Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
„Nem szeretem a közgazdászokat, mert mindig azt mondják, hogy mit nem lehet megcsinálni. Engem azért választottak meg, hogy megcsináljak dolgokat”
– mondta Orbán Viktor egyszer szűkebb körben, még első kormányzása idején a Direkt36 a miniszterelnökkel akkoriban kapcsolatban álló egyik forrása szerint. A lap a Telexen hétfőn megjelent cikke a harmadik része annak a sorozatnak, mely a miniszterelnök a legfontosabb gazdaságpolitikai döntéshozókhoz fűződő viszonyának alakulását mutatja be.
A fenti idézet Chikán Attilára, az első Orbán-kormány első gazdasági miniszterére vonatkozott, akit a miniszterelnök másfél év után, 1999 decemberében menesztett is a kormányból. A helyére érkezett Matolcsy György, az őt története itt olvasható:
Orbán egy 2011-es megszólalása pedig nemcsak azt jelezte, hogy vonakodik a közgazdászok jelzéseit teljes mértékben figyelembe venni, de azt is, hogy már akkor háttérbe szorultak a gondolkodásában a szociális kérdések. A cikk szerint abban az évben több alkalommal is neves közgazdászokkal – köztük Bod Péter Ákos és Járai Zsigmond volt jegybankelnökökkel, Csaba Lászlóval, a CEU tanárával – a Parlamentben tanácskozott egyebek mellett a kormány által bevezetett egykulcsos adóról.
Egy jelenlévő forrás szerint „becsületes dolognak”, „igazságosnak” nevezte, hogy mindenki egyforma adókulccsal adózik, és hiába ágáltak a közgazdászok, hogy a „horizontális igazságosság” mellett – vagyis hogy minden vagyoni réteg ugyanakkora kulccsal adózik – létezik „vertikális igazságosság” is, ennek értelmében pedig az alacsonyabb jövedelműeket aránytalanul jobban sújtja az egykulcsos adó.
Habár a miniszterelnök a cikkben megszólaló források szerint jól átlát helyzeteket, és igyekezte magát képezni közgazdasági kérdésekben, néha kiütköznek a súlyos hiányosságai.
Egy alkalommal például azt fejtegette az egyik, közgazdászoknak szervezett találkozón 2011-ben, hogy az amerikai iparcikkek a magyar termékekhez képest szerinte azért versenyképesebbek, mert az Egyesült Államokban olcsóbb az energia. Ha Magyarországon is levinnék az energiaárakat, abból a magyar gazdaság is profitálhatna – érvelt a tanácskozás egyik résztvevője szerint a miniszterelnök.
A felvetésen megdöbbenő közgazdászok megpróbálták Orbánnak elmagyarázni, hogy ezt a célt nem úgy lehet elérni, ha az állam beavatkozik az energiaárakba. Elmondták neki, hogy a magyar termékeket úgy lehet versenyképesebbé tenni, ha olyan iparcikkeket termelnénk, amelyeknek kisebb az energiaigényük, illetve ha azokban az ágazatokban próbálnánk jobb teljesítményt nyújtani, amelyekhez megfelelő adottságokkal rendelkezik az ország.
A Direkt36 más forrásai szerint ugyanakkor, ha Orbán ismeretei hiányosak is, meggyőzhető. A forrás azt mondta, a 2010-es kormányváltás idején a miniszterelnököt az ekkor bevezetett unortodox intézkedések részleteiről nagyon egyoldalúan tájékoztatták. Orbán nem a kormányzati, hanem egy banki elemzésből értesült csak a tervezett lépések várható károkozásáról. Az elemzés hatott is Orbánra, a miniszterelnök néhány tervezett lépést átgondolt, mérsékelte a hatásukat.
Csaba László egyetemi tanár szerint 2010 után Orbán egyszerre konzultált a gazdasági irányvonalak megszabásáról az unortodox irányt képviselő Matolcsyval és olyan konzervatívabb közgazdászokkal, mint például Járai Zsigmond, Bod Péter Ákos vagy Szapáry György. Orbán pedig maga döntötte el, hogy az egyes intézkedésekkel kapcsolatban közülük épp kire hallgatott. Csaba szerint ezért ebben az időben „harc folyt a Fidesz lelkéért”. A harc hamarosan egy EU-s döntésnek köszönhetően eldőlt, és a politikai kör került túlsúlyba.
Csaba szerint 2013 fontos fordulópont volt a magyar gazdaságpolitikában, ekkor került ki az ország az EU-s túlzottdeficit-eljárás alól, mellyel szerinte az unió azt üzente: “csináljatok, amit akartok”. Az egyetemi tanár szerint „innentől indult el a politikavezérelt gazdaságpolitika”. Ennek példája lett a rezsicsökkentés, amely rövid távú politikai célokat szolgált, és figyelmen kívül hagyták azt, milyen kockázatokkal jár.
A Direkt36 cikke az ország gazdaságának kiemelten fontos autóiparra is kitér. A szöveg szerint Orbán tavaly márciusban egy zárt parlamenti ülésen részletesen beszélt az autóipari és munkaerőpiaci kihívásokról, amelyekkel szerinte Magyarország szembesül. A beszédében magyarázatot adott arra, miért tartja a kormány elengedhetetlennek az akkugyárak Magyarországra hozatalát.
Egyrészt büszkén újságolta, hogy korábbi minisztere, Palkovics László „a németekkel összeesküdve valami dokumentumba becsempészett valami félmondatot”, ami lehetővé teszi az EU-s tiltás kijátszását, amely a belső égésű motorok forgalomba hozatalára 2035-től vonatkozna. Szerinte ez azért is fontos, mert ha a tiltás érvénybe lépne, akkor az autógyárakat csak úgy lehet megőrizni, ha az elektromos autókhoz szükséges alkatrészeket, így az akkumulátorokat is Magyarországon gyártják.
A munkaerőhiányról – a következő években újabb 200–300 ezer emberre van szükség az új munkahelyeken – Orbán a cikk szerint azt mondta, az ország keleti és déli felén van még tartalék. „Itt van elég munkaerő még, csak képezni kell, sok a cigány közöttük, szó se róla.” Szerinte a nők részfoglalkoztatásának kibővítésében is komoly lehetőségek vannak, ugyanakkor elismerte „egyelőre a hölgyek se nagyon reagálnak jól rá, meg a mi szabályozásunk is túlságosan bonyolult”, de szerinte ettől még ebben a körben is vannak tartalékok.
A kritikákra pedig, amelyek szerint inkább magasabban képzett munkaerőre lenne szükség, mint gyári munkásokra, azt mondta, „én nem tudok elképzelni egy olyan társadalmat, ahol nem lesznek olajos kezű emberek, meg piszkos kezű emberek”.
A Direkt36 egy forrása szerint „Orbán úgy gondolkodik, hogy tőkét kell behozni, mert ha van tőke, akkor van növekedés is, és ha van növekedés, akkor van bérnövekedés is”. A forrás azt mondja, ennek a meggyőződésnek a kialakulásában nagy szerepet játszottak a miniszterelnök történelmi jellegű olvasmányélményei. Orbán például az Osztrák–Magyar Monarchiáról is azt gondolja, nem az ugrik be róla az embereknek, hogy durva volt a korrupció, és nem is a gazdasági problémák, hanem aranykorként tekintenek rá, mivel akkoriban számtalan dolog épült az országban.
