Válságban a halágazat

Kritikus helyzetben van a magyar halágazat, vízhiányosak a dunántúli halásztavak és tógazdaságok, a takarmányárak nőnek és az állományok nagyobb stressznek vannak kitéve a védett ragadozó állatok miatt. A halfogyasztás is csökkent, az emberek inkább olcsóbb élelmiszereket vásárolnak és az exportpiacon sem fényes a helyzet – mondta el az Agrárszektornak Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.

A csehek, horvátok és bolgárok jobban állnak, a vezérigazgató szerint ez azért lehet, mert nagyobb támogatást tudnak adni a halastavaiknak. Az ágazatban nincs aszálykár és árvízkár, ezért Magyarországon biztosítási lehetőség sincs.

“A maximális támogatás, amit területi alapon, a természeti érték megőrzéséért lehet kapni, az 100 euró hektáronként. Ugyanez Horvátországban és Lengyelországban 300 euró, ezzel nem tudunk versenyezni” – mondta a szakember. Hozzátette, Romániában és Magyarországon is jellemző, hogy sokan feladják a halastavi termelést és inkább ipari növénytermesztésre állnak át, mert úgy lényegesen magasabb területalapú támogatásokhoz és kedvezményekhez juthatnak.

Ugyan tavasszal nagyobb esők jöttek, az őszi-téli csapadékhiányos időszak miatt a száraz föld hamar elnyelte a vizet. Lévai Ferenc szerint egyszerűen lehetetlen pótolni a hiányzó vízmennyiséget, a halgazdálkodási ágazat jelenleg 3-4 vízügyi igazgatósággal osztozik a vízen, a vízkészletet pedig az öntözések is csökkentik.

A szárazság a takarmányárak növekedéséhez vezetett, a kevesebb víz kevesebb terményt, a kevesebb termény pedig magasabb árakat jelent. Az ágazat legnagyobb költségtényezője a takarmány, az aszály pedig országszerte sújtotta a termelőket.

Az aszály azzal is jár, hogy a kisebb vízi életterekből a védett ragadozó állatok a nagyobb vizekhez vándorolnak. “Ha nincsenek part menti nádasok, akkor egy 60 centis vízben nem tudnak elbújni a halak a gázlómadarak elől. Ez fokozza a stresszt az állományokban, ami szintén negatívan hat az eredményeinkre” – mondja Lévai Ferenc.

A szakember szerint nem lesz több víz és nem lesz olcsóbb a takarmány az év hátralévő részében, az ágazat szereplői pedig előbb-utóbb mínuszba fognak kerülni.

A válságot ma már lehet látni a vendéglátásban is. Már a Balaton környékén is azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok étterem csak péntek-szombat-vasárnap van nyitva, mert a hét többi napján nem éri meg nekik kinyitni. Az ilyen hektikus nyitvatartások és a csökkenő vendéglétszám ugyanakkor azt jelenti, hogy sokkal egyszerűbb nekik a fagyasztott halakat elővenni a hűtőből, mint friss magyar hallal dolgozni. Pedig az ágazat szereplői vinnének halat bárhova, ha lenne rá vevő

– mondta Lévai Ferenc.

Az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója szerint abban reménykednek, hogy a döntéshozók felmérik a helyzet súlyosságát és azt, hogy a halastavak jelentik az egyik óriási lehetőséget arra, hogy Magyarország fokozza a vízmegtartó képességet. “Elengedtük a vizet, a hazai folyók alkalmatlanok a víz megtartására, a medrek bemaródtak és hiányoznak a gátak, csak a Dunán 32 vízlépcső van, ám ebből egy sincs Magyarországon. A Tiszán a Csongrádi vízlépcső lassan létkérdés lesz, mert már az ivóvízbázisok is veszélyeztetettek. A tógazdaságokban rengeteg vizet lehetne tárolni, a jelenlegi 350 millió köbmétert 500 millió köbméterre lehetne bővíteni” – sorolja Lévai Ferenc. A szakember célzott támogatásokat sürget.

Nagyon nehéz olyan politikai légkörben mozogni, ahol csak a nagyság számít, és az érték önmagában nem igazán kerül terítékre. Pedig a halastavakban megőrzött természeti érték, a benne lévő életközösségek, olyan kincset jelentenek, amelyek, ha kipusztulnak, soha többé nem pótolhatók

– mondta.

Borítóképünkön: kiszáradt hortobágyi halgazdaság.