Vagy már egy ideje dolgozik az Orbán-kormány a nyugdíjreformon, vagy rég ezt kellene tennie. A 2300 milliárd forintos uniós helyreállítási és ellenállóképességi projekt részeként ugyanis 2022 végén erre tett vállalást. Az ezt megalapozó jelentést a jelenlegi nyugdíjrendszer elemzéséről, a demográfiai trendekből következő költségvetési feszültségekről és a lehetséges korrekciókról a legfejlettebb országokat tömörítő szervezet, az OECD a közelmúltban titokban letette az asztalra – tudta meg a HVG. Az elemzést a magyar kormány kérésére készítették el, a magyar hatóságok közreműködésével. A kabinet azonban eddig nem reagált a javaslatgyűjteményre.
A nyugdíjrendszer feszültségei évek óta sűrűsödnek. Egyrészt az Eurostat adatai szerint a 2010-es 10,6 százalékkal szemben 2021-ben már csupán a GDP 7 százalékát költötte az állam nyugdíjakra (az uniós átlag 12,9 százalék), ennél szűkmarkúbban csak a máltai és az ír kormány bánt az időskorúakkal. Az idei költségvetés 6010 milliárd forint nyugdíjkiadással és 85 255 milliárd forintos GDP-vel kalkulált, vagyis a kettő közti arány maradt 7 százalék körül.
Léteznek más feszültségek is. A járulékplafon eltörlésével nőnek a különbségek a megélhetést sem garantáló kis- és a gondtalan öregkorra készülő „nagynyugdíjasok” között. A nyugdíjak egyre jobban elszakadnak a bérektől, idén júliusban például a 438 400 forintos átlagos nettó keresetnek csupán az 53,1 százalékát érték el az átlagosan 232 952 forintos öregségi nyugdíjak. Ráadásul az átlagot a közelmúltban visszavonultak viszonylag magas járandósága húzza fel, a régebbi nyugdíjak távolsága a bérektől egyre nő. A nyugdíjba vonulás optimális időpontját sem könnyű eltalálni. Az infláció felgyorsulása óta extra statisztikai és matematikai tudást igényel annak kiszámítása, hogy pontosan mikor érdemes ezt megtenni.
Az OECD elemzése elsősorban a hosszú távú fenntarthatóságot tartja szem előtt.
