Kevesen vannak tisztában azzal Magyarországon, hogy mekkora mértékben függ az ország az orosz energiától: a társadalom alig negyede, 24 százalék jelölte meg helyesen a 80 százalék fölötti importarányt – derül ki a Europion 1300 fős reprezentatív közvélemény-kutatásából, amellyel az orosz energiafüggőség ügyét, a vele kapcsolatos tájékozottságot és az emberek hozzáállását vizsgálták. A tájékozottsággal kapcsolatos kérdésre a 60 év felettiek és a naponta legalább egy órát (online) hírolvasással töltők körében volt valamivel magasabb a helyesen válaszolók aránya (32 százalék), de egyik csoportban sem éri el a társadalom harmadát.

A felmérésből kiderül, hogy a társadalom közel harmada (32 százalék) szerint inkább nőtt, mint csökkent (16 százalék) az orosz energiafüggőség az orosz–ukrán háború évei alatt, de a többség (51 százalék) szerint nem változott. Az ellenzéki szavazók körében – a Tisza támogatói között (46 százalék), egyéb ellenzékiek között (41 százalék) – erősebb a meggyőződés, hogy a függőség tovább nőtt.
Ugyanakkor a társadalom relatíve bizakodó abban, hogy lehetséges az orosz energiaforrásokról való leválás:
a válaszadók közel fele szerint vagy már most (23 százalék), vagy rövid, középtávon, öt-tíz éven belül (25 százalék) reális a függőség jelentős csökkentése,
és kevesebb mint minden negyedik válaszadó (23 százalék) vallja kategorikusan, hogy hosszú távon sem reális cél ez – a kormánypárti szavazók körében is kisebbségben (40 százalék) van ez a vélemény.
Inkább olcsóbban, mint függetlenül
A társadalom megosztott abban a kérdésben, hogy az olcsó energia, vagy az energiafüggetlenség-e a fontosabb, de valamivel többen (54 százalék) választották az olcsó energiát. A kutatók két lehetséges keretezésben tálalták a kérdést:
- „olcsó energia, még ha Oroszországtól is kell vásárolni”, illetve
- „energiafüggetlenség, még ha ez drágább energiát is jelent”.
Az olcsó energiát főként a kisebb településeken élők (58–59 százalék) és a hírolvasással a legkevesebb időt töltők (72 százalék) részesítették előnyben. A pártpolitikai törésvonalak mentén különösen éles a szakadék: a kormánypárti szavazók 82–18 százalékban az olcsó energiát tartják fontosabbnak, míg a Tisza-szavazók szinte fordított arányban (27–73 százalék) az energiafüggetlenségre helyezik a hangsúlyt.

Helyes-e az agresszortól vásárolni?
Az orosz energiaimport háborús kontextusban való megítélése szintén megosztottságot mutat. Statisztikai hibahatáron belül, de valamivel többen vannak azok (38 százalék), akik helyeslik, hogy Magyarország a háború alatt is Oroszországtól vásárol energiát, mint ahányan ellenzik (36 százalék).

Megosztó kérdés a szankcióké
Az orosz energiaszektort érintő uniós szankciókról is megoszlanak a vélemények. Hajszálra ugyanannyian gondolják úgy, hogy Magyarországnak igazodnia kellene hozzájuk (36 százalék), mint ahányan ellenzik ezt (36 százalék).
Demográfiai bontásban egyedül a diplomások körében van abszolút többségben (51 százalék) az igazodást pártolók aránya. Politikai hovatartozás szerint azonban drámai a különbség:
a Tisza-szavazók 72 százaléka támogatja a szankciókhoz való igazodást, míg a kormánypárti szavazók 69 százaléka ellenzi azt.
Az orosz energiától való függetlenedés kérdése azután került itthon ismét napirendre, hogy Donald Trump amerikai elnök újra elégedetlenségét hangoztatta az orosz olajat vásároló európai államokkal kapcsolatban, igaz, Orbán Viktor elérte nála, hogy pont őt ne akarja leszoktatni róla. Lenti a cikkünkből viszont kiderül, hogy Magyarország néhány év alatt leválhatna az orosz energiáról, csak a Moszkva iránti pragmatikus udvariasságot kellene többet gyakorolni:
https://hvg.hu/360/20251003_hvg-levalas-orosz-olaj-adria-kulonleges-iszony