Hétéves koromban történt, épp a második osztályt kezdtem egy új iskolában, messze az otthonunktól. Az első héten a szüleim azt mondták, hogy másik lakásba fogunk költözni, ami közelebb lesz az új iskolához, de addig iskola után az édességboltban kell majd megvárnom, amíg értem jönnek.

Mindennap elmentem a sarki édességboltba, és ott vártam rájuk, ahogy kérték. Moses, a bolt tulajdonosa egy nyájas, ősz bajuszú, széles mosolyú öregember volt. Kedveltem. Úgy gondoltam, ő is kedvel engem, az pedig különösen tetszett benne, hogy mindig kaptam tőle cukorkát vagy jégrémet.

– Bármi a tied lehet, amit csak szeretnél – ígérte.

Moses mindig mosolygott, nyálas puszijai csiklandoztak. Amikor néha a felesége is betért az üzletbe, egy széket vitt az üzlet elülső részébe, és nekem azon kellett ülnöm. Addig nem is foglalkozott velem, amíg a felesége el nem ment. Szerettem ott várni a szüleimre, de ahogy telt az idő, émelyegni kezdtem. Nem igazán tudtam megfogalmazni, miért, de tudtam, hogy nem szeretem, amikor olyan szorosan magához ölel.

Harmadik osztályos koromban viszont már egyáltalán nem szíveltem Mosest. Miután beköltöztünk az új otthonunkba, próbáltam kerülni az üzlete környékét. Csak évekkel később tudtam összerakni a dolgokat, és csak akkor értettem meg, mi történt valójában a második iskolaévem első pár hónapjában. Soha senkinek nem beszéltem róla, és nem mindig voltam biztos abban, hogy tényleg megtörtént, vagy csak képzelődtem.

Átdolgozott traumák

HVG Könyvek

Freud fluid entitásnak tekintette az emlékezetet; úgy gondolta, az emlékek állandóan változnak, utólag átdolgozódnak. A nachträglichkeit szóval utalt erre a dinamikára, amit utólagosságként fordítanak, és azt jelenti, hogy a korai traumatikus események új jelentésrétegeket kapnak az élet folyamán. Freud figyelmének központjában a szexuális abúzus állt, és úgy gondolta, hogy amint a gyerek egyre idősebb lesz, és elér bizonyos fejlődési szakaszokat, visszamenőleg átdolgozza az eseményeket.

A gyerekek nem mindig traumaként élik meg a szexuális abúzust. Maga alá temeti őket valami, amit nem tudnak sem feldolgozni, sem értelmezni. Ahogy telik az idő, a traumatikus élmény átdolgozódik. A gyerek minden fejlődési szakaszban más-más oldalról vizsgálja meg az abúzust, és mást ért meg belőle. Amikor a bántalmazott gyerek serdülő, majd felnőtt lesz, amikor elkezd szexuális életet élni, amikor saját gyerekei lesznek, amikor a gyerekei elérik azt a kort, amikor velük megtörtént az abúzus: mindegyik ilyen fordulóponton enyhén eltérő szemszögből dolgozza fel újra az abúzust.

A gyász folyamata állandóan változik, és új jelentésrétegekkel gazdagodik. Az idő nem feltétlenül fogja elhalványítani az emléket, hanem az különböző formákban bukkan majd fel újra és újra, és az áldozat egyszerre fogja valóságosnak és valószerűtlennek megélni.

A fenti cikk Galit Atlas Érzelmi örökség című könyvének szerkesztett részlete. A neves pszichoanalitikus könyvét itt rendelheti meg kedvezménnyel.