A Le Canard Enchainé mindig kiszagolja a disznóságokat. És ilyenekből még a civilizált Franciaországban is tele a padlás. A „Leláncolt Kacsa” 2017-ben elsőként publikálta, hogy az elnökségre pályázó jobbközép Francois Fillon, a feleségét és a gyermekeit is alkalmazta parlamenti asszisztensként. Vagyis csalt. Nem többet, mint a többiek, mert Franciaországban is minden politikus gátlástalanul visszaél a szabályokkal, de közülük nem mindenki szeretne elnök lenni. Fillon viszont elnök akart lenni, és e szándéka valóra váltását gyakorlatilag a Le Canard Enchainé akadályozta meg.

Ennek a kockázatos és hosszadalmas aprómunkát igényelő hadműveletnek végül elképesztően nagy üzleti haszna lett. A hetilap 2017-ben 12 százalékkal növelte a hetenként eladott példányszámot a Fillon-botrány újabb és újabb elemeinek publikálásával, és elérte a csaknem mitikus, 400 ezres szintet. A forgalom többségét az újságárusoknál realizálták, több mint 300 ezer eladott példánnyal. A forgalom kisebbik hányadát az előfizetők adták. Tavaly a 12 százalékos példányszám növekedés eredményeként a lap 2 millió eurós nyereséget ért el, ez óriási eredmény a nyomtatott sajtó piacán. Főleg azért, mert a Le Canard Enchainé nem közöl hirdetéseket, vagyis kizárólag a tartalomtól, tehát nem az állam vagy a nagy cégek jóindulatától függ, hanem csakis az olvasóktól.

Tehát Európa egyik legnépesebb országában, a valós információkra óriási igény van, és a „Canard” leleplezéseit tucatszámra veszik át az internetes portálok is. Az egészben az a legérdekesebb, hogy a Le Canard Enchainé üzleti sikereiről egy konkurens lap, a Le Figaro is beszámolt. Ahogyan az természetes, ha a sajtó szabad, a közélet pedig kulturált.(képünkön Francois Fillon)