Így keresik a cégek a gyógyírt a rossz és drága egészségügyre

Világszerte egyre több vállalat próbálja saját kezébe venni dolgozói gyógyítását, de idehaza a jogszabályi környezet nemigen segíti ezt.

Így keresik a cégek a gyógyírt a rossz és drága egészségügyre

Még nem tudják, sírjanak vagy nevessenek az amerikai egészségügyi piac szereplői. Mindenesetre felborzolta a kedélyeket az a bejelentés, amely szerint három óriás, a webkereskedelmi mamut Amazon, az USA legnagyobb bankja, a  JPMorgan Chase, valamint a milliárdos befektető Warren Buffett cége, a Berkshire Hathaway összeáll, hogy maga gondoskodjon dolgozói egészségügyi ellátásáról. Nem példa nélküli törekvés ez az USA-ban: két évvel ezelőtt több mint negyven cég létrehozta az „egészségügy-átalakítási szövetséget”, hogy előnyösebb árakat és feltételeket harcoljanak ki dolgozóiknak. A három nagy azonban ambiciózusabb terveket körvonalazott. Nem egyszerű áralkura hajtanak, a szolgáltatást is maguk nyújtanák összesen 1,2 millió dolgozójuknak – profitmentesen.

Az ellátást szervező egészségbiztosítók egyelőre megmosolyogják a triumvirátus terveit, mondván: ilyen kicsi kockázati közösséggel elindulni sem érdemes. A minnesotai UnitedHealth Group például 30 millió alkalmazott egészségügyi ellátását szervezi és biztosítja. Ráadásul a gyógyköltségek csökkentésének leghatékonyabb módja a szolgáltatások igénybevételének, a választási lehetőségeknek a korlátozása lenne, ám kevés népszerűtlenebb kezdeményezés akad az egészségügyben, mint ez. A dolgozók ellátási karámba terelése nem okvetlenül kecsegtetne sikerrel. A luxusprofittal dolgozó ágazat hosszabb távon mégsem hagyhatja figyelmen kívül a piac meghackelését, mert az Amazon–JPMorgan–Berkshire-hármas máris felajánlotta, hogy bárki csatlakozhat majdani, profitmentes alapon szerveződő ellátási rendszerükhöz.

A Váci Greens Egészségközpontban. Adóaknák okozta sérülésekre
Túry Gergely
Katonadolog

A szocialista piacgazdaság sokszor kifigurázott hirdetése, a „Cipőt a cipőboltból!”, úgy látszik, hordoz máig megszívlelendő tanácsot. A pesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház úgynevezett sikertörténete – ahogy elsőként a hvg.hu megírta – arról szól, miként juthatott 2,8 milliárd forintos orvostechnológiai megrendeléshez a katonaságnak textíliát szállító, egy fegyverkereskedelmi céghálóhoz kapcsolódó Kraft HD Zrt. Az egészségügyi ágazatban outsider vállalkozás az ajánlatkérésnek megfelelően kínai gyártású CT-t, MR-t és csontsűrűségmérő berendezést vásárol,  amelyek működtetéséről is gondoskodni fog. Bár a kórház főigazgatója, Bodnár Attila nem rejti véka alá, hogy személyes jó kapcsolat fűzi a Terrorelhárítási Központ legfelső köreihez, formailag nem az ő választása volt a Kraft. A pályázatot a kórházakat fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) írta ki. E szerint csak olyan pályázónak kellett felmutatnia legalább 650 millió forintos árbevételt CT- és MR-vizsgálatok végzéséből, amely kevesebb mint három éve kezdte meg (bármely területen) a működését.

Bár a kizárólagos tulajdonos, Kormanik Béla csak 2016-ban alakította meg a Kraft HD Zrt.-t, ám az jogfolytonos utóda lett a korábban kft-ként működött Kraftnak, így már ki is pipálta azt a feltételt, amely a tapasztalat meglétét hivatott garantálni.

A korábbi radiológiai szolgáltatóval, a Mediworld Plus Kft.-vel már tavaly lejárt a kórház szerződése. Az eredeti megállapodás arról szólt, hogy ha esik, ha fúj, a CT-vel és az MR-rel elszámolható teljesítményért – a tavaly érvényes árakon – havi 47 millió forintot lehet kifizetni. A Mediworld azonban rendre túllépte ezt a korlátot, a kórház pedig kifizette a pluszteljesítményt – legutóbb 65 millió forintos számlát egyenlített ki. Így azonban lyuk keletkezett a büdzsében, és emiatt elvileg más terület nem kaphatta meg a neki járó finanszírozást.

Az új céggel kötött új egyezség szerint évi 1,2 milliárd forintot számolna el a kórház az egészségbiztosítóval, és ennek az összegnek csak a 76 százaléka kerül a Krafthoz. A többi – nem győzi hangsúlyozni a főigazgató – a kórházé marad. Némi számolás után ebből az jön ki, hogy az új szolgáltató havi 76 millió forintért fog dolgozni, ami nemcsak több pénzt, hanem több beteg ellátását is jelenti. Miután azonban a kórháznak az állammal szemben elszámolható teljesítménye nem változott, és azt rendszeresen, havi több millió forinttal túllépi, a nála maradó pénz, amit a főigazgató szerint „a betegellátás színvonalának javítására fordíthat”, valójában nem létezik.

Míg az USA-ban az egekbe szökő árak – az egy főre jutó egészségügyi kiadás már elérte a 10 ezer dollárt –, addig Magyarországon, ahol vásárlóerő-paritáson számolva is csupán ötödennyi jut a gyógyításra, a minőség okozza a legtöbb gondot. „A magánszolgáltatók nagy perspektívát látnak a vállalatok egészségügyi szerepvállalásában” – véli Leitner György, az egyik legnagyobb egészségügyi szolgáltató, az évi 8 milliárd forint árbevételű Affidea Diagnosztika Kft. vezérigazgatója. Lenne is hová benyomulni, hiszen ma már nem ritka az olyan járóbeteg-rendelő, ahol több hetet kell várakozni laborvizsgálatra, hónapokat diabetológiára, kardiológiai ultrahangra, képalkotó MR-vizsgálatra. A munkaerőhiánnyal küzdő nagyvállalatok nem is engedhetik meg maguknak, hogy hetekre kiessenek munkatársaik csak azért, mert nem kapnak időben érdemi kezelést.

2016 közepén, törvénymódosítás formájában, meg is született az a kormányzati döntés, hogy a munkáltatók adómentesen nyújthatnak egészségügyi ellátást a dolgozóiknak. A kedvezmény érvényesítéséhez azonban az kellene, hogy az egészségügyért felelős miniszter, Balog Zoltán az adópolitikáért felelős kollégájával, Tállai András államtitkárral egyetértésben meghatározza, milyen ellátások tartoznak ebbe a körbe. Az ágazati pletykák szerint Tállai volt az, aki megakadályozta a hatálybalépéshez szükséges rendelet megszületését. A közvetlen szolgáltatás lehetősége ugyanis részben feleslegessé tenné a biztosítók közreműködését, és ez nem arathatott osztatlan sikert a pénzügyi szektorban. Az pedig bizonyosra vehető, hogy az egészségügyi tárca nem modellezte, milyen hatással lehet a közfinanszírozott egészségügyre a nagyobb cégeknél dolgozók külön ellátása. Egyrészt persze tehermentesítené azt. Másrészt viszont elszívná az orvosokat az amúgy is munkaerőhiánnyal küzdő rendelőkből, még inkább szegény és gazdag ellátásra szakítva az egészségügyet.

A munkáltatók persze manapság is gondoskodnak dolgozóik munkaképességéről. 2017-ig például népszerű cafeteriaelem volt a munkaadó egészségpénztári befizetése, a közterhek 49 százalékra emelése azonban egy csapásra elvette a vállalatok kedvét a béren kívüli juttatás e formájától. Jelenleg a kockázati típusú egészségbiztosítás az, ami adómentes, és erre az egészségpénztárak is rákaptak. Tagjaiknak minimális, havi száz forintnál is kisebb összegért kötnek olyan biztosítást, ami megbetegedés esetén lehetővé teszi például magán-CT-vizsgálat igénybevételét.

A  jogszabályi környezet furcsaságának ugyancsak eklatáns példája a tavaly nyáron megnyitott Váci Greens rendelő, amely a most már egy cégcsoportba tartozó Affidea és a Főnix-Med, valamint a GE közös befektetése volt. A GE irodaházában működő rendelőt a multicég dolgozói is használhatják, de nem egyszerűen úgy, hogy odamennek és bejelentkeznek. A General Electric az Union Biztosítónál kötött csoportos egészségbiztosítást a dolgozóira, a betegirányítást pedig az Advance Medical végzi. Ha ugyanezt a szolgáltatást közvetlenül nyújtaná dolgozóinak a GE, akkor 41 százalékos adó terhelné. Vagyis a biztosító közbeiktatása, ha többletköltséget is jelent, nyilván kisebb teher, mint amennyi a természetbeni juttatás adója lenne.