Az Orbán Viktor által újabban fő célként kitűzött “gazdasági semlegesség” program egyrészt azon alapul, hogy Magyarországnak ideológiamentesnek kell maradnia, és mindenkivel üzletelnie kell, aki pénzt hozhat nekünk – így a nyugati szövetségeseink által minimum bizalmatlanul figyelt Oroszországgal és Kínával is. A gazdasági semlegesség-program másik alapja pedig az, hogy a korábban jól teljesítő Nyugat hanyatlik, leszakadóban van, míg Kína gőzerővel jön föl, és a Kelet a jövő. A GKI Gazdaságkutató Zrt. friss elemzése megvizsgálta, hogy ez a gondolatmenet mennyire megalapozott, és arra jutott, hogy nem nagyon.

A GKI felidézi, hogy a 2010-es évek elején a magyar gazdaság növekedése, párhuzamosan az Európai Unióval, elmaradt az Egyesült Államok növekedésétől. A 10-es évek közepétől azonban a magyar növekedés gyorsabb volt, mint az amerikai és európai, ami jelentős mértékben a hazánkba érkező uniós támogatásoknak volt köszönhető. A Covid-lezárásokat követő időszak fellendülése ugyanakkor már elmaradt az amerikaitól és újra az uniós szinttel megegyezővé vált, feltételezhetően nem függetlenül az uniós támogatások felfüggesztésétől.

Ha a Covidtól visszatekerünk 2010-ig, és onnan fogva, 2023-al bezárólag nézzük meg a számokat, akkor azt láthatjuk, hogy ebben a 13 évben a magyar gazdaság GDP növekedése (+38,2%) kevéssel előzte meg az USA-ét (+35,1%), míg az Európai Uniónál (+19,2%) és az Eurózónánál (+16,3%) jelentősen gyorsabb volt.

Fontos figyelembe venni viszont, hogy alacsonyabb szintről könnyebb tovább fejlődni. Emiatt van az is, hogy hiába növekedett százalékosan lassabban az EU, mint Magyarország, a magasabb kiinduló állapotuk miatt az egy főre jutó dollárban mért GDP növekedés mindkettő szereplő esetében 5000 dollár volt.

GKI

A GKI szerint a nyugati világ sokszor megjósolt végének elemzéséhez érdemes az „új kihívót”, Kínát is beemelni az elemzésbe. 2010 óta az amerikai egy főre jutó reál GDP növekedés 12 ezer dollár volt, ami nem csak a magyar és európai növekedésnél, de a 6500 dollárt elérő kínai növekedésnél is több. Ez azt jelenti, hogy hiába nőtt százalékos arányban a kínai GDP jobban az amerikainál, nominális értelemben az olló tovább nyílt, míg a magyar „felzárkózás” csak a további leszakadás elkerüléséhez volt elegendő.

GKI

A GKI rámutat: az új világrend és a „gazdasági semlegesség” elméleteivel ellentétben a kínai gazdaság nem a nyugati, hanem a magyar gazdaságot közelítette meg az elmúlt évtizedekben. Ezzel párhuzamosan a magyar gazdaság pedig nem közelítette meg az Európai Unió nominális átlagát (a vásárlóerő paritáson kimutatott növekedés dacára), a nagy összegű uniós támogatások ellenére sem.

A Gazdaságkutató végül a tőle megszokottnak mondható következtetést vonja le a fentiekből. Azt írják, az elmúlt évek növekedési adatai bizonyítják, hogy az extenzív gazdasági fejlődéssel ellentétben tényleges felzárkózást akkor tud elérni egy ország, ha tudásintenzív, magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások előállításában vesz részt. Szemben a magyar modellel, amely az egyszerű összeszerelő, alacsony bérű és/vagy erősen környezet terhelő tevékenységeket próbálja behozni jelentős állami közvetlen és közvetett támogatással. Ennek árát pedig a GKI szerint – a kormány minden ellenkező fogadkozása ellenére – a hazai KKV-k fizetik meg a magas adóterhelésben, valamint a gyenge hazai keresletben.