A magyarok inkább azt hazudják maguknak, hogy tartható a 65 éves korhatár. Néha még a kormány is ezzel nyugtat minket. Be kell látni, érthető ez a kommunikáció: politikailag öngyilkosság lenne felbőszíteni a társadalom legaktívabb szavazóbázisát.
A hozzáállás tipikus: „Jó lesz az a 65, majd hozzányúlunk, ha már dől össze a ház”. A ház még nem dől, de a repedések már szabad szemmel is látszanak. Pontosan tudni az okát is, de nem akarják zargatni a bent lakókat azzal, hogy fizessenek vagy dolgozzanak többet – még akkor sem, ha ezen múlik, hogy rájuk omlik-e a tető. Valahogy így néz ki ma a magyar nyugdíjhelyzet.
Tény, hogy politikailag kockázatos az emelés. Ellenben egy generáció kényelme vagy akarata sem sodorhatja veszélybe egy ország hosszú távú pénzügyi stabilitását.
Ez különösen igaz a magyar rendszerre, ahol szinte mindenki szinte teljes mértékben az állami nyugdíjra támaszkodik. Erről az „infúzióról” minél előbb le kellene jönni, mert hosszú távon nem engedheti meg magának az ország, hogy így, vakon rohanjon a pénzügyi szakadék felé.
Miért rohannak szakadékba a magyarok?
Elsősorban azért, mert közel kétszer akkora teher lesz az időseket eltartani 40 év múlva, mint amekkora teher ez most.
Bankmonitor
Negyven év múlva majdnem kétszer annyi időst kell eltartani, mint ma. Ez minden uniós országot érint, de nagyon különbözően reagálnak rá – már ha egyáltalán tesznek valamit. A rendszer fenntarthatósága szempontjából Dánia jó példa, bár az ottani megoldás elsőre meghökkentő lehet.
Dániában a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz kötötték, az a cél, hogy a nyugdíjban töltött évek száma generációról generációra nagyjából azonos maradjon. Vagyis ha a várható élettartam egy évvel nő, akkor a nyugdíjkorhatár is egy évvel emelkedik. Ennek következtében a mai fiatalok akár a hetvenes éveik közepéig is dolgozhatnak majd.
Dánia mellett még Hollandia és Észtország is azt az utat választotta, hogy a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz köti.
Bankmonitor
Nincs más helyzet, mégsem lépnek a magyarok
A hazai helyzet hasonló, de a megoldás teljesen más. Magyarország inkább azt választotta, hogy nem tesz semmit. Pedig ahogy a fenti (első) ábrán is látszik, sem a magyar, sem a visegrádi országok helyzete nem különbözik érdemben: a demográfiai nyomás ugyanúgy jelen van, mint Nyugat-Európában.
Persze lehet azt mondani, hogy a nyugatiak és az északiak egészségi állapota jobb, „fiatalabbak” ugyanabban az életkorban – és ebben tényleg van valami, de ettől még a 65 éves nyugdíjkorhatár jelenlegi formájában nem tartható. Nálunk viszont ehhez hozzányúlni politikai öngyilkosság lenne. Aki megemelné a korhatárt, azt jó eséllyel a következő választáson leváltanák.
Pedig a magyar kormánynak volt egy ritkán adódó, évtizedes lehetősége: az Európai Bizottságnak megígérte, hogy végrehajt egy nyugdíjreformot, és azt 2025. március 31-éig hatályba is lépteti.
Erre végül nem került sor. Pedig itt lehetett volna bőven „brüsszelezni” és közben fájdalmas, de szükséges reformokat végrehajtani. Azonban ebből nem lett semmi, még a kormány által rendelt javaslatokat sem tették közzé, a Bizottság felé tett vállalásaik ellenére sem. Végül az OECD honlapján vált elérhetővé, és úgy értesült róla a magyar nyilvánosság.
A javaslatcsomag az alább lépéseket is tartalmazta:
- A nyugdíjkorhatár és a Nők40 jogosultsági ideje 2025-től vagy 2035-től kezdve a várható további élettartamhoz igazodna, mégpedig 2/3:1 arányban.
- A Nők40 feltételei közé életkori korlát is bekerülne: például 60 éves kor előtt akkor sem lehetne igénybe venni a kedvezményes nyugdíjat, ha a jogosító idő már teljesült.
- A Nők40 fokozatosan kivezetésre kerülne úgy, hogy a jelenlegi 40 év jogosító idő követelménye évente egy évvel emelkedne.
- A 13. havi nyugdíj összegét egy évente indexált felső határhoz kellene kötni: a 13. havi ellátás legfeljebb a mindenkori átlagnyugdíj lehetne.
Ezek a javaslatok azonban az íróasztal fiókjában maradtak. A kormány nem vállalta be még az EU-s forrásokért cserébe sem, hogy megreformálja a magyar nyugdíjrendszert, sőt még a javaslatoktól is elhatárolódtak. Úgy döntöttek, hogy a rövid távú népszerűség fontosabb a hosszú távú fenntarthatóságnál.
Lehet, hogy a dánok megőrültek a 74 éves korhatárral, de ők legalább szembenéztek a valósággal. A magyarok viszont becsukott szemmel ülnek a szakadék felé tartó vonaton, és azt ismételgetik maguknak, hogy minden rendben van.
Nem a dánok őrültek meg. Hanem akik elhiszik, hogy a matematika törvényei rá nem vonatkoznak.
Mindenki maga felel a saját jövőjéért
Ha szeretne erről a „vonatról, repülőről” időben leszállni, vagy legalább egy ejtőernyőt vásárolni a zuhanásra, akkor érdemes saját nyugdíj-megtakarítást építenie. Szerencsére ebben még az állam is támogatja, évente akár 280 ezer forinttal.
Mindenekelőtt érdemes megnézni, mennyi nyugdíjat kapna a pályája alapján. Ebben segít a Bankmonitor államinyugdíj-kalkulátora, ahol megtudhatja, hogy nagyjából mennyi állami nyugdíjra számíthat. Ezek alapján könnyen megállapítható, hogy mekkora nyugdíj-kiegészítésre lesz szüksége a jelenlegi életszínvonal fenntartásához.
A megtakarítást érdemes minél fiatalabb korban elkezdeni, mert így több időt ad a kamatos kamatnak, hogy tegye a dolgát – és ez talán a legfontosabb. Ezért akkor is érdemes elindítani, ha eleinte csak kisebb összeget tud félretenni, később – ha bővülnek a lehetőségei – majd tud emelni a befizetés összegén.
A megtakarított pénzre pedig ne úgy gondoljon, mintha „a kukába menne”, hanem úgy, hogy a jövőbeli, nyugdíjas énjének tesz félre. Neki sokkal nagyobb szüksége lesz arra a havi 20-30 ezer forintra, mint most magának. Ráadásul erre az összegre hosszú évek alatt hozam is rakódik – ezért számít annyira, hogy minél korábban kezdje el. Minél több idő van hozamot termelni, annál nagyobb lesz a végeredmény.
Bankmonitor
Érdemes azzal számolnia, hogy nyugdíjasként nagyjából 20-25 évet fog eltölteni, és ebben az időszakban már csak inflációkövető hozammal érdemes kalkulálni.
A nyugdíj-kiegészítés kiszámolása pofonegyszerű: a felhalmozott összeget ossza el 240-nel (20 év) vagy 300-zal (25 év), így megkapja, hogy mekkora havi nyugdíj-kiegészítésre számíthat.
