„Azért akartam gazdag lenni, hogy meghódíthassam a Marsot” – vallotta meg többször is Elon Musk. A dél-afrikai származású üzletember, aki elsősorban a Tesla elektromos autók gyártásával lett híres, óriásléptekkel halad álma megvalósítása felé. Néhány napja például sikeresen járta meg az űrt a Musk-birodalomhoz tartozó SpaceX vállalat gyártmánya, a Falcon Heavy nehézrakéta. Ez a hordozóeszköz 64 tonna hasznos terhet tud Föld körüli pályára juttatni, márpedig ekkora teher hordozására csaknem fél évszázada nem volt példa, legutóbb a Saturn V terhe volt hasonló, amely a Holdra szállította az amerikai űrhajósokat.
Musk – aki a Falcon Heavy fedélzetén egy meggyvörös Tesla Roadstert küldött Marson túli pályára – nem áll meg. Valószínűleg jövőre tesztelik a történelem legerősebb, 136 tonna hordozására képes rakétáját, a 106 méter magas Big Falcont (BFR). Ennek csúcsán egy nagy, akár több asztronauta szállítására is alkalmas űrhajó is helyet kaphat. A BFR – csakúgy, mint a SpaceX kisebb rakétái, a Falcon vagy a Falcon Heavy – többször felhasználható elemekből épül fel. Így pályára bocsátása jóval olcsóbb, mint a hagyományos, egyszer használatos űreszközöké, és ez megkönnyíti, hogy a fejlesztők nagyobb teher cipelésére alkalmas, és emiatt több pénzbe kerülő rakétákat alkossanak.
Kilövésre kész a SpaceX Falcon Heavy. Álomsúly
AFP / Joel Raedle
Egy start a Falconnal 60 millió, a Falcon Heavyvel pedig 90 millió dollárba kerül. Ez 20–50 százalékkal kevesebb, mint a hagyományos rakéták indításának ára. Ennek köszönhetően a SpaceX sorra hódítja el vetélytársaitól a kormányzati és magáncélú megrendeléseket. Szakértők szerint az állami űrhivatalok – köztük az amerikai NASA – egyre kevésbé bírják a versenyt. „A magáncégek felrázzák az iparágat, miközben a hagyományos szereplők egyelőre nem álltak elő forradalmian új hordozóeszközökkel. Ehelyett inkább azzal próbálkoznak, hogy újabb és nagyobb állami szubvenciókért lobbiznak” – vélekedett Chad Anderson, az űrkutatásba befektető egyik kockázatialap-kezelő, a Space Angels igazgatója. Szerinte a következő évtized közepére egyértelművé válik az újonnan alapított magáncégek fölénye. A csak lassan átalakuló állami mamutok vagy az állammal szimbiózisban élő privát vállalatok 6,6 milliárdjával szemben az újításra inkább nyitott magáncégeknek 4,2 milliárd dollárjukba kerül majd az 500 tonna teher pályára állításához szükséges rakétakapacitás megteremtése.
HVG
A pénzemberek egyre több tőkét fektetnek űrkutatással foglalkozó magánvállalatokba. A Space Angels szerint tavaly csak az amerikai vállalkozások 3,9 milliárd dollárt kaptak magánbefektetőktől. Az érdeklődés nem véletlenül növekszik: a kereskedelmi, az állami és a kémműholdak piaca a jelenlegi évi 350 milliárdról az évszázad közepére 2700 milliárd dollárosra növekszik.
Musknak így új űrversenyben kell megállnia a helyét: többek között az Amazon nevű netes kereskedelmi cég révén ismertté vált Jeff Bezosszal, valamint a Virgin vállalatbirodalom alapítójával, Richard Bransonnal küzd a megrendelésekért. Bezos Blue Origin nevű cége néhány hónapon belül próbálja ki New Shepard nevű rakétáját, amely a világűr szélére juttatja majd el az űrturistákat, és akkortájt várható a Virgin Galactic újabb tesztje is a Unity nevű űreszközzel.
HVG
Ugyancsak komoly vetélytárs egy Új-Zélandon működő, az USA-ban bejegyzett magáncég, a Rocket Lab, amely néhány nappal ezelőtt történelmet írt Electron nevű rakétájának indításával. A Rocket Lab ugyanis az első olyan magáncég, amely saját indítópadról, saját rakétával küldött Föld körüli pályára saját maga által gyártott műholdakat. „Eddig csak kormányügynökségek, illetve az állami tulajdonban lévő infrastruktúrát használó magáncégek indítottak rakétákat, a SpaceX is a NASA-tól bérli az indítóállást. Az űr lassan átkerül a magáncégek kezébe” – mondta az egyelőre csak cipősdoboznyi méretű műholdakat gyártó és felbocsátó Rocket Lab alapítója, Peter Beck.
Az Electron minden tekintetben a XXI. század rakétájának számít: könnyű, szénszálas műanyagból épült, hajtóművének egy részét pedig 3D-s printerrel nyomtatták, hogy csökkentsék a gyártás idejét és költségeit. Az Electron legfeljebb 500 kilogrammnyi terhet képes Föld körüli pályára juttatni, egy indítás költsége ötmillió dollár körül van.
A vesztesek között lehetnek az oroszok is, akik jelenleg egyedüliként képesek embereket eljuttatni a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A Falcon Heavy, illetve az utána következő BFR kiválthatja a most használt, ám jóval drágább Proton M hordozókat, miközben úgy tűnik, Oroszország nem újít elég gyorsan. A folyamatot felgyorsíthatja, hogy Donald Trump amerikai elnök „privatizálni” akarja az ISS-t: 2024-től nem kíván több amerikai költségvetési pénzt fordítani az űrállomásra. Azt szorgalmazza, hogy a húsz éve működő űrlaboratóriumot úgy alakítsák át, hogy az képes legyen kereskedelmi megrendelésekből fenntartani magát.
