11,7 százalékos volt az infláció idén júniusban – tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal. Ha nem az egy évvel ezelőttihez, hanem az előző havihoz viszonyítunk, akkor azt kapjuk, hogy 1,5 százalékos volt májusról júniusra az átlagos drágulás. A maginfláció, vagyis a gyorsan változó és a külső gazdasági hatások kiszűrésével készült mutató 13,8 százalékos, a nyugdíjas-infláció, azaz az idősek fogyasztási szokásai szerint átsúlyozott változat pedig 11,8 százalékos.

Az áremelkedések gyorsulása nem meglepő, a jegybank friss Inflációs előrejelzése szerint az infláció ősszel tetőzhet valahol 14 százalék körül, de jó esély van a 16 százalékos csúcsra is. Az infláció szempontjából jelentős kockázatot jelent a napokban rohamosan gyengülő forintárfolyam – az árfolyamot megtámogatandó a jegybank soron kívül 2 százalékpontos kamatemelést hajtott végre, az irányadó rátát 9,75 százalékosra emelve. A kormány Gulyás Gergely kancelláriaminiszter elmondása szerint igyekszik megegyezni az Európai Bizottsággal, Magyarország jelenleg ugyanis nem fér hozzá az uniós forrásokhoz, ami sebezhetővé teszi a magyar gazdaságot.

Az infláció több évtizedes rekordokat döntöget – igazából az volt csak a kérdés a mostani bejelentés előtt, hogy pontosan mekkorát. Az előző havi 10,7 százalékos inflációnál utoljára 1999 decemberében volt magasabb a mutató, 11,2 százalékos, annál nagyobb áremelkedést pedig 1998 októberében mért legutóbb a KSH, 12 százalékosat.

Részletesen így jött ki az adat:

• az élelmiszerek 22,1 százalékkal drágultak átlagosan,
• az alkoholos italok és a dohányáruk 7,3 százalékkal,
• a tartós fogyasztási cikkek, mint például a bútorok, járművek, háztartási gépek, számítógépek 12,4 százalékkal,
• az egyéb cikkek nevű csoportban (ide sorolják például az üzemanyagokat, a gyógyszereket, a háztartási fogyó cikkeket, a lakásjavító eszközöket, a könyveket) 11,6 százalékkal,
• a szolgáltatások 5,6 százalékkal,
• a ruhák 4,3 százalékkal,
• a háztartási energia pedig 1,6 százalékkal.

Az, hogy az infláció ennyire nagy, önmagában súlyos tény, de vannak részletek, amelyekre érdemes külön is kitérni.

Fazekas István

A legkönnyebben észrevehető ebből az élelmiszerek extrém drágulása. Egy bútor megvásárlását vagy egy nyaralást elhalaszthat vagy lemondhat az ember, ha úgy jönnek ki az anyagiak, enni viszont muszáj, így aztán az élelmiszerek drágulását mindenki megérzi. Ez elől nem lehet elmenekülni – így aztán kivétel nélkül mindenki nagyon nagy inflációval szembesül. (Sőt, már annak a jelei is látszanak, hogy a boltokban egyre többen választják az olcsóbb, saját márkás és akciós termékeket.)

A KSH mérései szerint az élelmiszerek csoportján belül legjelentősebben

a margarin 58,1, a sajt 43,4, a száraztészta 39,9, a kenyér 39,7, a baromfihús 37,1, a tejtermékek 36,5, a tojás 34,3, a péksütemények 31,1, a tej 24,9 százalékkal drágult. Átlag alatti mértékben, 11,3 százalékkal nőtt a sertéshús ára, a csokoládé, kakaó 6,5, a cukor 5,7 százalékkal került többe.

Nagyon látványos, hogy nálunk mennyire másból jön ki a nagy infláció, mint az EU más részein. Minden uniós államból nincs még adat, az eurózóna országairól viszont már tudjuk, hogy 8,6 százalékos volt a júniusi infláció, méghozzá úgy, hogy az energia 41,9 százalékkal drágább, mint egy éve volt, az ételek, italok és dohánytermékek 8,9 százalékkal, az ipari termékek viszont csak 4,3-mal, a szolgáltatások pedig 3,4 százalékkal. Vagyis Európa más részein az energia drágul rettenetesen, nálunk az nem, viszont minden más igen.

A kormányzati ármaximálások nélkül persze még sokkal magasabb volna az infláció. És ugyan rövid távon mindenkinek jó az, hogy kevesebbet kell fizetnie néhány termékért, a gazdaságunk súlyos problémáit mutatja az, hogy még ilyen durva állami beavatkozás mellett is ennyire nagy az inflációnk. Surányi György volt jegybankelnök beszélt erről a HVG-nek és a HVG360-nak adott interjújában: a maginfláció az eurózónában csak 3,7 százalékos, nálunk pedig bőven két számjegyű, ami azt mutatja, hogy rengeteg rossz folyamat van a magyar gazdaságban. Ezeket kezelni pedig sokkal nehezebb, mint rendeletekkel lenyomni egy-egy árat.

Annak, hogy a magyar gazdaság folyamatai ennyire rosszak, az egyik kínos következménye az, hogy sok szakértő szerint nálunk sokkal tovább kitarthat a nagy infláció, mint máshol. A pesszimistákhoz csatlakozott az elmúlt hetekben a Magyar Nemzeti Bank is, amely sorozatos nagy kamatemelésekkel próbál küzdeni az infláció ellen: a múlt héten módosították az inflációs prognózist, már nem 9 és 9,8 százalék közé teszik a 2022-re várt inflációt, hanem a legjobb esetben 11, legrosszabb forgatókönyv szerint 12,6 százalékosra. Sőt, még a következő évre is 6,8-9,2 százalék közötti áremelkedést várnak (hogy még jobban fájjon: természetesen az ideihez képest, vagyis a bázis sem épp alacsony).

Az MNB szerint idén ősszel érheti el az infláció a csúcsát, a legvalószínűbbnek azt tartják a jegybanknál, hogy 14 százalék körüli lesz akkor.

Az jól látható más számokból is, hogy nem egyhamar jön el az enyhülés. A KSH nemrég tette közzé azt, hogy az ipari termelői árak 32 százalékkal magasabbak, mint egy éve – ez az az ár, amennyiből elkészülnek a termékek –, az élelmiszerboltosok pedig 34 százalékkal többet fizetnek az áruk beszerzéséért, mint tavaly. Márpedig egy ekkora drágulás mindenképp beépítenek legalább részben az árakba a kereskedők, ha nem akarnak tönkremenni.

Reviczky Zsolt

Ahogy azt is, hogy a béreket egyre emelni kell. A nettó átlagkereset 15,9, de még a mediánérték is 15,2 százalékkal nőtt egy év alatt, részben pont a nagy infláció miatt. Ez pedig még tovább gerjeszti az áremelkedést, hiszen magasabb árakat kell megszabni azért, hogy legyen miből kifizetni a dolgozók megnőtt bérigényét.