Magyarország számára megmásíthatatlan „fizikai valóság” az Oroszországtól való energiafüggőség – sulykolta Szijjártó Péter külgazdasági miniszter a New York-i ENSZ-közgyűlés szüneteiben, s ezt a „valóságot” magyarázta Orbán Viktor miniszterelnök is telefonon az amerikai elnöknek. Annak a Donald Trumpnak, aki nem sokkal korábban azt mondta: felhívja jóbarátját, Orbán Viktort, aki alighanem eleget tesz majd a leválásra vonatkozó kérésének.
Közben az oroszolaj-importot lebonyolító, a százhalombattai és a pozsonyi finomítót üzemeltető Mol pompás időzítéssel bejelentette, hogy az elmúlt hetek tesztjei alapján az alternatív beszerzési útvonalként szóba jöhető horvát Adria vezeték nem alkalmas az Oroszországból érkező Barátság vezeték kiváltására. Az Adriát üzemeltető Janaf hamarosan cáfolt: a horvát állami többségben lévő vállalat szerint három teszt közül kettő sikeres volt, a harmadik pedig a Mol kérésére zajlott alacsony kapacitással. Aztán a Mol ezt is cáfolta.
Hiába állítja a kormány, Magyarországnak eddig nem származott kézzelfogható előnye az Orbán és Trump közti különleges viszonyból. Ezúttal, ha nem is az országnak, de az oroszpárti politikának kifizetődött a barátság: miután az amerikai elnök beszélt a magyar miniszterelnökkel, már úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak – ellenben a szintén NATO-tag Törökországgal – nincsenek opciói, „egy szárazfölddel körülvett ország, nincs egy szép óceánja, amin keresztül hajók érkezhetnek oda a világ minden tájáról”.
Ezzel azonban a kérdés aligha tekinthető lezártnak. Magyarország és Szlovákia olajellátásának ügyét jelenleg köd burkolja, a valóság nehezen ismerhető meg.
