Közleményben igyekszik „tiszta vizet” önteni a pohárba a Mol a Janaf horvát állami olajtársasággal, illetve az Adria kőolajvezetékről megjelent állításokkal kapcsolatban. A közlemény fő állításai, hogy a Janaf által elkért tranzitdíj az Adria kőolajvezetéken
- jelenleg több, mint háromszorosa annak, amit a szomszédos, trieszti kikötőből induló és Németországon át Bécsig vezető TAL vezeték üzemeltetője kér
- több mint másfélszerese, az ukrán szakaszon alkalmazott tarifáknak.
Egy táblázatot is mellékelnek, amelyben a térségbeli vezetékek a továbbított kőolaj tonnánként 100 kilométerre vetített tranzitdíjait szedik össze dollárban:
- BTC – Baku-Tbilisi-Ceyhan, Törökországon keresztül – 1,2
- MOL (HU) – Ukrán határ-Százhalombatta - 1
- Transneft (RU) – Szamara-Fehérorosz határ – 1
- TAL / AWP – Trieszt-Bécs – 1,4
- Ukrtransnafta – Fehérorosz határ (Ukrajnán keresztül)-magyar határ – 3,4
- Janaf – Horvátország-magyar határ – 5,3 dollár/tonna/100 km
Hozzáteszik még, hogy az Ukrajnán keresztül érkező szárazföldi szállítás révén közvetlenül a termelő vállalatoktól érkezik a kőolaj, amire így egyéb szállítási költség nem rakódik. Ezzel szemben az Omisalj-i kikötőbe érkező árukat a termelő országokból (Líbia, Szaúd-Arábia, Kazahsztán, Norvégia stb.) Horvátországig tengeren kell szállítani, ami tonnánként további 20-25 dolláros többletköltséget jelent, ez pedig „még inkább drágítja az amúgy sem indokolt szállítási költségeket a horvátországi útvonalon”.
Azt is felidézik, hogy a Janaf 70 százalékkal növelte a szállítási díját 2022-ben amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, miközben a többi szolgáltató nem emelt hasonló mértékben.
Elismerik ugyanakkor, hogy
a Mol és a Janaf között jelenleg nincs aláírt szerződés, azaz a jelenlegi szállítások egy jogilag rendezetlen környezetben történnek.
Egyúttal emlékeztetnek, hogy továbbra is a megegyezésre törekednek a horvát céggel, de az szerintük „láthatóan visszaél a helyzetével, mivel nem az iparági árszabásnak megfelelően ad ajánlatot a kőolaj szállításra, és nem veszi figyelembe a tengeri szállítás többletköltségeit. Egyúttal az új szerződésben a viták rendezését az elmúlt évek gyakorlatnak megfelelő osztrák jog és bécsi választott bíróság helyett horvát jogalapra és zágrábi bíróságra helyezné. Ezt a Mol nem tudja elfogadni.”
https://hvg.hu/kkv/20251120_mol-slovnaft-europai-bizottsag-janaf
A magyar olajtársaság a fenti összehasonlításnál egy tényezőt nem említ külön, csak utólag utal rá. Ez pedig az, hogy a jelzett szállítási tarifák hosszú távú, előre lekötött mennyiségekre vonatkozó tranzitszerződésekben, vagy eseti megállapodásokban megállapított díjak. Ennél fogva az összehasonlítás félrevezető.
A Mol kommunikációjából – „jogilag rendezetlen környezet” – arra lehet következtetni, hogy a Janaffal nincs hosszú távú tranzitszerződés. Az ügy tisztázása érdekében e-mailben kérdeztünk rá az olajtársaság sajtóosztályánál, hogy jól sejtjük-e, hogy BTC, Transneft, Ukrtransnafta stb. tranzitdíjak hosszú távú tranzitszerződések, lekötött kapacitások mellett értendők? Míg a Janaf által jelenleg felszámolt díjak ad hoc szállításokra vonatkoznak (tehát nem szerződés szerinti, előre lekötött kapacitásokra)?
Frissítés: Megkeresésünkre a Mol az alábbi választ adta: „A Mol évek óta arra törekszik, hogy hosszútávú és méltányos szerződése legyen a Janaffal, de egyelőre 1 évnél hosszabb időtartamban nem tudtunk megállapodni, ahogyan a piaci logikán alapuló árazásban sem. Egyébként nem ad hoc megállapodásokról, hanem egy úgynevezett take or pay szerződési formáról van szó: fix összeget fizetünk a szolgáltatásért a Janafnak.”
Nyitókép: Túry Gergely
