Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Magyar Bálint és Mizsei Kálmán cikkében azt állítja, hogy Thomas Piketty francia közgazdász „neomarxista”.
Összenő, ami összetartozik
Nem a külföldi tőke szívja a vérünket, megoldjuk azt hazán belül.
Thomas Piketty egyáltalán nem marxista, se neo-, se paleo-. Marxista művet szociológusnak és közgazdásznak nem nehéz megkülönböztetnie nem marxista műtől.
A két szerző együttes erővel még ezt is állítja: „Az összehasonlítás marxista eredetű alaphibája természetesen az, hogy a tőkejövedelmekre mint valami jogosulatlan, meg nem keresett jövedelemre tekint.”
A marxizmus nem állít ilyesmit, A tőke (1867) óta legalábbis. A marxi bírálat nem jogi vagy erkölcsi természetű. A Marxnak tulajdonított nézet akkor volna indokolt, ha igaz lenne ez a tétel: „a munka hozadéka levonás nélkül, egyenlő jog szerint megilleti a társadalom minden tagját”. Ám ezt a tételt Marx már A gothai program kritikájában (1875) megcáfolta.
Piketty kétségtelenül baloldali ember, a jóléti állam híve. Népszerű könyvét marxista bírálói elutasítják. Az egyenlőtlenségek növekedését nagyon érdekes statisztikákkal mutatta ki, a hozzáértők azt mondják, nem rossz empirikus gazdasági szociológus. Amit ennek a folyamatnak az okairól mond, vitatható.
Az azonban már nagyon fárasztó, hogy liberális és konzervatív szerzők, nemcsak, de főleg magyarok a „marxista” jelzőt alkalmazzák mindenre, amit nem kedvelnek. Nyilván a marxizmust se kedvelnék, ha ismernék. De nem ismerik.
Durkheimre, Maussra, Polányi Károlyra is átkokat szórnának – ők Piketty igazi mesterei, nem Marx –, ha ismernék őket, de láthatólag őket se ismerik.
Nem állíthatom, hogy Magyar és Mizsei szándékosan félrevezeti az olvasókat. A szándékossághoz arra van szükség, hogy valaki tudja, miről beszél, s ezen tudatosan másítson.
Nem, szándékosságról itt nincs szó. Isten őrizz.
