A „Montessori” név jelenleg 110 ország több mint 22 ezer intézményére utal, ahol Maria Montessori irányelveit követik. A módszernek része a tantermek megfelelő elrendezése és a gyerekek tanulásának elősegítése, de ide tartozik a kapcsolatokról való gondolkodásmód is, amely otthon, a munkahelyen vagy bárhol máshol alkalmazható.

A Montessori-szemlélet a mindennapokban című könyv elismert Montessori-pedagógus szerzői olyan szokások megalapozásában segítenek, amelyeket – a reggeli készülődéstől kezdve a házimunkán, az étkezéseken át a lefekvésig – minden korosztálynál, a családi élet legkülönbözőbb területein alkalmazhatunk. Az alábbiakban ebből a könyvből közlünk egy szerkesztett részletet.

Váljunk gyermekünk mentorává!

Attól, ahogyan reagálunk, amikor gyermekünk úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, vagy magabiztosnak és kompetensnek érzi majd magát, vagy a másoktól való függés érzése erősödik fel benne. Ahelyett, hogy mindent megoldanánk helyette, viselkedjünk a mentoraként és támogatójaként. A válaszainkkal segítsünk neki érzelmileg erőssé és ellenállóvá válni.

A gyermek a születése pillanatától tanul. Minden élmény új számára. Csecsemőkorukban ezzel még tisztában vagyunk, amikor azonban megteszik az első lépéseiket, könnyen elfelejtjük, hogy folyamatosan tanítjuk őket: arra, hogy mit csináljanak, és hogyan viselkedjenek. Ahogy növekednek, továbbra is a szülőktől tanulják meg a mindennapi készségeket, attól kezdve, hogy kisgyermekkorban hogyan mosakodjanak, egészen addig, hogy serdülőként hogyan osszák be a zsebpénzüket.

Időnként szándékosan tanítunk meg valamit, máskor egyszerűen csak megfigyelnek bennünket, és abból tanulnak. Minden egyes dologgal, amit megtanulnak vagy megértenek, egyre talpraesettebbek és magabiztosabbak lesznek.

A gyermek támogatása

HVG Könyvek

A gyermek számára a szülő az első és legfontosabb tanító. Egy jó tanár ahelyett, hogy válaszokat és megoldásokat adna, kérdéseket tesz fel, hogy gondolkozásra késztesse a gyermeket egy-egy helyzetre és a következő lépésre vonatkozóan. A cél a gyermek önállóságra való felkészítése.

Előfordulhat, hogy a gyermek azt mondja: „Senki nem játszik velem a suliban”; „Nem tudom megcsinálni ezt a feladatot”; „Elestem, és lehorzsoltam a térdem”; vagy „Fel akartam venni ma a kedvenc ruhám, de a mosógépben van”. Szánjunk rá egy percet, hogy magunkba nézzünk, mielőtt reagálunk, hogy ha szükséges, a megfelelő támogatást és útmutatást nyújthassuk.

Először adjunk visszajelzést az érzéseire, majd tegyünk fel „támogató” kérdéseket, amelyek segítenek neki a barátkozásban, a házi feladat elkészítésében, az önmagáról való gondoskodásban vagy egy probléma megoldásában. Amikor a gyermek segítséget kér, mi pedig a reakciónkkal szeretetteli útmutatást adunk neki, megtanulja, hogy képes megoldani a helyzetet, ugyanakkor ha szükséges, segítséget kérhet.

Kövessünk néhány alapelvet, amikor arra tanítjuk, hogyan csináljon meg valamit, legyen az a cipőfűző megkötése vagy a mosogatás.

• Gondoljuk át alaposan, milyen lépéseket érdemes követnie, hogy helyesen végezhesse el a feladatot.

• Mutassuk meg neki lassan és figyelmesen, lépésről lépésre, majd biztassuk, hogy próbálja meg ő is.

• Lehetőleg ne beszéljünk, amíg megmutatjuk, hogyan kell csinálni, csak ha már befejeztük a feladatot. Lassan mutassuk meg a mozdulatokat, hogy megfigyelhesse, mit hogyan csinálunk, majd ő is próbálja meg. Minden hiba egy lehetőség, hogy megtanulja a helyes kivitelezést, akár azt is, hogyan takarítson fel maga után.

A fenti cikk A Montessori-szemlélet a mindennapokban című könyv szerkesztett részlete.

Miért hagyjuk, hogy a gyermekünk megtapasztalja tettei és döntései természetes következményeit? Miért inkább a szándékot és az erőfeszítéseket ismerjük el az automatikus dicséret helyett? Hogyan kezelhetjük megnyugtató módon a testvérek közötti konfliktusokat? Gyakorlati útmutató önálló, kreatív és boldog gyerekek neveléséhez. A könyvet megrendelheti kedvezménnyel itt.