„Pápát választani is gyorsabb, mint megtalálni a megfelelő jelölteket” – az ír miniszterelnök szavai jól összegzik, mi várható a ma délután kezdődött uniós csúcstalálkozón.

Az EU-s tagországok vezetőinek formálisan ez a második próbálkozása, hogy együtt próbálják megtalálni a választ arra, kik töltsék be a vezető pozíciókat Brüsszelben. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az EP-választás után azon melegében rántotta össze a huszonnyolcakat – igen, még a briteket is – azzal a nem titkolt céllal, hogy ha akkor elkezdik az egyeztetést, akkor mostanra már eredményt is hirdethetnek a versenyben.

Csakhogy mára már az ő lelkesedése is alábbhagyott.

„Tegnap még óvatosan optimista voltam. Ma már inkább óvatos vagyok, mint optimista” – vallotta be Tusk a Twitteren.

A feladat nem kicsi, összesen öt fontos pozícióra kell megtalálni a megfelelő jelöltet: köztük van az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Parlament, az Európai Központi Bank és az Európai Külügyi Szolgálat. Jelenleg az a legfontosabb kérdés – és a legnagyobb vita tárgya – hogy ki lesz a bizottság elnöke, vagyis Jean-Claude Juncker utódja.

Az európai parlamenti választások előtt elviekben még egyszerűbbnek tűnt a kérdés, az EP éppen az átláthatóság és a későbbi viták elkerüléséért vezette be a csúcsjelölti (Spitzenkandidat) rendszert. Eszerint azt támogatják a bizottság élére, akinek pártja a legtöbb mandátumot szerezte május 26-án. Ez alapján az Európai Néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber lenne a befutó, de egy nap sem telt el a választások után, és máris többen elkezdték megkérdőjelezni a bajor politikus hozzáértését, és megtorpedózni a megválasztását.

Az EPP – köztük Angela Merkel német kancellár – teljes mellszélességgel álltak ki Weber mellett, a szociáldemokraták azonban a saját jelöltjüket, Frans Timmermanst ajánlják, és a meglepően jól szerepelt Zöldeknek és a liberálisoknak is maguk felé hajlik a keze. Ráadásul a május 28-ai EU-csúcson az állam- és kormányfők is megüzenték: ne reménykedjen abban a parlament, hogy magukra nézve kötelezőnek érzik a csúcsjelölti rendszer betartását.

A Politico ma pedig már arról írt, hogy az egész csúcsjelölti rendszer végét jelentheti, hogy a szociáldemokrata és az ALDE-utód Újítsuk meg Európát EP-frakció is jelezte, hogy nem szavaznák meg Webert. Szerintük ezzel a döntéssel a két képviselőcsoport „gyakorlatilag áldását adta” arra, hogy az Európai Tanács „kivégezze” a csúcsjelölti rendszert.

A politikai alkuk felrúgása tehát azt jelenti, hogy majdnem egy hónappal a választások után az EU vezetői semmivel nincsenek közelebb a megoldáshoz, és valószínűleg nem ma este fogják megtalálni a megoldást.

„Érzéseim szerint még messze vagyunk a végétől. Az elmúlt hetekben sok elutasítást hallottunk egy bizonyos jelölttel szemben, amikor valójában az igent kellene hallanunk” – utalt Weberre Krišjānis Kariņš, lett miniszterelnök.

Egyre frusztráltabb Donald Tusk is, aki az elmúlt időszakban egyik tárgyalásról a másikra utazott, hogy kompromisszumos megoldást találjon. Az Európai Parlament frakciói is megkezdték az egyeztetéseket, sőt az uniós miniszterelnökök is lázasan tárgyalnak egymással a háttérben, hátha az utolsó pillanatban sikerül elsimítaniuk a nézeteltéréseiket.

A Visegrádi Négyek a múlt héten például Budapesten találkoztak, ahol Andrej Babis cseh miniszterelnök elismerte, hogy nincs konkrét közös jelöltjük, viszont azt megerősítette, hogy mindenképpen közös álláspontot képviselnek a mai csúcson, mind a személyi-vezetői, mind a tartalmi ügyek tekintetében. Mivel nemcsak Weber, hanem Timmermans jelöltségét is elutasítják, ez még tovább bonyolíthatja az egyébként sem egyszerű jelöltállítást.