Titkolózva szórtak ki milliárdokat garázscégeknek állami pénzből

Tucatjával alakultak az elmúlt hetekben olyan vállalatok, amelyekben az egyik tulajdonos az állami Magyar Fejlesztési Bank kutatási-fejlesztési és innovációs tőkealapja. A marhák mázsálását kiváltó mobilalkalmazástól kezdve az online éttermi értékesítésen keresztül a fejmozdulatokkal irányítható kerekesszékig számos innovatív és kevésbé innovatív elképzelésbe máris 10 milliárd forint közpénzt fektettek úgy, hogy a tőkealap kezelési szabályzatát üzleti titoknak minősítették.

Vásárlók és viszonteladók dörömbölnek a NowTechnologiesnél, hogy a rászorulók használhassák már a magyar cég által kifejlesztett, fejmozdulatokkal irányítható kerekesszéket. Miután azonban a találmány orvostechnikai eszköznek minősül, engedélyeztetéséhez sok felhasználói visszajelzés kell. Ezért a fejlesztés hosszadalmas és tőkeigényes. Ötven darabot már gyártottak, és szétküldték a világ különböző tájaira. Ezek azonban csak tesztdarabok, amelyeket a tapasztalatok alapján még módosítanak. A fejre helyezhető érzékelő szoftverét februárban véglegesítik, a szerkezet egészét pedig az év végére. Emiatt volt szükség újabb finanszírozóra az OTP – eredetileg ugyancsak uniós forrásból táplálkozó – kockázatitőke-befektetése után, és végül is a Hiventuresszel egyeztek meg.

A kisebbségi tulajdonos cégvezető, István Márk a HVG érdeklődésére elmondta, hogy az állami tőkealap-kezelő munkatársai az egy éven át húzódó tárgyalások alatt mindvégig készségesek voltak. Ha tanácsot kértek tőlük, adtak, ha azt kérték, hadd dolgozzanak, hagyták őket. Tulajdonosként azonban nem túlságosan elégedett a megállapodással, mert az állami befektetőtárs szerinte túl sok jogosultságot kapott. Ha nem jönnek be az üzleti számítások, az ötletgazda-fejlesztő minden befektetését elveszíti, a fellelhető vagyonból a Hiventurest kártalanítják. Ha pedig sikeres a termék, a fejlesztőt kiszoríthatják az üzletből. A befektetésről kötött szerződésben ugyanis értékesítési kötelezettséget írtak elő, vagyis vevő jelentkezése esetén és a Hiventures döntése alapján a vállalkozónak akkor is le kell mondania a részesedéséről, ha szíve szerint bent maradna az üzletben.

Még csak elővásárlási jog sem illeti meg a céltársaságokat. Legalábbis ezt támasztják alá az immár állami tulajdonossal közös cégek alapító okiratai. Az innovátort csupán az első ajánlattétel joga illeti meg, vagyis neki is úgy kell licitálnia, hogy a többiek tétjét nem ismeri. A Hiventures és az MFB ugyanakkor hozzájárulás nélkül bármikor átruházhatja részesedését bármelyik kapcsolt vállalkozására. Az osztalékelsőbbségi részvény is a tőkealapé. Egy magánbefektetőnek a kockázata tényleges kockázat, nem úgy, mint az államé, amely a közpénzt bukhatja el. Ha a magánbefektető sarokba tudja szorítani a céltársaságot, akkor az piaci alku eredménye. De ha az állam által megbízott alapkezelő szorítja sarokba a befektetésre valóban érdemes társaságokat, az nem az állami szerepből következik, hanem másféle – például kisajátítási – szándék gyanúja merül fel.

Marhamázsálás mobillal. Díjazott alkalmazás

AgroNinja

Gondos gazdaként mi oka lenne az államnak a titkolózásra? Márpedig a Hiventures honlapjáról minden olyan közérdekű információ hiányzik, amely választ adhatna a döntések előkészítésének mikéntjére. A Hiventures vezérigazgatója, Kisgergely Kornél a HVG kérdésére is makacsul hivatkozott az üzleti titokra, holott ezt a bírósági ítéletek sem támasztják alá. Szerinte a szervezet alapkezelési szabályzata szellemi termék, ezért üzleti titok, a befektetési termékek bemutatása pedig elég információ a Hiventures honlapján. Az adatvédelmi ombudsman 2012-ben valóban kiadott egy általános állásfoglalást, amelyben a nemzeti vagyonnal gazdálkodó, ám egyúttal piaci szereplőként működő gazdasági társaságok esetében óva int attól, hogy az információk nyilvánosságra hozatala veszélyeztesse az adott társaság versenypozícióját. Csakhogy Péterfalvi Attila azt is mondja, hogy ennek indokoltsága az adott eset körülményeinek mérlegelésével dönthető el. A bírósági gyakorlat pedig rendre elutasítja az információk visszatartását, és idézi a törvényt, amely a közpénzek felhasználásakor csak néhány különleges információt hagy meg az üzleti titok kategóriában. Ezek pedig a technológiai eljárások, a műszaki megoldások, a know-how és az ezekhez hasonló adatok.

A kezelési szabályzat azonban azt is tisztázná, hogy milyen mértékben szólhat bele a döntésekbe a befektető, vagyis az állam, miként, milyen szempontok alapján választják ki a céltársaságokat, hogyan határozzák meg például a befektetési értéket, miként ellenőrzik a befektetések sorsát, vagy éppen milyen kezelési és sikerdíj illeti meg az alapkezelőt.

Márpedig ezeken az információkon legfeljebb az alapkezelők versenye múlna, hogy melyik milyen mértékű díjazásért vállalkozik a kockázati tőke kihelyezésére. Ám ebben szó sincs versenyről, hiszen a Hiventurest egy kormányhatározattal bízták meg, az állami költségvetés kiapadhatatlannak tűnő forrása pedig letarolja a magántőkepiacot. A Hiventures joggal hivatkozik arra, hogy néhány hónap alatt egymaga több tőkét öntött a piacra, mint az előző évben az összes kockázati befektető együttesen.

A szédületes tempó különösen szembetűnő, ha összehasonlítjuk azzal, hogy Európa egyik legnagyobb tekintélyű kockázatitőke-befektetője milyen ütemben helyezi ki a forrásait. A német High-Tech Gründerfondsról van szó, amely éppúgy állami kezdeményezésű befektetési alap, mint a Hiventures. A hasonlóság azonban ebben ki is merül, a különbségek viszont meglehetősen nagyok. A legfontosabb az, hogy a német állami fejlesztési bank befektetőtársakat keresett az alapba, mégpedig a legnagyobb innovátorok közül. A befektetési jegyek 30 százalékát olyan cégek birtokolják, mint a BASF, a Siemens, a Bosch, a Daimler vagy az SAP. A rendelkezésre álló pénzt pedig nem egy választási kampány hajrájában dobják szét: a Gründerfonds 2005 óta létezik, és 12 év alatt nem egészen 900 millió eurót, vagyis mintegy 270 milliárd forintot fektetett be. Mindezt 480 high-tech vállalkozás között osztotta meg: az induló társaságok átlagosan 186 millió forintnyi euróban részesültek, a növekedésben lévő fejlesztőcégek pedig átlagosan 620 millió forintnyi pénzt kaptak.

Magyarországon néhány hónap alatt 131 cég támogatásáról döntöttek, 10 milliárd forint értékben. A legkisebb befektetési összeg 9 millió forint, amiért cserébe 9 százaléknyi tulajdonrész a Hiventuresé, ám ezt a formulát még azok a befektetési szakemberek is aggályosnak mondják, akik bíznak az állami tőkealap működésének jótékony hatásában. Ezek ugyanis jellemzően mikrovállalkozások, elképzeléseik még annyira embrionális állapotban vannak, hogy a rájuk kényszerített adminisztráció el is viszi a befektetett milliókat. A támogatott projektek jelentős része pedig olyan ötlet, amilyenek tucatjával zúdulnak az internetezőkre és a mobilalkalmazások felhasználóira.

Vagyis az alapkezelő munkatársai nem sokat bíbelődtek azzal, hogy kiszűrjék a nem éppen új ötleteket. Ilyen például a személyes költéseket vezető és csoportosító mobilapp vagy az óvodások szüleinek ajánlott alkalmazás fejlesztőfeladatokkal. Meglepő befektetői döntés a kölcsönzőcégek és a holmijaikat bérbe adó magánemberek kínálatát egybegyűjtő internetes oldal támogatása is, amely marketingre költhet 170 millió forintot. Habár az elmúlt években számos olyan portál indult, majd sorvadt el, amely mesteremberek kiközvetítését tűzte ki célul, most egy ilyet is innovációs pénzből támogatnak; ez a szolgáltató 150 milliós tőkeinjekciót kap. Az eddigi legnagyobb befektetés pedig az állami MVM-csoporthoz tartozó Power-to-Gasnál landolt. A biometán előállításán dolgozó cég, amelynek német befektetője is van, mintegy félmilliárd forint friss tőkéhez jutott.

A cikk a HVG 2018/5. számában jelent meg.