Az olaj ára pár évvel ezelőtt drámai módon csökkent. A száz dollárt jócskán meghaladó tartományból a felére zuhant és, némi emelkedés után most is csak a hetven dollárt alig felülmúló zónában mozog. Ez a változás drámaian érintette az egyébként is gazdasági katasztrófa felé sodródó balos venezuelai diktatúrát vagy Iránt és Oroszországnak sem tett jót. De a Közel-Kelet dúsgazdag olajmonarchiáit azért nem rengette meg. Viszont még ezekben az országokban is elkezdődött a gazdasági átrendeződés. Az élen az Egyesült Arab Emírségek járt, amely már régóta diverzifikálta korábban totálisan olajfüggő gazdaságát.

A térség nagyhatalma, a szaúdi királyság viszont csak mostanában eszmél. Vége a korlátlan állami költekezésnek. Ez a királyi család által felhalmozott és senki által sem ellenőrzött dollár százmilliárdok mellett a viszonylag átlátható állami költségvetésre is igaz. A szaúdi állami kiadások felét a királyi bürokráciában alkalmazott, őshonos szaúdi állampolgárok fizetése és a nekik járó, ilyen-olyan juttatás teszi ki. A szaúdi hivatalos munkavállalók kétharmada az állami adminisztrációban dolgozik, vagy legalábbis úgy csinál, mintha dolgozna. A királyságot az immár harminc millió felé tartó lakosság egy ötödét kitevő vendégmunkás állomány tartja életben és mozgásban.

Ők végezték eddig a tényleges kétkézi munkát, szerény fizetésért. De sokkal magasabbért, mint amennyit szülőhazájukban, Indiában, Bangladesben, Pakisztánban vagy a Fülöp-szigeteken kaptak volna. Tehát a víz, villany és gázszerelők, az építkezéseken robotolók, a szállodákat és az éttermeket működtető kétkezi dolgozók szinte kivétel nélkül vendégmunkások voltak és persze még most azok. De Szaúd-Arábia is ismerkedik a költségvetési megszorítással.

 Például az üzemanyag már nem olcsóbb a víznél, hiába vagyunk a világ egyik legnagyobb olajtermelő országában. A reformokat előkészítő trónörökös herceg radikálisan megvágta az állami kiadásokat. Ezért sok szaúdi férfi most tényleges munkavégzésre kényszerül.

Az AFP helyszíni beszámolója szerint az egyébként elit törzsi miliőből származó Ajmi egy büfékamiont üzemeltet és ő maga is formálja a hamburgereket, igaz, van két indiai alkalmazottja is. Korábban ez elképzelhetetlen volt, mondja az AFP-nek, de ma már ez egy lehetséges életmodell még egy nemesi családból származó szaúdi férfinak is. Egy hűtőgépgyár menedzsere is felvett néhány szaúdit, de azt volt kénytelen tapasztalni, hogy az őshonos munkavállalók nem bírták az egyébként nem idegölő tempót és a munkaidejük jelentős részét légkondicionált luxusautóikban, szunyókálással töltötték.

A kormány már egyre inkább adóztatja a külföldi munkavállalók alkalmazását, ennek eredményeként az utóbbi egy évben 800 ezer vendégmunkás távozott, persze még így is maradt vagy hárommillió. Az elérhető hivatalos statisztika szerint az őshonos szaúdi férfiak munkanélküliségi rátája 13 százalék, persze még nagyon is bőkezű segélyben részesülnek. De ez így nem mehet tovább, még akkor sem, ha Szaúd-Arábia a világ egyik legnagyobb olajtermelője. De hogy húsz-harminc év múlva, milyen lesz az energiamix, azt ma még nehéz megjósolni, az viszont biztos, hogy radikális változások nélkül, pár évtized múlva, Szaúd-Arábia a világgazdasági trendek egyik nagy vesztese lehet.