” érvrendszer.
A Brexit miatt Angliában elbizonytalanodott magyar vendégmunkások sem feltétlenül hazafelé indulnak el. „Az aggódóbb munkatársaim sorra lépnek tovább a Kanári-szigetekre pultosnak, konyhai alkalmazottnak. Ott is éppen annyit keresnek ugyanis, mint Londonban, csak még kellemesebb a klíma” – mondta a HVG-nek egy huszonéves magyar fiatalember, aki a brit főváros Euston vasútállomásának egyik galériaéttermében dolgozik.
„A hazai vendéglátóipari átlagbér a nemzetgazdasági átlag 60 százalékát sem éri el, a német ágazati átlagbérnek pedig mindössze az egyhatoda. Ez hatalmas hendikep!” – mutat rá a kormányzati „Gyere haza, fiatal!” jellegű programok reménytelenségére Böröcz Lajos, a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének főtitkára is. Böröcz szerint a mintegy 50 ezer vendéglátóipari vállalkozás szinte egytől egyig arról panaszkodik, hogy nem talál munkaerőt. Az érdekvédő szervezet most olyan javaslatcsomagot készül a kormány elé tárni, amelyben azt kérné, hogy közpénzből finanszírozott átvezető programmal tegyék alkalmassá a közfoglalkoztatásban ragadt állástalanokat a képzettség nélkül is ellátható konyhai, éttermi munkákra. A vendéglősök szerint az államnak néhány hónapos átmeneti időszakban vállalnia kellene az állástalanok átképzésének és felkészítésének anyagi terheit. Magyarul: kapjon közpénzt az a cég, amelyik közmunkást alkalmaz. Cserébe a választási kampányban mutogathatják a kormánypártok, hogy sikerült állástalanok tömegeit munkába állítaniuk.
A nagyobb méretért kattintson!
hvg
Talán nem véletlen, hogy a találékony – az áfacsökkentést például mindenki más előtt kilobbizó – vendéglátósok éppen az után jöttek elő az ötlettel, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a múlt héten közölte: 40 milliárd forintot fordítanának a közfoglalkoztatottak terelésére az elsődleges munkaerőpiacra. A terv szerint a 200 ezres mai közmunkáslétszámot legalább 50 ezerrel csökkentenék. Szakemberek úgy látják, kérdéses, hogy a valóban munkaképes állástalanok közül hányan akarnak majd konyhán vagy raktárban dolgozni – ők ugyanis jellemzően ma is „értelmesebb” munkakörökben, önkormányzati intézményekben, így például óvodai kisegítőként vagy iskolai takarítóként tevékenykednek.
„A kormány maga idézte elő ezt a helyzetet, ezrek veszítették el korábban a közalkalmazotti státusukat, és végzik ma ugyanazt a munkát, csak sokkal alacsonyabb bérért” – fakadt ki Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Vagyis ha tisztességes létszámkeretet adnának az önkormányzati feladatokhoz, akkor nem volna szükség ennyi közmunkásra. A legnagyobb közfoglalkoztatók ma a múzeumok és a művelődési intézmények – januárban 5784 közmunkást alkalmaztak –, illetve a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és annak jogutódjai – 3695-ös létszámmal.
Nem zárkóznának el a közmunkások alkalmazásától a legnagyobb láncokat tömörítő Országos Kereskedelmi Szövetség tagjai sem. Nem csoda: ők a legkétségbeesettebbek, miután amúgy is hónapok óta óriási munkaerőhiánnyal küzdenek, most pedig masszív létszámbővítési kötelezettséget nyomna rájuk a kormány. A közelmúltban napvilágot látott intézkedéscsomag keretében kötelező dolgozói létszámot írnának elő nekik, a forgalomhoz igazítva. Korábban, 2015 végén már volt szó hasonlóról: akkor 70 négyzetméterenként szerettek volna legalább egy eladót látni a boltokban a kormányzati illetékesek. Akkori kalkulációk szerint ez mintegy 20 ezer új dolgozót és évi 20 milliárd forint bérköltséget jelentett volna.
Most a kötelező létszám alapja az árbevétel lenne, méghozzá úgy, hogy 36 millió forintonként kellene egy eladót felvenni, vagy ha az nem sikerül, befizetni az állami költségvetésbe az őt megillető bérrel egyező összeget. Ma 76 ezren dolgoznak a négyfősnél nagyobb élelmiszerboltokban, s szakmai becslések szerint ezt 18 ezerrel fejeltetné meg a kormány. Amely ezúttal a hatékonyságot büntetné a legjobban: a jellemzően 60–70 milliós egy főre jutó évi forgalmat produkáló diszkontláncoknak minimum meg kellene duplázniuk dolgozói létszámukat. A raktáráruház típusú Metro pedig még rosszabbul jár, ha a kormány nem gondolja meg magát: a hatalmas polcok között a mostaninál három és félszer több eladó fog sertepertélni.
