Annak ellenére, hogy az elmúlt néhány évben a médiában számos híradás jelent meg a sportban elkövetett szexuális visszaélésekről, kevés kutatást publikáltak a témában. Az Egyesült Államokban élsportolók körében végzett 2021-es internetes felmérésben – amikor felnőttek arra válaszoltak, hogy kiskorúként érte-e őket szexuális zaklatás sportkörnyezetben – a megkérdezett 473 élsportoló 3,8%-a számolt be ilyesmiről. Közel kétharmaduk azt jelezte, hogy felnőtt tekintélyszemély (általában edző) bántalmazta őket, míg 44%-ukat egy kortársuk.

Az abuzált sportolókat életük során gyakrabban diagnosztizálták mentális zavarral, és az edző által elkövetett szexuális visszaélések általában súlyosabbak voltak, mint a kortársakéi. Továbbá szignifikáns összefüggés mutatható ki a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus és a felnőttkori depresszió, szorongásos tünetek, a disszociatív zavarok, a szerhasználat, az evészavarok, a PTSD, a bipoláris zavar és az öngyilkosság között.

A győztes edzők feddhetetlenek

A sportolói lét sérülékenységének legfontosabb vonása, hogy a versenyzőt távol tartják az olyan általános élettapasztalatoktól, amelyek a felnőtté válással járnának, így az élete teljes mértékben a sport világába ágyazódik bele. Edzője a gyermeket elsősorban sportolóként, és csak másodsorban gyermekként kezeli: gyakran a teljesítményt helyezi előtérbe a jóllétével, egészségével szemben. A győzelemnek ez a mindenekfelett állósága a gyermeket kiszolgáltatottá teszi az edzői visszaélésekkel szemben.

Az élsportoló élete a sportága és az edzője körül forog. Rendszerint tiszteli a mestert, keresi a jóváhagyását, és úgy tekint rá, mint a siker zálogára. Az edző annál erősebb, minél sikeresebbek a sportolói: a győztes edző pedig egyre nagyobb hatalomra tesz szert. Az edző hatalma abban nyilvánul meg, hogy befolyása és ellenőrzése alatt tartja a sportolót. A bántalmazó trénerek erejét ez a hatalom adja a tekintély, a sportolók feletti ellenőrzés és a manipuláció eszközeivel.

Az érzelmi bántalmazás normalizálása

Az érzelmi és a szexuális abúzus a gyermekbántalmazás gyakran együttesen előforduló formái. Az edzők érzelmi bántalmazása magában foglalhatja a sportolóval való rendszeres kiabálást, megalázást, bűnbakképzést, figyelmen kívül hagyást, gúnyolódó lekicsinylést, elutasítást, elszigetelést, fenyegetést, kritizálást, becsmérlő nyelvezetet és megjegyzéseket, a figyelem és támogatás megtagadását, intenzív düh kifejezését, agresszív viselkedést. Ezek hatását vizsgálva azt találták, hogy a sportolók a figyelem és a támogatás megtagadását érezték a leginkább kétségbeejtőnek és ártalmasnak.

Az érzelmi bántalmazás általában fokozódik, ahogy a sportoló egyre inkább az elit mezőnybe kerül. Az élsportban az erőszakot gyakran instrumentálisnak, a cél elérése eszközének tekintik. A sportolók ezért sokszor megtagadják saját érzéseik létjogosultságát, amikor azt látják, hogy jól teljesítenek. Ilyenkor a visszaélést pozitívan értékelik, a siker igazolja a bántalmazást.

Gyermek- és serdülő élsportolók szexuális zaklatása

A szexuális visszaélést rendszerint megelőzi a grooming (becserkészés) folyamata: az elkövető „előkészíti” a terepet, egyre szorosabb bizalmi kapcsolatot alakít ki áldozatával. A szexuális ragadozók fokozatosan elérik, hogy áldozataik végül azt teszik, amit ők akarnak.

A grooming folyamata a sportban: a potenciális áldozat kiválasztása, bizalom és barátság kiépítése, a sportoló elszigetelése másoktól, ellenőrzés alá vonása és feltétlen lojalitásának elérése, majd a szexuális abúzus kezdeményezése és a titoktartás biztosítása.

A fiatal sportolóval edzője ennek során gyakran elhiteti, hogy ez nem zaklatás, hanem egy eleve elrendelt szerelmi történet: ők ketten a világ ellen, egy küldetés, amelyet együtt teljesíthetnek – emellett hangsúlyozza a kiválasztottságát is. Manipulációja a sportoló egyoldalúvá szűkült identitására épít: amint gyermekként kiemelkedik a tehetségével, úgy az identitása is napról napra szorosabban kötődik a sporthoz, akár teljesen meg is határozhatja.

A szerelmi történetnek ez a fajta internalizálása a bántalmazott részéről számos további negatív következménnyel jár: az áldozat csak később ébred rá, mennyire kihasználták és becsapták, emiatt önmagát okolja, bűntudatot és szégyent él meg, ami még inkább megakadályozza, hogy másoknak beszéljen róla.

Egy sportszervezet vagy egyesület is bűnrészes lehet a visszaélések elhallgatásával éppúgy, mint azok a szülők, akik tisztában vannak az etikátlan edzői tevékenységgel. A sportoló pedig kihasználva, elárulva és egyedül érzi magát ebben a helyzetben.

A trauma súlya

A bántalmazás kezdetétől általában több mint két évtized telik el, míg az áldozatok beszélni tudnak róla. Sokan soha nem fogják elmondani gyermekkoruk traumáját. Vannak, akik maguknak sem ismerik be, hogy abuzálták, esetleg vakfoltjuk van rá, vagy fel sem ismerik, hogy amit velük tettek, az zaklatás.

Az abúzus késői feltárásának oka lehet még, hogy sportközegben az edzőnek nagy hatalma és manipulatív ereje van. A sportoló fél, hogy ha jelenti a bántalmazást, az milyen hatással lesz az edzőjével való kapcsolatára, akihez kötődik és ragaszkodik, továbbá a sportolói karrierjére. Emellett tarthat attól is, hogy egyáltalán hisznek-e majd neki.

A bántalmazás felismerése, megelőzése

A sportban elkövetett szexuális erőszak kontinuuma széles – a szexuális zaklatástól a kényszerítésig, a manipulatív behálózáson, a hatalommal való visszaélésen és zsaroláson át a „szürke zóna” nemkívánatos szexualizált figyelméig.

Általánosságban, mivel a szexuális bántalmazás problémája nem csupán a sportkörnyezetre igaz, érdemes lenne már óvodában játékos formában megtanítani a gyerekeknek a bugyiszabályt (például egy bábu vagy rajzfigura segítségével). Azaz, hogy minden, ami a fehérnemű „fennhatósága” alá tartozik, kizárólag az ő tulajdona, és az engedélye nélkül senki sem nyúlhat be oda. Amennyiben bárki ezt mégis megpróbálná, jelenteni kell legalább két felnőttnek.

Sportpszichológia

HVG Könyvek

Az iskoláskor és az iskolák jellemző problémája a kortársbántalmazás (bullying), amelyek kezelésére több, hatékony prevenciós, intervenciós program kidolgozására, alkalmazására lenne szükség.

Szülők esetében a legfontosabb egy olyan bizalmi kapcsolat kiépítése a gyerekkel, hogy merjen bármilyen probléma esetén szégyenérzet nélkül hozzá fordulni, hogy ér hibázni, és a szülő feltétel nélküli (nem sportteljesítményétől függő) szeretetére és támogatására mindig számíthat.

Nem megfeledkezve arról, hogy ezt serdülőkora előtt kell kialakítani, mivel a kamasz már a kortársak felé fordul – ez életkori feladata –, ekkor már a szülő hiába szeretné behozni a korábban elmulasztott beszélgetéseket.

Ami viszont mindenkor lényeges: figyelni a jelekre, ha megváltozik a gyerek/serdülő viselkedése, étvágya, hangulata, alvási szokásai, esetleg levert, hirtelen befelé fordulóvá válik, vagy furcsa szokások jelennek meg nála.

A fenti cikk Kovács Krisztina és Gyömbér Noémi Sportpszichológia című könyvének szerkesztett részlete. A sportszakpszichológusok kötetükben bemutatják a kiemelkedő teljesítményhez szükséges tényezőket, köztük azokat, amelyekre maguknak a sportolóknak nincs befolyásuk. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.