Ajándéklink létrehozása

Lassan véget ér „minden idők legrosszabb” klímacsúcsa – csak az olajtermelő országok lehetnek elégedettek

Már túlóráznak a részt vevő delegációk, de jelentős eredmények két hét alatt sem születtek az idei ENSZ-klímacsúcson. Panama vétóval fenyeget, a konferencia záródokumentumának tervezetét pedig annyire felpuhították, hogy egy szóval sem említi azt, ami a legfontosabb célja lenne a tanácskozásnak: a fosszilis energiahordozók kivezetését.

„Jelenleg senki sem boldog” – idézte Brazília éghajlatváltozás-ügyi államtitkárát, Aloisio Lopes Pereira de Melót az AFP. A politikus alig néhány órával az idei ENSZ-klímacsúcs tervezett pénteki lezárása előtt nyilatkozott újságíróknak a törökországi Antalyában. 

„Nagyon feszült hangulatról” számolt be a kéthetes konferencia eseményeit élőben követő Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center klímapolitikai tanácsadója is. A szakember a HVG-nek azt mondta, a COP31 utolsó hivatalos napján, november huszadikán főleg az olajtermelő és a progresszív országok között voltak töréspontok. A fő kérdés immár harmadik éve ugyanaz: mikor és milyen ütemben hagyhat fel az emberiség a fosszilis üzemanyagok égetésével? Az államok már 2023-ban megállapodtak abban, hogy fokozatosan eltávolodnak ezek használatától, azonban sem a 2024-es azerbajdzsáni, sem a tavalyi brazíliai konferencia nem hozott áttörést.

Aktivisták a fosszilis ipar koporsóit viszik egy demonstráción 2025-ben Belémben
Aktivisták a fosszilis ipar koporsóit viszik egy demonstráción 2025-ben Belémben
Pablo Porciuncula / AFP

A konferencia elején még sokan remélhették, hogy mivel a fejlett országokat képviselő Ausztrália és a fejlődőket reprezentáló Törökország együtt szervezte meg a COP31-et, idén végre áthidalhatják a szokásos problémákat – mondja Schaffhauser.

„Aztán tegnap kijött a végleges döntési csomag legújabb verziója, és abban nem szerepelt a fosszilis energiahordozók kivezetése.”

A klímacsúcsok általában átfogó záróhatározattal érnek véget, amit a részt vevő közel 200 állam hivatalosan elfogad. Ennek tartalmát írták át hétfőről csütörtökre: a hétfői határozatban kétszer is szerepeltek a fosszilis tüzelőanyagok – egyik esetben a korlátozásuk is –, és benne volt az is, hogy a fejlődő országok 120 milliárd dolláros támogatást kaphatnak arra, hogy alkalmazkodni tudjanak az éghajlatváltozáshoz. A csütörtöki verzió azonban nemcsak a fosszilis energiahordozókat, de a 120 milliárdos finanszírozási célt sem említi – írta a Reuters.

Pedig a török környezetvédelmi és éghajlatváltozási miniszter (egyben a COP31 elnöke), Murat Kurum szeptemberben még arról beszélt, hogy az idei konferenciának újabb vállalások helyett „a gyakorlatban is mérhető eredményeket” kell hoznia. A Reuters akkori tudósítása szerint kitért a legkevésbé fejlett országok zöld átállásának finanszírozására is.

Murat Kurum, a COP31 elnöke és Törökország környezetvédelmi, minisztere beszédet mond a COP31 konferenciájának megnyitó ülésén az antalyai Expo Centerben 2026. november 9-én
Murat Kurum, a COP31 elnöke és Törökország környezetvédelmi, minisztere beszédet mond a COP31 konferenciájának megnyitó ülésén az antalyai Expo Centerben 2026. november 9-én
AFP / Ozan Kose

Fizessenek a gazdagok?

Ugyan a brazíliai Belémben megrendezett, tavalyi konferencia lezárását egyesek „gyenge kompromisszumnak” nevezték, a COP30-ról legalább néhány szigetország boldogan, jelentős anyagi támogatások ígéretével távozhatott, emlékeztet az AP. Idén azonban az a vád érte a gazdag országokat, hogy „csupán morzsákat ajánlanak fel” a fejlődők számára az alkalmazkodáshoz: a tavalyi 135 millió dolláros ígérethez képest idén 50 millióról született egyezség. A gazdag országok miniszterei egyszerre tapsolják meg és éheztetik ki a pénzalapot – idézte a Guardian Mohamed Adowt, a Power Shift Africa klímapolitikai kutatóintézet igazgatóját. Teresa Anderson, az ActionAid International nevű civil szervezet munkatársa pedig élet-halál kérdésről beszélt a lapnak:

„Szívszorító, hogy miközben egyre nagyobb szükség van az alkalmazkodásra, az erre felajánlott pénz egyre kevesebb.”

Schaffhauser Tibor szerint ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan egyre nagyobb összegeket utalni az alkalmazkodást segítő alapokba, és elkerülhessük, hogy egyre több emberéletet követeljen a klímaváltozás, mindenképp csökkentenünk kell a fosszilis üzemanyagok égetéséből származó kibocsátást. „Minél kevesebbet teszünk a klímaváltozás megfékezéséért, annál több pénzt kell majd később elköltenünk a károk kezelésére. És egy ponton túl nem is lehet majd alkalmazkodni, mert olyan kiszámítatlanná válhat az éghajlatváltozás, hogy nem tudunk rá felkészülni” – mondta.

A nepáli árvíz, 2026. augusztus 27-én a nepáli Bidur településen
A nepáli árvíz, 2026. augusztus 27-én a nepáli Bidur településen
AFP / Prabin Ranabhat

Minden idők legrosszabbja

Bár egyiküknek sem érdeke, hogy „földbe álljon” az idei konferencia, valószínűleg a klímacsúcs szervezői, Törökország és Ausztrália között is komoly feszültségek lehetnek. A szakember szerint utoljára 2009-ben, Koppenhágában volt rá példa, hogy szinte semmilyen eredményt nem tudott a szervező ország felmutatni egy klímacsúcs végén, és most sem tartja elképzelhetetlennek, hogy hasonló helyzet alakuljon ki. 

Az biztos, hogy a tárgyalásokon hivatalosan jelen lévő civil szervezetek „minden idők legrosszabb” klímacsúcsának nevezték az ideit, ahol egyetlen fő célkitűzésük sem valósult meg – olvasható a Guardianen. A konferenciasorozat utolsó hivatalos napján, pénteken nyolc ország kezdte követelni a fosszilis tüzelőanyagok használatának fokozatos megszüntetését, számuk a Carbon Brief online szaklap szerint már aznap 23-ra emelkedett.

Panama ráadásul arra készül, hogy a konferencia záródokumentumát is megvétózza. Az ország környezetvédelmi minisztere, Juan Carlos Navarro nyílt levelet írt Ausztrália éghajlatváltozás-ügyi miniszterének, amelyben egy sor olyan követelést fogalmazott meg, amikből nem hajlandó engedni, például azt, hogy határozzák meg a kőolaj-kitermelés felső határát, és hogy a klímapolitika az ENSZ éghajlattudományi jelentésein alapuljon. Az ország a többségi szavazást is lehetővé tenné a klímacsúcson, ahol jelenleg akár egyetlen ország tiltakozása is megakaszthat egy döntést.

Schaffhauser szerint, ha a fosszilis energiahordozók kivezetése nem kerül vissza a végső határozatcsomagba, akkor Panama mellett több ország is vétózhat, ám ez „egy olyan blama lenne, amit semmilyen elnökség nem akarna felvenni”. A szakember tavaly óta erősebbnek látta az Európai Unió fellépését, mint korábban. Szerinte az Unió egyre több minisztere nehezményezi, hogy egyes EU-n kívüli országok nem lépnek fel megfelelően a klímaváltozással szemben, miközben az Unió gazdasági szereplőire és állampolgáraira komoly környezetvédelmi elvárások vonatkoznak.

Olajtermelők kontra progresszívek

Nem véletlenül éppen most született meg Schaffhauser szerint az Egyesült Államok, Oroszország és Kína közös nyilatkozata arról, hogy az ellátásbiztonságra hivatkozva, ahogy a Fehér Ház fogalmazott: „valamennyi nemzet érdekében”, felpörgetik a finomított kőolajtermékek termelését. Szerinte egyetlen csoport van, amelynek határozott érdeke, hogy minél lassabban haladjanak a COP-tárgyalások: a nagy olajtermelő országok.

Az olajtermelő országokon és az olajlobbin kívül senki sem mondaná azt, hogy jól mennek a tárgyalások

– mondta a klímapolitikai tanácsadó.

A Greenpeace aktivistái elfoglalják a Dan Bravo olajkitermelő platformot
A Greenpeace aktivistái elfoglalják a Dan Bravo olajkitermelő platformot
Andrew McConnell / Greenpeace

Az olajexportőrök ráadásul egy másik folyamatot is megpróbálnak hátráltatni: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) soron következő, hetedik jelentésének eredetileg a 2028-as, 33. klímacsúcs elé időzített közzétételét. Az IPCC ezekben a jelentésekben vizsgálja a klímaváltozás hatásait és azt, hogy mit lehet tenni ellenük. Ez alapján lehet felmérni, hogy állnak a 2015-ös Párizsi Megállapodás klímacéljainak teljesítésével az államok. Egyes olajkitermelő országok azonban, mint Schaffhauser Tibor mondja, alá akarják ásni a tudósok és az IPCC hitelességét, és elérni, hogy a jelentés csak később jelenjen meg.

Kenya szintén késleltetheti a jelentés megjelenését, noha teljesen más okból: nekik állítólag az nem tetszik, hogy a fejlődő országok tudósai és tudományos jelentései nincsenek megfelelően reprezentálva a folyamatban. Bár Jim Skea, az IPCC elnöke elmondása alapján a szervezet ügyel a munkában részt vevő tudósok egyenlő földrajzi reprezentációjára, Kenya felvetését Schaffhauser jogos kritikának tartja. A szakértő szerint viszont a globális összkép szempontjából mindenki veszítene, ha végül emiatt nem készülne el időre a jelentés.

Részeredmények és félsikerek

Az idei klímacsúcs legfőbb előrelépése az lehet, ha a jelen lévő országok csatlakoznak Törökország önkéntes villamosítási vállalásához, amely a Reuters szerint a jelenlegi, valamivel 20 százalék fölötti szintről 2035-re 35 százalékra emelné a villamos energia arányát a globális energiafelhasználásban.

A tervezetet néhány fejlődő ország ellenzi a megvalósítás költségei miatt, a Reuters viszont arra figyelmeztet, hogy a „35×35” névre keresztelt vállalás nem írja elő, hogy a megnövekedett áramigényt megújuló energiatermeléssel kell biztosítani, vagyis kérdéses, valóban hozzájárul-e a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez. 

AFP / Ozan Kose

Ez Schaffhauser szerint is problémás, és remélhetőleg a COP31 végéig változni fog. Üdvözli viszont, hogy a célkitűzés egyáltalán létrejött, mert utat mutathat nemcsak az egyes állami szereplőknek, hanem a különböző városoknak, régióknak és cégeknek is, és motiválhatja őket arra, hogy tiszta, megújuló energiaforrásokat válasszanak.

További pozitívumok szerinte, hogy bár az Egyesült Államok (az egyik legnagyobb kibocsátó) szövetségi kormányzati szinten nem volt jelen az idei klímacsúcson, egyes amerikai államok és cégek is nagyon erősen képviseltették magukat, sőt demokrata szenátorok és képviselők is ott voltak, hogy demonstrálják az elköteleződést a zöld átállás mellett. Emlékeztetett, hogy tavaly rekordot döntött a zöldenergia üzembe helyezése az USA-ban.

És ugyan Kína, Oroszország és Amerika említett közös nyilatkozata nem ad okot az örömre, Kína továbbra is a zöld technológiai megoldások legnagyobb támogatója. Amennyiben az ENSZ nem akar kötelező érvényű célokat kitűzni az ázsiai ország számára, Schaffhauser szerint bízhatunk abban, hogy a gazdasági érdekei miatt Kína továbbra is vezető szerepet tölt majd be a zöld átállás terén. 

Hogy pontosan mi lesz az antalyai klímacsúcs mérlege, azt korai lenne megállapítani, hiszen a COP31 tárgyalásai még nem értek véget. Az idei nyár nagyon szélsőséges időjárási eseményei és a Hormuzi-szoros lezárásából is következő olajár-ingadozás a klímapolitikai tanácsadó szerint még az olajtermelő országoknak is megmutatta, hogy valamit muszáj lesz elérni idén is, és mint mondta,

a klímacsúcsokon a legutolsó pillanatig bármi megtörténhet.

Hozzászólások