Halál a zendülőkre! – fenyegetőztek az iráni városok utcáira szerdán kivezényelt Forradalmi Gárda vezetői. Parancsnokuk, Mohamed Ali Dzsafari vezérőrnagy pedig máris bejelentette, hogy leverték a lázadást, amely a 2009-es úgynevezett zöld forradalom után a második legjelentősebb kormányellenes megmozdulás volt – ha egyáltalán valóban véget ért – az 1979-es iráni iszlám forradalom óta. A síita klérust azonban igencsak megrémiszthette a hirtelen, minden előjel nélkül kitört elégedetlenségi hullám. Még akkor is, ha a tüntetők számát inkább tízezrekben mérték, szemben a 2009-es milliós gyűlésekkel, a halálos áldozatok száma pedig eddig legfeljebb kéttucatra tehető a 8 és fél évvel ezelőtti több százzal szemben.

A tojásárrobbanás volt az utolsó csepp a pohárban

Egy hete csütörtökön a tojás árának 40-50 százalékos emelkedése miatt kezdődtek a tiltakozások Meshedben, Irán második legnagyobb városában. Amely amúgy fontos zarándokhely, mivel a síiták által több tisztelt vallási vezető sírja is az északkeleti városban található. Az életszínvonal romlása miatti tüntetések azonban egyik napról a másikra átterjedtek vagy félszáz városra az ország különféle pontjain. A gazdasági nehézségek elleni rigmusok pedig a vallási rendszert elítélő jelszavakká váltak.

Halál Rohanira! – skandálták kezdetben a tüntetők, a kormányt vezető elnököt hibáztatva a gazdasági nehézségekért. Tavaly májusban Hasszán Rohani újraválasztásában kiemelkedő szerepet játszott a nagyhatalmakkal 2015-ben általa megkötött atomalku. Az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe ugyanis feloldották a nemzetközi embargót, amitől a recesszióban lévő gazdaság felpörgését, a jólét emelkedését remélték. De hiába nőtt az olajkivitel, és a gazdasági növekedés 2016-ban meghaladta a 12 százalékot, a javulást nem érezték a széles néprétegek. A szénhidrogénipar alapvetően nem foglalkoztat sok embert, az amerikai pénzügyi embargó fenntartása pedig sok külföldi céget visszatartott az iráni befektetésektől.

A növekvő árak miatt tiltakozó diákok az iráni kormány ellen tüntetnek a Teheráni Egyetemnél 2017. december 30-án

MTI / EPA

Így hát a Közel-Kelet második legnagyobb gazdaságának számító Irán – amelynek földgáztartaléka a második, kőolajvagyona a negyedik legnagyobb a világon – egyelőre nem tudott kikászálódni a szankciók okozta válságból. A 2013-ban 31 százalékon tetőzött infláció csak a 10 százalék körüli szintig süllyedt, a hazai valuta, a riál az utóbbi jó egy évtizedben jelentősen leértékelődött. A munkanélküliség 12 százalék fölötti, de egyes helyeken 60 százalékos. A 80 milliós lakosság több mint fele 30 éven aluli, a 15 és 24 év közötti korosztályban pedig majd minden harmadik nem dolgozik, és nem is tanul.

Újabb gazdasági megszorítások a láthatáron

Az irániak reálértéken számítva 15 százalékkal rosszabbul élnek, mint tíz éve, a lakosság negyede szegény. Az utóbbi évtizedben 30–50 százalékkal csökkent a tej, a vörös hús és a kenyérfélék fogyasztása, csak a múlt évben számos alapvető élelmiszer ára 40 százalékkal emelkedett. A márciusban kezdődő következő pénzügyi év költségvetési tervezete tovább szorít a nadrágszíjon. Az üzemanyag ára 50 százalékkal – literenként 200 forintnak megfelelő összegre – nő, miközben csökkennek a segélyek. A gazdag elit luxusautó-importja pedig töretlenül bővül.

A reformokat és jobb életet ígérő, mérsékeltebb Rohanira így óriási nyomás nehezedett. Nem kizárt, hogy a keményvonalas ellenzéke a tüntetések szításával akarta elintézni az elnököt. Meshedben ugyanis az Ali Khamenei legfőbb politikai és vallási vezetőhöz közel álló Ahmed Alamolhoda konzervatív prédikátort az a vád érte, hogy bátorította a híveit a Rohani elleni tüntetésre. Ha így volt, akkor elszámította magát.

Halál Khameneire! – kiabálták a tüntetők már a megmozdulások második-harmadik napján, ami a rendszer és a legfőbb hatalmat kézben tartó vallási vezető elleni példátlanul nyílt támadás. Sőt megkérdőjelezték az iráni külpolitikát is, így a főként a Forradalmi Gárdához köthető, több milliárd dollárt felemésztő külföldi katonai beavatkozásokat és támogatásokat Irakban, Szíriában, Libanonban és Jemenben. A költségvetési tervezetből pedig az is kiderült, hogy a hatalmas befolyással rendelkező vallási alapítványok és a valóságos vállalatbirodalmat és óriási földeket birtokló – csak a pajzsnak és kardnak nevezett – Forradalmi Gárda apanázsa még tovább emelkedik.

Kevés az esély a változásra, de zavaros a képlet

Bár a jelek szerint sok iráninak elege van a monarchiát megdöntő vallási fordulat utáni csaknem négy évtizedes rossz gazdasági irányításból és az elit korrupciójából, a rezsim létét egyelőre nem fenyegeti veszély. Túl erősnek látszik ahhoz, hogy rendszerváltás következzék be. Ráadásul a mostani megmozdulások spontán szerveződtek a szegényebb városokban, és nincs karizmatikus vezető, aki az élükre állna. Szemben a 2009-es zöld mozgalommal, amelyben az elnökválasztási csalások miatt főként a középosztály, az értelmiség, a kiváltságosok fiai és lányai vettek részt. Vezéralakjaik azóta is házi őrizetben vannak.

2009-ben sokkal nagyobb tüntetések voltak Iránban. Így nézett ki akkoriban egy teheráni megmozdulás

MTI / EPA / Abedin Taherkenareh

De éppen ezért kiszámíthatatlan is a folytatás, különösen, ha a Forradalmi Gárda és az igazságszolgáltatás túlreagálja a történteket, az erőszak és a megtorlás aránytalanul súlyos lesz. Ráadásul a nemzetközi reakciók is igen vegyesek. Emmanuel Macron francia elnök inkább a kedélyek csillapítására helyezte a hangsúlyt, sőt elítélte az amerikai, az izraeli és a szaúdi megnyilvánulásokat, amelyek szerinte háborúhoz is vezethetnek. Donald Trump amerikai elnök például biztatta a szabadságért küzdő irániakat, és újból megfenyegette a teheráni vezetést. Trumpnak január közepéig kell döntenie, hogy az atomalku megsértésére hivatkozva újabb szankciókat vezet-e be Irán ellen. Ha felrúgja az EU, Oroszország és Kína által továbbra is támogatott nukleáris megállapodást, akkor azzal egyértelműen Rohani tekintélyét és pozícióját ássa alá, és a keményvonalasoknak kedvez, újabb bizonytalan tényezővel gyarapítva a zavaros iráni belpolitikai képletet.