Kissé átértékelte a kutatói prognózisokat a Központi Statisztikai Hivatal azzal, hogy módosította a tavalyi adatokat. Legutóbbi korrekciója szerint 2020-ban a gazdaság nem öt százalékkal zsugorodott, hanem 4,7 százalékkal, és a piaci áron számított hazai össztermék, amelyet első becslése során, idén márciusban még 47 605 milliárd forintra tippelt, októberre 47 988 milliárdra hízott. Mivel az adósságrátát úgy számolják ki, hogy az államadósságot a hazai össztermékhez viszonyítják, a KSH korrekciója azon is szépített. Az adósságráta nem 80,2 százalék volt, amint azt előzetesen közzétették, hanem 80 százalék. Ezzel jelképesen is javult a helyzet, amennyiben az Orbán-kormány nem érte el azt az adósságrátát, amelyet 2010-ben örökölt – igaz, csak hajszálnyira maradt el tőle. Nem a startvonalra állt vissza, hanem egy méterrel az elé.

A számszerű adósság így is elborzasztó növekedést mutat. A koronavírus-járvány előtti utolsó békeévben, 2019-ben a magyar állam össztartozása valamivel több mint 31 ezermilliárd volt, ez a hivatalos kormányzati prognózis szerint az idei év végére 43 ezermilliárd fölé emelkedik. Vagyis durván az egyharmadával ugrik meg. Ékesen bizonyítva azt a tapasztalatot, hogy ha egy kormány eladósodhat, mert nincsenek fékek, akkor meg is teszi, különösen választási év előtt vagy alatt. A fékeket formailag az Európai Unió oldotta ki, amennyiben a válság miatt ideiglenesen felfüggesztette az államháztartás hiányára és az államadósságra vonatkozó szabálykönyvét. Sőt kifejezetten bátorította a kormányokat, hogy a gazdaság leállításával kieső jövedelmeket pótolja, illetve költekezésével tompítsa a visszaesést.

„A növekedés még mindig a fiskális ösztönzőkre támaszkodik” – summázta a Kopint-Tárki pénteki sajtótájékoztatóján Nagy Katalin igazgató. Ehhez laza jegybanki politika társult, alacsony kamatokkal, bőkezű hitelezéssel. A globális pénzbőség pedig annyit jelent, hogy a megadeficiteket piaci hitelekkel finanszírozni lehet, az állampapírokra van vevő. Ha egy ország gyengébben teljesít, némi felárral ugyan, mint a legjobbak, de nekik sem kell sokkolóan drága hitelekkel kínlódniuk, mint 2009-2010 tájékán.

Ha az adósság növekedési tempójával a gazdaságé lépést tart, nincs elementáris baj. Más kérdés, hogy ha netán megugranak a kamatok és lezárul a pénzbőség időszaka, akkor nehezebben és drágábban lehet majd hitelekhez jutni, de nem tart itt a világ. A magyar kormány vezetői szintén azt hangsúlyozzák, hogy az idei gyors növekedést egyebek mellett a laza költségvetési politika hozta össze. Márpedig a tempó meglehetősen imponáló, és ebben az elemzők is egyetértenek. A Pénzügykutató az idei év egészére 6,5, a Kopint-Tárki 6,8, a GKI 7, a Századvég Gazdaságkutató 7,8 százalékos növekedést vár. (A Központi Statisztikai Hivatal adatmódosítását csak a Kopint-Tárki vehette figyelembe, a többi prognózis néhány nappal korábban már megjelent.) Ezzel együtt a GKI az év végére várható adósságrátát 80 százalék körülire tippeli, megjegyezve, hogy „feltehetőleg ehhez is kreatív könyvelési módszerekre lesz szükség”. A Pénzügykutató 79,9 százalékra teszi, a Századvég ellenben azzal kalkulál, hogy az adósságráta az év végére a gyors növekedés következtében 77,2 százalékra apad.

Az államadósság finanszírozását megkönnyítenék, a költségvetést pedig valamennyire tehermentesíthetnék az uniós források, de Magyarország helyreállítási terve egyelőre függőben van. A tervezett programok finanszírozását azonban a költségvetés megelőlegezi, vagyis máris költi a jövőbeni forrásokat. Az eladósodás kormányzati megítélése is folyamatosan változik. A Magyarországnak megítélt helyreállítási keret nagyobbik részéről, 3300 milliárd forintról a kormány lemondott, arra hivatkozva, hogy nem kívánja fokozni az ország eladósodottságát, holott az szinte nulla kamatozású hitelt jelentett volna – emlékeztet a Pénzügykutató. „Nem sokkal ezután döntöttek a kínai Fudan egyetem fiókjának Magyarországra telepítéséről, körülbelül 450 milliárd forintnyi kínai hitel felvételével. Szeptember közepén pedig három és félszeresére emelték az Államadósság-kezelő Központ devizakötvény-kibocsátási keretét, ami 4,5 milliárd euróval megnövelte az államadósság devizahányadát, holott korábban a kormány ennek visszaszorítását szorgalmazta” – idézi fel a jelentés.

Az idei folyó áras GDP-t a Pénzügykutató hasonló nagyságrendben prognosztizálja, mint a kormány: 54 141 milliárdos GDP-t valószínűsít, ami, mint kiderült, kiváló becslés, hiszen néhány napra rá a kormány 54 359 milliárd forintos előrejelzést közölt Brüsszellel. A különbség kisebb, mint amennyivel a KSH a tavalyi GDP-t utólag megváltoztatta. Jövőre valamennyi elemző lassulást vár, a Pénzügykutató szerint 4,7, a Kopint-Tárki és a GKI szerint 5, a Századvég Gazdaságkutató szerint 5,5 százalékra mérséklődik a növekedés üteme.

Az államháztartás hiányát tekintve a kutatók nagyjából elfogadják a kormányzati prognózist, az idei 7,5 százalékos deficit után 2022-re simán beírták a pénzügyi tárca 5,9 százalékos hiánycélját. „Mi mást tehetnénk, a kormány az év közben is tetszés szerint alakítgatja a költségvetést. A Költségvetési Tanács véleményét pedig nem fogadta el, hogy a dinamikus gazdasági növekedés mellett mérsékelje a hiányt, csökkentse gyorsabban az államadósságot” – mondta a prognózist bemutató sajtótájékoztatón Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató tudományos főmunkatársa. „Azt a hiánycsökkentési lehetőséget, amelyet a gyors növekedés teremt, a kormány nem fogja kihasználni” – hangsúlyozza Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója is.

Bizakodóbb a Századvég Gazdaságkutató, amely 5,4 százalékos deficitre számít jövőre. A Pénzügykutató azt feltételezi, hogy 2022 végére az államadósság rátája csupán 79,3 százalékra mérséklődik, a Századvég Gazdaságkutató viszont akkor már csupán 73,6 százalékos GDP-arányos államadósságot vár.

A gyors növekedés felszabadította az árakat, a kutatóintézetek többsége az idei év egészére 4,7 százalékos átlagos inflációval kalkulál. A Kopint-Tárki friss prognózisa 4,8 százalék, és mint Palócz megjegyezte, ha a nyersanyagok ára tovább emelkedik, az éves átlagban 5 százalékot sem lehet kizárni. Jövőre viszont 4,4 százalékra csillapodik, alapvetően azért, mert idei inflációban 0,6 százalékpont volt az adóemelés hatása, jövőre ilyen tényező nem emeli meg az árszintet; ezzel együtt az infláció még jövőre sem tér vissza a Magyar Nemzeti Bank célsávjába, a három plusz–mínusz egy százalékos tartományba – tette hozzá Palócz.

A GKI 2022 átlagában 4 százalékos pénzromlásra tippel. A Századvég Gazdaságkutató azonban úgy véli, a drágulás 3,8 százalékra mérséklődhet, „tehát továbbra is a jegybanki cél fölött maradhat, de visszatérhet a célsávba”. A Pénzügykutató a 2022-es 3,7 százalékos inflációs prognózisát részben azzal indokolja, hogy a választások előtt a kormány adminisztratív eszközökkel elfojtja az inflációs nyomás egy részét.

Az inflációt a jegybanki politika is befolyásolja. „Az év végi alapkamat további havi 15 bázispontos emelések estén 2021 végére 2,1 százalék lesz, ami 2022 végére, a nemzetközi tendenciák függvényében elérheti, sőt meghaladhatja a 3 százalékot” – feltételezi a GKI. A Kopint-Tárki 3,6 százalékos alapkamatot is elképzelhetőnek tart 2022-ben. A Századvég 2022 végére 2,4 százalékos alapkamatot vár. A Pénzügykutató viszont azt feltételei, hogy a jövő év közepén a jegybank lezárja a kamatemelési ciklust, és 2022 végén az alapkamat ismét 2,1 százalék lesz. A véleményeknek ez a szokatlanul nagy szóródása némiképp jellemzi, miként értelmezik a kutatók a jegybank előretekintő iránymutatását, a monetáris politikának azt a kiszámíthatóságot ígérő eszközét. „Elképzelhető, hogy a monetáris tanács októberben ismét 30 bázispontos kamatemelést hajt végre, mert belátja, hogy a vártnál gyorsabb az infláció, de az is lehet, hogy marad a havi 15 bázispontos tempónál, nem tudni, hogyan dönt a testület” – fejtegette Palócz.

A kamat változása a forint árfolyamát is megmozgatja. Egy euró a tavalyi 351 forint után az idén 355 forintot, jövőre 357 forintot érhet – jósolja a GKI. A Pénzügykutató az idén átlagosan 353 forintos, jövőre 352 forintos euró-árfolyamra számít. Ezek persze átlagok, a piaci hatások a forint árfolyamát bármikor megtáncoltathatják.

Meglódulnak a keresetek, fokozatosan mérséklődik a munkanélküliség, a munkaadók ismét a szakképzett munkaerő hiányával szembesülnek. „A kormány bejelentette, sőt a nemzeti konzultációban is szerepeltette a minimálbér megemelését havi 200 ezer forintra. Amennyiben ez bekövetkezik, a minimálbér összege 19,5 százalékkal emelkedik. Egy közel 20 százalékos minimálbér-emelés és az ebből adódó további emelések fokozhatják az inflációs nyomást, növelhetik a munkanélküliséget (elbocsátásokkal, a szakképzetlenek belépésének megnehezedésével a munkaerőpiacra)” – vetíti előre a Pénzügykutató, amely 3,7 százalékos munkanélküliségi rátát vár jövőre. A Századvég Gazdaságkutató és a Kopint-Tárki egyaránt 3,6 százalékosra számít, a GKI ellenben 4 százalékos rátát jövendöl. Bárhogyan alakul is, a munkaadók ismét úgy érezhetik, hogy az állásra jelentkezők vannak, ők lesznek nyeregben. Minél régebben betöltetlen egy állás, minél nagyobb szaktudást igényel, annál inkább.