Közös nyílt levélben szólította fel a brit kormányt hétfőn száznál is több brit mezőgazdasági szövetség, hogy az ágazat a brit EU-tagság megszűnése után is akadálytalanul alkalmazhasson EU-állampolgárokat.

A brit mezőgazdasági termelők országos uniója (NFU) által közzétett felhívás szerint életfontosságú, hogy a szektor a Brexit után is hozzáférjen az állandó és a szezonális EU-munkaerőhöz. Ezt azzal indokolják, hogy a nagy-britanniai munkanélküliség soha nem látott mélységben van, és a brit élelmiszerágazat beszállítói láncolatának jelentős része éppen olyan térségekben működik, amelyekben különösen alacsony az állástalanok aránya, így számos agrárvállalkozás már most is nehezen talál dolgozót.

A közös levél felhívja a figyelmet arra is, hogy a brit élelmiszer- és italgyártó ágazat rendkívül kiterjedt beszállítói hálózata 3,8 millió embernek ad munkát – ez a brit alkalmazottak több mint a 10 százaléka –, éves termelési értéke 112 milliárd font (csaknem 41 ezer milliárd forint), és a brit élelmiszer-, takarmány- és italexport 60 százaléka az Európai Unió piacaira irányul.

Mindezek alapján az ágazat "sürgősséggel felszólítja" a brit kormányt arra, hogy az uniós munkaerő alkalmazásának lehetővé tétele mellett biztosítsa az "akadálytalan, súrlódásmentes" kereskedelmet is az EU-piacokkal a brit EU-tagság megszűnése után.

A brit mezőgazdasági termelők uniójának tavalyi éves kongresszusán a szervezet akkori elnöke, Meurig Raymond elmondta: a brit agrárszektornak jelenleg évi 85 ezer, 2021-ben már 90 ezer idénymunkásra lesz szüksége, és e munkavállalók nagyon nagy többsége a kelet-európai EU-országokból érkezik. Raymond szerint ha a brit mezőgazdaság az EU-tagság megszűnése után nem fér hozzá e munkaerőforráshoz, "a földeken fog elrothadni a termés".

Az utóbbi időben több más brit szakmai szervezet is a külföldi EU-munkaerő szükségességére hívta fel a brit kormány figyelmét a Brexit-tárgyalásokkal kapcsolatban. A Brit Vendéglátóipari Szövetség (BHA) legutóbbi felhívásában közölte: a brit éttermekben dolgozó felszolgálók 75 százaléka, a szakácsok 25 százaléka, a szállodák takarítási és egyéb fenntartási feladatokat ellátó személyzetének 37 százaléka más EU-tagállamokból érkezett.

A hét legnagyobb brit építőipari szakmai szervezet nemrégiben közös felhívásban hangsúlyozta, hogy a brit építőipar munkavállalóinak 12,6 százaléka Nagy-Britannián kívül született, 5,7 százalékuk pedig az Európai Unióba 2004-ben felvett közép- és kelet-európai országokból érkezett, de Londonban 50 százalékhoz közeli a külföldi EU-munkavállalók aránya az építőiparban.

Nicola Sturgeon hétfőn Brüsszelben tárgyalt Michel Barnier-val

MTI/EPA/Emmanuel Dunand

Hétfőn Skócia vezetője is újból nekirontott az EU piacáról való távozást tervező londoni kormánynak. Nicola Sturgeon első miniszter brüsszeli tárgyalása alkalmából a Politico európai kiadásának arról beszélt, hogy a Brexit-tárgyalásokat „őrült Brexit-pártiak ejtették túszul”. Sturgeon, aki Michel Bariner uniós főtárgyalóval is találkozott, megerősítette: Skócia tagja akar maradni a belső piacnak és a vámuniónak.

Ez azért is érdekes lehet, mivel London ugyan ezt el akarja utasítani, de közben – jobb híján – egy olyan megoldás körvonalazódik Észak-Írországgal, amely speciális státuszhoz juttatja az országrészt. Belfast azért maradhat kvázi a része a belső piacnak, mert így oldható meg, hogy ne legyen fizikai határ a sziget két fele között. Sturgeon szerint azonban ez aggályos, hiszen versenyelőnyhöz jut Észak-Írország a többi országrészhez képest.

Az ír határvita miatt hónapok óta megakadtak a tárgyalások az EU és a brit kormány között, így most már félő, hogy nemhogy a Brexit utáni kereskedelmi viszonyról, de általában a kilépés feltételeiről sem sikerül megegyezni őszig. Márpedig erre szükség lenne ahhoz, hogy az Egyesült Királyság szervezett módon távozzon az unióból 2019. március 29-én.