Jelentősen megugrottak a magyar állam forrásbevonási költségei, lévén 25 százalékot közelít az infláció, és ennek megfelelően emelkednek a kamatok is. A jegybank továbbra is őrlődő pozícióban van, hiszen, miközben magas kamatokkal igyekszik korlátozni az inflációt, látja, hogy a magas kamatszint mennyire káros.

A jegybank azzal együtt, hogy nyártól számol az infláció érdemi csökkenésével, úgy látja, az így is távol lesz a 3 százalékos középtávú céltól, jó ideig meg is haladhatja a célhoz szabott plusz-mínusz 1 százalékos tűréssávot is. A mostani, még így is magas kamatszint hosszabb távon gyötrelmet jelent a gazdaságnak, az MNB ezért meg is kezdett egy óvatos lazítást, miközben igyekszik fenntartani a szigor üzenetét. Az alapkamat marad, a napi kereskedésben használt hitelszint felső korlátja 100 bázisponttal csökkent a legutóbbi kamatdöntés eredményeként. Ez azonban még mindig 17 százalékos irányadó kamatot jelent.

Túry Gergely

Emiatt feszült a kormány és az MNB közötti viszony is, bár az elmúlt időszakban már láttunk látványos kibékülést is Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter között. Ezzel együtt sokszor a kormányzati szándékok, amelyeket a költségvetési törvény is megfogalmaz, szembemennek a jegybanki mandátummal, miszerint kezelhető szintre kell letörni az inflációt.

A kormányzat által sűrűn emlegetett kritika szerint az a baj a magas kamatokkal, hogy azok megbénítják a (vállalati) hitelezést. Van azonban egy másik probléma is: a magas kamat az állam terheit is jelentősen megnöveli. Konkrétan

idén 1300 milliárd forint az, ami a kamatok miatt többletköltségként felmerül az árfolyam függvényében, ez a magyar GDP 2 százaléka is lehet.

A többletköltség egyfelől az állam forrásbevonási költségeinek megnövekedéséből ered. Ha nagy mértékben felkúszik a kamatszint, akkor drágább lesz a külföldről való forrásbevonás, és hiába próbálkozik a kormány meggyőzni a lakossági ügyfeleket, hogy az állampapírpiacon fektessék be, az is drágább lesz a végére.

Jelenleg a 3 hónapos magyar állampapír hozama 13,5 százalék, a leghosszabb futamidejű, 20 éves terméké 7,3 százalék. Az Államadósság Kezelő Központ kimutatása szerint március végéig eddig 10 827 milliárd forint értékben bocsátott ki állampapírt az állam. Az aktuális célkitűzés értelmében az államadósságban a devizaarány legfeljebb 30 százalék lehet, ez már március végén közel megvolt. Egyben romolhat az arány, ha a kormány a magas infláció és kamatszint miatt megdrágult külföldi forrásokból szeretne finanszírozást.

Ezzel együtt deklarált kormányzati szándék, hogy a megemelkedett kamatköltségek ellenére fenntartja az eddig bevezetett családtámogatási intézkedéseit, a fiatalok szja-mentességét, miközben a védelmi költés a GDP 2 százalékára emelkedik. A nyugdíjak emelése törvényi kötelesség, ennek is kell a megdrágult fedezete. Mindennek a forrása kétséges, különösen úgy, hogy a kormányzatnak előfinanszírozni kell az uniós projekteket, amelyeknél még mindig nincs megnyugtató megállapodás. Ehhez adódik még a jegybank kiugróan magas vesztesége, amit – bár a jegybanktörvény módosítása után lassabb tempóban – valahogy fedezni kell, ennek a fedezete azonban nincs benne a 2024-es tervben.

A Költségvetési Tanács a 2024-es büdzséről: mint ha a professzor magyarázná, miért adott kegyelemkettest

Akkor jöhet össze a kormány gazdasági terve 2024-re, ha minden külső és belső folyamat a lehető legjobban alakul, érkeznek az EU-pénzek, nem lesz nagy energiaválság, és az állam helyett a cégek kezdenek tömeges beruházásokba - áll a Költségvetési Tanácsnak a 2024-es büdzséről adott véleményében.

Épp emiatt mondta azt a Költségvetési Tanács a jövő évi költségvetés tervezetével kapcsolatban, hogy nagy kockázatok terhelik annak teljesítését – Varga Mihály pénzügyminiszter azonban a hiánycél teljesülésével kapcsolatos kétségeinkre csak annyit válaszolt, ha azt látják majd év közben, hogy a hiány mértéke magasabb lett, akkor „megfelelő döntéseket hozunk”.

Vajda Zoltán, a parlament költségvetési bizottság elnöke nem ennyire optimista: az ellenzéki politikus úgy látja, „nem tanult a kormány, vagy tudatosan csinálja”. A szocialista politikus szerint tényszerű, hogy ilyen zavaros helyzetben benyújtani semmi értelme egy költségvetést: „semmi okunk feltételezni, hogy bármi benyújtott számnak bármi köze lenne valósághoz.” Kerestük a parlament kormánypárti szakértőit is, választ nem kaptunk.

Az azonban látszik, hogy a kormányzat kimerítette a lehetőségeit belföldön, a különböző különadóknál is kicsi a mozgástér. Tud még újabb lakossági megtakarítási termékeket piacra dobni, de ennek is megvannak a határai, hiszen minél magasabb kamatot kínál, az annak a finanszírozása annál többe kerül az államnak. Ezt az ellentmondást igyekszik feloldani az a szerdai rendeletcsomag is, amelynek egyértelmű célja az, hogy a bankokat, az intézményi befektetőket és a lakosságot is afelé tereljék, hogy szabad eszközeiket állampapírban tartsák. És ha szép szóval nem megy, hát megy kényszerrel: azzal, hogy gyakorlatilag minden megtakarítási formának majdnem megduplázták az adóterhét, a kormánynak még alacsonyabb hozamokkal kell versenyeznie – vagyis nem kényszerül arra, hogy még magasabb és magasabb kamatokat kínáljon az állampapíroknak.

Fülke: Mi lesz a megtakarításainkkal? Minden, amit az új kormányintézkedésekről tudni kell

Gátlástalan ingyenreklám vagy valódi megszorítás? A Fülke stúdiójában a kormány új rendeleteit, a megtakarításokat terhelő új adókat és az állampapírok felé terelő intézkedéseket elemeztük.

Még sincs könnyű dolga a kormánynak, mivel a lakosság – megint csak az infláció miatt – a korábbiaknál jobban megnézi, mit kezd a pénzével. Takács Domokos, az OTP Bank Daily Banking területének vezetője egy sajtóbeszélgetésen nemrég azt mondta, a lakosság egyre inkább tart a tartós befektetési formáktól, és a rugalmas pénzpiaci termékekre vágynak. Az OTP 2022-es felmérésének eredményei alapján az látható, hogy a lakosság majdnem fele nem tudja kezelni a kis összegű megtakarításokat, ezért otthon, vagy csak látra szóló egyenlegen tartják pénzüket. A megtakarításukat otthon tartók és a bankszámlán látra szóló egyenleggel rendelkezők egyaránt 43-43 százaléka azért teszi ezt, mert túl kevésnek ítélik az összeget. Domokos szerint ha van 40 milliójuk, azt hiszik az emberek, hogy az már elég – így valójában lemondanak bármilyen hozamról.