Miért vágjunk bele?

Amikor első férjem, Alan halála után végre készen álltam az ismerkedésre, minden ismerősömnek szóltam, hogy ha tud, hozzon össze valakivel. A legtöbben azt felelték, nem ismernek senkit, aki szóba jöhetne. Amikor viszont felmentem a netre, több száz korombeli férfit találtam. Néhány ráadásul a közelemben lakott. Akik távolabb éltek, azokkal pedig valószínűleg soha nem találkoztam volna, ha nincs az internet. Ez a nagyszerű az online társkeresésben. Aki szabad, és ismerkedne, az itt ezt közhírré is teszi. Nem kell lopva lesni, van-e gyűrű az ujján annak, aki megtetszik a kávézóban, nem kell célzatos kérdésekkel kiszedni belőle, facér-e.

Aki fenntartásokkal viszonyul az online ismerkedéshez, az általában mindenféle (jellemzően valótlan) rémtörténetre alapozza a félelmeit. Amikor egy online szövődött szerelem rosszra fordul, egyesek a folyamatot hibáztatják. Egy kései 50-es, elvált nő például belefutott egy olyan fickóba, aki még több hónapnyi járás után is teljesen kisajátította volna. A következtetése? „Ennek az élménynek a hatására megkérdőjeleztem a saját ítélőképességemet, és azt, hogy érdemes-e teljesen véletlenszerűen ismerkedni vadidegenekkel – magyarázza. – Ha egy ismerős szervezi le a randit, akkor előtte legalább le lehet ellenőrizni a fickót.” Talán. Egy másik frissen elvált, 50-es nőt egy olyan fickó „ghostingolt” (ez az online kifejezés arra, amikor valaki magyarázat nélkül egyszer csak eltűnik), akit a barátai mutattak be neki.

Véleményem szerint az online társkeresés kényelmes módja annak, hogy sok különböző emberrel ismerkedhessünk meg. Ha a szívünk mélyén tényleg arra vágyunk, hogy találjunk valakit, aki tisztel és szeret, akkor ezt a személyt az interneten is megtalálhatjuk. Ha szerencsétlenségünkre olyanokhoz vonzódunk, akik rosszul bánnak velünk, garantálom, hogy ezeket meg is találjuk – mindegy, hogy a neten ismerkedünk, vagy a bárban, az edzőteremben, ne adj’ isten, a templomban.

Hogyan válasszunk társkereső oldalt?

Döntsük el, mi a legjobb nekünk...

• A lehető legszélesebb választékból szeretnénk válogatni? Akkor kezdjünk olyan nagy oldalakkal, mint az elittars.hu, randivonal.hu, Tinder, parom.hu.

• Magunk szeretnénk választani a jelöltek közül, vagy rábízzuk magunkat az algoritmusra? A legtöbb szolgáltatónál mindkét lehetőség elérhető.

• Ingyenes vagy fizetős szolgáltatást keresünk? Egyesek úgy gondolják, aki fizetős szolgáltatást vesz igénybe, az komolyabban veszi a párkeresést (vagy több a pénze). Mások szerint ez nem oszt, nem szoroz. Sok weboldal mindkettőre megoldást kínál.

• Egyes weboldalak kifejezetten egy bizonyos demográfiai csoportot vonzanak – például a városlakókat vagy a magasan képzetteket. Kezdjünk az ingyenes próbaverzióval, és rögtön vessük bele magunkat a keresésbe, hogy kiderüljön, mekkora az általunk preferált kategóriák létszáma. Ha alig akadnak páran, akkor töröljük magunkat, és lépjünk tovább.

Hogyan töltsük ki a profilunkat?

• Gondosan válasszunk fényképeket! Profilképükön sokan kifejezetten mogorván néznek. Rengetegen tesznek fel életlen fotókat. Belelóg a képbe egy-egy gazdátlan kézfej. Erőltessük meg magunkat. Kérjük meg egy barátunkat, hogy készítsen rólunk pár felvételt, és segítsen kiválasztani a legjobbakat. Érdemes lehet akár profi fotóst is fogadni. Feltétlen kell egy jó profilkép, egy egész alakos, és esetleg egy olyan, ahol síelünk, kertészkedünk, kenyeret sütünk – tehát valamilyen számunkra kedves tevékenységet végzünk.

• Töltsük ki az adatlapot! Kik vagyunk? Mire vagyunk a legbüszkébbek? Milyen furcsaságaink vannak? Az adatlapunk egyszerre legyen POZITÍV és KONKRÉT. Természetesen nekünk is vannak hibáink, mint bárki másnak. Nyilvánvalóan nekünk is voltak nehézségeink az életben, netán a szerelemben is. De ezeket ne itt teregessük ki! Aki energikus típus, és szeret kimozdulni, az tüntesse is fel ezt az adatlapján, és részletezze, mi mindent szeret csinálni: például színházba, múzeumba, túrázni járni. Aki szereti a modern művészeteket, az említsen konkrétumokat Calder a kedvencem! Szívesen kertészkedünk? Büszkék vagyunk a lédús paradicsomunkra? A bazsarózsáinkra? Írjuk bele a profilunkba! Szeretünk főzni? Áruljuk el, mi a kedvenc ételünk, melyik nemzet konyháját kedveljük a legjobban! Ebben is nyugodtan kérjünk segítséget a barátainktól.

Hogyan kerüljük el a ragadozókat és a nőcsábászokat?

Jöjjenek a legalapvetőbb, legközismertebb biztonsági tanácsok. Amíg nem tudni, megbízhatunk-e a másikban, addig:

• Ne adjunk ki olyan adatokat, amelyekről beazonosíthat: teljes nevet, lakcímet, otthoni telefonszámot, állandó e-mail-címet, munkáltatót.

• Ügyeljünk arra, hogy a fényképekről ne derüljön ki a lakcímünk, az autónk rendszáma vagy más azonosításra alkalmas adat.

• Mindig nyilvános helyen találkozzunk. Soha ne szálljunk be senki autójába.

• Ne válaszoljunk olyanoknak, főleg ne külföldieknek (ha töri a nyelvet, az már árulkodó jel), akik valami szívszorító történetet adnak elő, mert előbb-utóbb pénzt fognak kérni.

• Ne válaszoljunk olyanoknak, akik már az első találkozás előtt túlzottan hízelegnek. Ne is törődjünk azokkal, akik csak annyit írnak: „Szia, gyönyörűm!” vagy „Szia, te jóképű!” Az effélék elárasztják üzeneteikkel az egész világhálót, remélve, hogy néhány hiszékeny vagy kétségbeesett ember lépre megy. Ne folytassuk a levelezést senkivel, aki azt állítja, hogy őrülten belénk szeretett anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna. Ezek az emberek mindig akarnak valamit. Talán pénzt. Talán kötöttségek nélküli szexet.

• Kerüljük azokat, akikről az a benyomásunk, hogy „túl szép, hogy igaz legyen”. Például, ha egy 30 évvel fiatalabb, vietnámi nő azt állítja, hogy imád minket (anélkül, hogy találkoztunk volna), akkor valószínűbb, hogy zöldkártyára (vízumra, letelepedési engedélyre) hajt. Gyanús lehet az a 35 éves férfi is, aki jóképű, mint egy filmsztár, a teste csupa izom, és azzal kábít minket, hogy a 60-as nők a gyengéi. Lehet, hogy nőcsábásszal van dolgunk. Lehet, hogy az a fénykép nem is valódi.

Hogyan szúrjuk ki a melléfogásokat és az örök levelezőtársakat?

Melléfogásnak nevezem azokat, akik nem állnak készen egy kapcsolatra. Ha az adatlapján hosszasan sorolja, mit nem akar, és milyen legyen a másik, akkor finoman szólva is irreálisak az elképzelései, és valószínűleg dühös is. Ha az exeire vagy a korábban megismert rémes alakokra, hazugokra, kövérekre panaszkodik, akkor nagy ívben kerüljük el.

Ha a jelölt szinte semmit sem árul el magáról, vagy sablonos e-mailjéből süt, hogy még csak el sem olvasta az adatlapunkat, az vagy nagyon kétségbeesett lehet, vagy egyszerűen csak komolytalan. Ha dicsekszik, de rólunk semmit sem kérdez, tekintsük intő jelnek. Olvassuk el figyelmesen az adatlapokat és az e-maileket. Akár egy telefonbeszélgetéssel is gazdagíthatjuk a benyomásainkat.

A neten sok magányos ember intim levelezést folytat olyanokkal, akikkel soha nem áll szándékában személyesen találkozni. Vannak köztük jó tollú, érzékeny, szellemes emberek, akikkel öröm a kapcsolattartás. Ha levelezőtársra vágyunk, bátran levelezzünk, de ezt ne tévesszük össze egy kapcsolattal.

Ha választottunk messze lakik, és nem valószínű, hogy valaha is elutazna hozzánk, hagyjuk az írogatást. Ha közel lakik, de többszöri levélváltás után sem hajlik a találkozóra, valószínűleg nem is igazán akar ismerkedni. A hosszas levelezés olyan fantáziaképeket táplál, amelyek buborékként pukkanhatnak ki, amint megpillantjuk egymást.

Tippek és trükkök a netes ismerkedéshez

Az évek alatt több száz első randevún vettem részt, ebből sokat követett második, melyekből több rövid távú kapcsolat és pár sírig tartó házasság született. Megosztom hát a saját sikerreceptemet.

A netes társkeresés nem megy magától. A regisztráció után is sok-sok időt, energiát és figyelmet igényel a folyamat, főleg a kezdet kezdetén. Néhány hónap után általában már könnyebben megy (és kevésbé fárasztó).

Jellemző, hogy az első hetekben tömegével figyelnek fel ránk. Hiszen sokan már hónapok vagy akár évek óta fenn vannak az oldalon, és egy idő után csak az unásig ismert profilok jönnek velük szembe újra és újra. Érdemes jól kihasználni ezt a kezdeti időszakot, még ha fárasztó is. Olvassunk el minden e-mailt, és senkit ne utasítsunk el csípőből, aki akár szóba jöhet. Ha olyanok is bejelentkeznek nálunk, akiket a „talán” kategóriába soroltunk, írjunk mindnek egy rövidke üzenetet, és ezzel hagyjuk nyitva a későbbi kapcsolatfelvétel lehetőségét.

Ha már az első körben összetalálkozunk valakivel, akivel egy húron pendülünk, meglehet, hogy – hozzám hasonlóan – úgy döntünk: minket ettől kezdve senki más nem érdekel. (Ha így is van, sose higgyük, hogy a kapcsolatunk „kizárólagos”, amíg erre rá nem kérdezünk, és pozitív választ nem kapunk.) Ha időközben valaki más, számunkra érdekes ember is ír nekünk, válaszoljunk.

Általában valami ilyesmit szoktam írni: Nagyon tetszik a profilod, és ha két héttel ezelőtt olvastam volna, biztos, hogy szívesen beszélgettem volna veled. De épp elkezdtem találkozgatni valakivel, és jobb szeretek egyszerre csak egy emberrel ismerkedni. Jelentkezhetek nálad, ha újra szabad leszek? Mindenki, akinek ilyen üzenetet küldtem, igennel felelt. És néha tényleg összejött a második jelölt, ha az aktuális kapcsolatból mégsem lett semmi.

Rengeteg rokonszenves embernek írtam. Tudtam, hogy néhányan akkor sem törlik a profiljukat, ha valójában már nem szabadok vagy épp nem keresnek senkit, ezért mindig megnéztem, mikor voltak utoljára „aktívak” az oldalon (ez jelentheti azt, hogy csak nézelődnek, miközben már összejöttek valakivel).

A levelemben mindig utaltam valamire, amit a profilján láttam vagy olvastam. Ha egy igen esélyes jelöltem nem válaszolt, újrapróbálkoztam. Nem volt ebben semmi szégyellnivaló. Sok levelet és sok randiajánlatot kaptam. És olykor a második üzenetre érkezett válasz: ebből kiderült, hogy most épp találkozgat valakivel, de később még talán újra jelentkezik nálam.

Két-három e-mail után mindig javasoltam, hogy beszéljünk telefonon. Erre a célra azt a mobilszámomat használtam, amelyik nem volt nyilvántartva sehol. Olykor a beszélgetés elvette a kedvem a folytatástól. Ilyenkor megköszöntem a lehetőséget, és elmondtam, hogy szerintem nincs köztünk kémia, és már megtanultam bízni a megérzéseimben. Ha a férfi kicsit idegesnek tűnt, adtam neki egy újabb esélyt, és megbeszéltem vele egy közös kávézást.

Az első randevúkhoz általában az otthonomhoz közeli, viszonylag csendes, kis olasz kávézót javasoltam. A barátaim mindig mondták, hogy a frizurám, a sminkem nem kell tökéletes legyen, de én jobban éreztem magam, ha belenéztem a tükörbe, és apám szavai jutottak eszembe: Szép vagy, mint egy virágszál.

Készüljünk fel az alábbi modortalanságokra

A társkereső oldalakon bőven akadnak kedves, udvarias emberek, de még ők sem tudnak minden üzenetre válaszolni. Ha valaki nem reagál a megkeresésünkre, vagy megszakítja a kapcsolatot, bizony fájdalmas csalódás lehet. De ha tisztában vagyunk vele, hogy ez egy jellemző viselkedésmód, akkor könnyebb túltenni magunkat rajta. Ne feledjük, hogy ezek a modortalanságok azért kaptak nevet, mert nagyon elterjedtek az interneten.

• „Ghosting”: Több e-mail vagy randi után partnerünk minden magyarázat nélkül eltűnik, üzenetekre, telefonhívásokra nem válaszol.

• „Backburning”: Választottunk csak hétfőnként vagy csütörtökönként ér rá. Feltételezve, hogy nem házas (és ennek mielőbb utána kell járni), valószínűleg másokkal is találkozgat. Ám szeretne bennünket talonban tartani arra az esetre, ha a többiekkel nem jön össze a dolog.

• „Benching”: Ha a kispadra ültettek minket, akkor az illető szeretné, ha kéznél lennénk, de ennél többet nem akar, nincsenek komolyabb szándékai. Jelzéseivel csak összezavar minket, üzeneteivel időnként csak azért flörtölésbe kezd velünk, nehogy végleg eltűnjünk.

• „Breadcrumbing”: Csalogató üzeneteket küld, hogy foglalkozzunk vele, és fenntartsa bennünk a reményt, de esze ágában sincs találkozni. Ezt elkerülendő, mielőbb vessünk véget minden olyan levelezésnek, amelyik nem vezet rövid időn belül találkozóhoz.

A leghatékonyabb stratégiák

HVG Könyvek

Valószínűleg akkor is lesz néhány randevúnk, ha csak ülünk, és várjuk, hogy a potenciális jelöltek maguktól jelentkezzenek. Ha keresgélünk, és mi kezdeményezzük a kapcsolatfelvételt, akkor azért több is lesz.

Ahogy Grant Langston, az eHarmony (egykori) vezérigazgatója mondja: „A legkevésbé produktív viselkedés a passzivitás. A legeredményesebb az, ha kezdeményezünk, és a lehető legtöbb potenciális jelöltnél »beköszönünk«. Hogy visszaírnak-e? Felkeltjük-e az érdeklődésüket? Az mindegy! Lényeg, hogy a lehető legtöbb aktivitást generáljuk. Aki számít, az úgyis válaszol. A többiek pedig egy cseppet sem számítanak.”

Ez volt az én stratégiám is. A barátaim világéletemben csodáltak, amiért – ahogy ők mondják – van bennem kurázsi, vagyis merészség. Egyikük azt mondta rólam régen: „Francine megtanulta, hogy kérni kell, és akkor valószínűbb, hogy megadatik.”

Nem tartom magam példaképnek párkapcsolati dolgokban, de ha kérünk, azzal nincs mit vesztenünk, viszont gyakran megkapjuk azt, amit a legjobban szeretnénk. Egy elvált nő, aki épp hogy újra randizni kezdett, írt a neten egy 55 éves férfinak, aki az adatlapján feltüntette, hogy katolikus, és nála a 46 és 55 év közötti nők jöhetnek szóba. „Mit gondolsz, hajlandó lennél-e megismerkedni egy 58 éves, zsidó nővel?” – kérdezte tőle az özvegy. „Hogyne!” – válaszolta a férfi, aki akkor látta először a nő adatlapját. Most már több mint 15 éve vannak együtt.

A fenti cikk Francine Russo Szerelem 50 felett című könyvének szerkesztett részlete.

Pszichológusoktól származó esettanulmányok és kutatási eredmények alapján Francine Russo újságíró útmutatót kínál az előző kapcsolatok lezárásához, a gyászfeldolgozáshoz és a szülői minták felismeréséhez. Könyvében praktikus tanácsokkal lát el az online társkeresőkben való eligazodástól az első randin át a szexig. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.