Ha nem megy a játék, át kell írni a szabályokat – nagyjából így lehet összefoglalni Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter legújabb, a Magyar Nemzetben publikált ötletét, aminek értelmében meg kellene emelni a Magyar Nemzeti Bank középtávú inflációs célját.

A cél jelenleg 3 százalék egy plusz-mínusz 1 százalékos toleranciasávval. Nagy szerint a modernizáció, globalizációs hatások, demográfia mind olyan tényezők, amelyek mellett, ha sikerülne is elérni a jegybanki célt, az összességében káros hatással lenne a gazdasági növekedésre és fejlődésre.

A legutóbbi inflációs adat szerint 21,5 százalékos volt éves összevetésben a drágulás üteme májusban, ami túl van már az év eleji, 25 százalékot is túllépő csúcson és amit remélhetőleg egy meredekebb esés követhet. A jegybank az árak emelkedésére szigorítással reagált, több lépésben 13 százalékra emelte az alapkamatot, 2022 elejétől kezdve pedig saját számításai szerint közel 7000 milliárd forintnyi bankközi likviditást kötött le tartósan további eszközeivel.

Getty Images / Tom Werner

Fennálló probléma, hogy a költségvetési és a jegybanki oldal ellentétes irányba húz. Míg a jegybank mandátumának megfelelően igyekszik a likviditás csökkentésével letörni az inflációt, a kormányzatnak deklarált szándéka, hogy nem tesz semmi olyat, ami alkalmazkodásba terelné akár a lakosságot, akár a vállalati szektort, sőt igyekszik fenntartani a fogyasztást.

A statisztikák alapján az alkalmazkodás mégis megtörtént. Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi kimutatása szerint éves összevetésben 12,6 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi üzletek forgalma áprilisban. Ugyancsak áprilisban 8,3 százalékkal esett vissza az ipari termelés éves viszonylatban, miközben szintén áprilisban éves alapon 15,9 százalékkal emelkedtek az ipari termelői árak.

Don Quijote szavaival élve: A vágyad nem elérhető

Nagy véleménye szerint az elérhetetlen cél elengedése és egy magasabb inflációs célsávra való áttérés egyben javítaná a jegybank hitelességét. Ez a gondolatmenet erősen véleményes. A jegybank már többször módosította fő sorvezetőjének számító inflációs jelentésének sarokszámait. A legutóbbi, márciusi jelentés idénre 15-19,5 százalék közötti inflációt jósol, az azóta bevezetett intézkedésektől a következő, a júniusi kamatdöntéssel egy időben megjelenő sarokszámok várhatóan már tükrözni fogják a csökkenést. Egyúttal maradhat az MNB-nek azon várakozása, hogy 2024 végére már tűréssávon belül lehet az érték, ami tovább mérséklődhet 2025-re.

A Nagy által leírtak szerint ebben a gazdasági kormányzat nem hisz, és a növekedés biztosítása érdekében nem is feltétlenül tartja kívánatosnak.

Az MNB ugyan nem kívánta kommentálni Nagy véleményét, de épp az eddigi, a szigorítás irányába mutató politikájában látja a hitelességének zálogát.

Nagy Márton a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitóján

Veres Viktor

Ismét Don Quijote: Ki céljához hű, tudja, hogy merre lép

Történelmi tanulság, hogy a magas infláció könnyen öngerjesztővé válik. Magas infláció mellett a gazdasági környezet kiszámíthatósága megszűnik, nem lehet megalapozott beruházási és megtakarítási döntéseket hozni. Ráadásul a magas infláció a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat hozza a legnehezebb helyzetbe

– írja a napokban a jegybank honlapján megjelent, a jegybanki hitelesség fontosságát elemző esszében Banai Ádám jegybanki eszköztárért és devizatartalék-kezelésért felelős ügyvezető igazgató. És így folytatja: „Az MNB hitelessége töretlen. A Magyar Nemzeti Bank azt teszi, amit kommunikál és minden eszközével „főellensége”, az infláció ellen harcol, miközben biztosítja a pénzügyi stabilitást."

Ez az iránymutatás aligha összeegyeztethető a Nagy által felvetett ötlettel, aminek értelmében az MNB feladná az elsődleges mandátumát és lemondana az árstabilitási törekvéseiről.

A költségvetési oldal beavatkozása a jegybanki felségterületen nem szerencsés, és könnyen, lehet, hogy ezzel újabb súrlódások alakulnak ki. Az ilyen irányú politizálás a jegybanktól sem idegen, Matolcsy György MNB elnök is egy többrészes esszésorozatban fogalmazott meg korábban a költségvetési oldalt kritizáló véleményeket, noha az nem a jegybank hatásköre. Ezt követően Matolcsy demonstratívan kibékült Varga Mihály pénzügyminiszterrel, kérdéses, hogy ez a mostani ütközés hova vezet.

La Mancha Lovagja: Törvényem ez, ezt követem én

A jegybankárok rendre kijelentik, hogy a szigorítások az MNB működését szabályozó törvény értelmében elkerülhetetlenek. Ezzel együtt igyekeznek, ha minimálisan is, de engedni a szigorból, épp azért, mert a mostani kamatszintek károsak a gazdasági növekedésre is. Nem utolsósorban a magas kamatok tetemes költségeket jelentenek. Jelen állás szerint az MNB több százmilliárdos veszteséget halmoz fel az idén, ezt pedig a törvény alapján a költségvetésnek kell állnia.

Belenyekken idén a gazdaság a magas kamatokba: 1300 milliárd kifizetést kell kigazdálkodni az államnak

Az elemzők által lapunknak megerősített becslések szerint a magas kamatszint 1300 milliárd forintos többletköltséget jelent a gazdaságnak, ez árfolyam függvényében az össztermék 2 százalékát meghaladó összeg. A gond az, hogy a kormányzat kimerítette a forrásbevonás lehetőségeit, miközben a korai költségvetéssel igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy minden rendben van.

A magyar jegybank a nemzetközi folyamatoktól sem tudja függetleníteni magát. Szerdán várhatóan a Federal Reserve az Egyesült Államokban ismét emeli az alapkamatot 25 bázisponttal, elképzelhető, de némi meglepetést okozna, ha tartaná a mostani kamatszintet. Az USA-ban áprilisban 4,9 százalékra mérséklődött a fő inflációs mutató, a maginfláció azonban továbbra is tartotta magát 5,5 százalékon.

Hasonló mértékű emelés várható az Európai Központi Banktól csütörtökön, majd ismét júliusban. Az EKB egy év leforgása alatt 375 bázispontnyi emelést hajtott végre, az elemzők által várt nyári lassítást azt teszi lehetővé, hogy eközben jelentősen visszaesett a gazdasági növekedés az eurózónában, negatív tartományokba is estek a bővülési mutatók.

Nagyobb gazdaságokban, ahol mindezzel szemben lazítás mellett dönthetnek, sajátos körülmények vannak. A Bank of China kedden kamatot vágott, miután egy hosszú, és rendkívül szigorú, Covid által indokolt lezárási időszakból igyekeznek felrázni a gazdaságot. Szintén a laza monetáris politika mellett állnak ki Törökországban, ott viszont a jegybank közvetlen kormányzati befolyás alatt van, így az esetleges szakmai megfontolások másodlagosak.