Mérő László: A fekete cica

A fekete cica peckesen lépdel az úttest közepén. Az autók csikorogva fékeznek, és nagy nehezen, esetleg koccanások árán is, de kikerülik. A fekete cica büszkén, pimaszul néz: lám, te sem mertél elütni. És igaza van: kinek lenne kedve elütni egy fekete macskát? Az csak bajt hozhat még akkor is, ha egyáltalán nem hiszünk az ilyesfajta babonákban.

Niels Bohr, a nagy dán fizikus egyszer egy lópatkót szegezett ki tisvildei házának kapufélfájára. A szomszédok megdöbbenve kérdezték, ilyesmiben hisz? Bohr így válaszolt: „Nem, de állítólag akkor is működik, ha nem hiszünk benne.”

A műszaki alkotások valóban ilyenek. Jól is néznénk ki, ha az autónk csak a katolikusoknak indulna el, a reformátusoknak nem, az ateistáknak pedig végképp nem. Ha a villany felkapcsolásakor a buddhistáknak világos lenne, másoknak nem. A technika egyszerűen csak működik, függetlenül attól, hogy ki miben hisz, és miben nem.

A gazdaság is ilyesvalami. Nem teljesen, mert léteznek benne olyan termékek és szolgáltatások, amelyek csakis valamelyik hit követőinek szólnak, a másban hívők számára egyszerűen értelmetlenek. Mondjuk, az a szolgáltatás, amely némi pénzért szombatonként elvégzi az ortodox zsidó hitűek számára mindazt, amit nekik olyankor a hitük tilt, például felkapcsolja a villanyt vagy befűt. Ezzel együtt mind a termelés, mind a fogyasztás nagy része független attól, hogy ki miben hisz.

Mindez azért jutott eszembe, mert már hosszabb ideje gondolkodom azon, miért működik a magyar gazdaság többé-kevésbé még mindig, annak ellenére, hogy immár hét éve egy teljesen abszurd hitrendszer irányítja – nevezzük egyszerűen csak matolcsyzmusnak, különösebb magyarázat és részletezés nélkül. Aki hisz a matolcsyzmusban, annak nem szól ez a cikk. Amúgy meggyőződésem szerint egyszer ő is arra fog ébredni, hogy a hite összeomlott, de erről nem én fogom meggyőzni őt, hanem az, ahogy elhúznak mellettünk a szlovákok, és hamarosan a románok is.

Arra a kérdésre, hogy miért működik mégis a magyar gazdaság, a kormány válasza természetesen az, hogy azért, mert Matolcsynak igaza van, és ezen a magamfajta, minden bizonnyal Soros-bérenc károgók sem tudnak változtatni. „It ürür, kervan yürür”, ahogy a baráti török nép mondja, a kutya ugat, a karaván halad.

A baj csupán az, hogy a karaván, vagyis a gazdaság sokkal gyorsabban is haladhatna, csak ahhoz másban kellene hinnie a kormányzatnak. De akkor kevesebb közpénznek lehetne a közpénz jellegét egyik napról a másikra megszüntetni. Durvább szavakkal: kevésbé pofátlanul lehetne lopni. Nem érdemes hát másban hinniük – a gazdaság egy jelentős része pedig úgyis működik, függetlenül attól, hogy a kormányzat miben hisz.

A fekete cica egy babonának köszönheti, hogy életben marad, sőt előnybe is kerül a más színű cicákhoz képest. A másfajta cicákat elcsapják azok az autók, amelyek vezetői nem hajlandók egy macska miatt kockáztatni az épségüket. A fekete cica pimaszul a szemünkbe nevet, és legközelebb is ugyanolyan kihívóan sétál az út közepén. Életben maradását az autóvezetők fizetik meg azzal, hogy az ő kedvéért akár balesetet is hajlandók elszenvedni. Valójában nem is az ő kedvéért, hanem az őt életben tartó babona következtében.

Mi történne, ha egyik pillanatról a másikra eltűnne az a babona, mely szerint a fekete macska balszerencsét hoz? Ebben az esetben az utakon rövid idő alatt sok fekete macskatetem jelenne meg. A fekete cicák között vannak olyanok, akik eddig is óvatosabbak voltak, és nem parádéztak az úttest közepén – ők túlélhetik a változást, de nekik is vaj van a fejükön, pusztán azért, mert ők is fekete cicák. Ezért ők is jogtalan előnyt élveztek. Durvább szavakkal: ők is loptak. Ez igaz, de az ő esetükben ezt nem érdemes bolygatni a babona eltűnése után sem, mert ezzel csak a tetemek számát gyarapítjuk, és a másfajta cicák életét egyáltalán nem könnyítjük meg.

Ezért nem tartom szerencsésnek a Jobbik hozzáállását, mely szerint „Ők lopnak, mi visszavesszük”. Minden együttérzésem az övék most, a plakáttörvény idején, és ha tüntetést szerveznek ellene, ott leszek, de tovább az visz, ha úgy teszünk, mintha egy normális országban élnénk, ahol nem a Fidesz diktálja a témát és a stílust, hanem közös dolgainkat vitatjuk meg értelmes, emberi szavakkal.

MÉRŐ LÁSZLÓ

matematikus – pszichológus