A korrupció szociológiája: Így működik a foglyul ejtett magyar állam
Orbán Viktor az elmúlt évtizedben kidolgozott egy államilag irányított korrupciós megastruktúrát, amely valójában maga az állam rendszerszintű politikai foglyul ejtése. Ebben a rendszerben sok formális intézményt szándékosan egy konkrét cél elérése érdekében hoztak létre: hogy hatalmas mennyiségekben szivattyúzhassanak ki közforrásokat Orbán szűk köre számára. Szerkesztett részlet Jancsics Dávid A korrupció szociológiája című könyvéből.
Magyarország húszéves konszolidált demokráciája után 2010-ben Orbán Viktor és pártja, a Fidesz kétharmados parlamenti többség megszerzésével nyert a választásokon, és nekilátott a teljes állami és magánszektor átalakításának. 2011-ben a Fidesz módosította az alkotmányt, illetve a saját előnyére fordította a választási eljárásról szóló törvényt. Az új kormány a végrehajtó hatalmon keresztül szisztematikus módon alárendelt szerepbe helyezte a legfontosabb állami intézményeket, köztük az ügyészséget, a jegybankot, a médiahatóságot, az Állami Számvevőszéket és az Országos Bírósági Hivatalt.
Magyarország társadalmi és gazdasági életének szinte minden területén megjelentek a NER-lovagok, ahogy a köznyelv nevezi őket. Meglehetősen sok van belőlük, a maghoz – Orbán szűk köréhez – azonban sokkal kevesebben tartoznak. Az egyik korrupcióellenes figyelőszervezet vezetője a következőket mesélte erről a belső körről:
Becslésem szerint úgy tucatnyian lehetnek. Persze a tagok között ott vannak bizonyos gazdasági szektorok kulcsemberei is, de valóban nagyon szűk kör veszi körbe Orbánt. Csak nagyritkán tűnik fel egy-egy új arc. Felmerül tehát a kérdés: Mennyire tud megújulni ez a csoport, vagy mennyire működik egyre inkább valóságtól elzárt buborékban? Szerintem ez utóbbiról még nincs szó. Elit konzervatív agytrösztök, például a Századvég vagy a Mathias Corvinus Collegium tagjai is beletartoznak a körbe, meg egy-két legfelső szintű állami tisztviselő. Sőt néhány érdekes alak is, akik semmilyen formális állami szerepet nem töltenek be. Ilyen például Habony Árpád, Orbán Viktor nem hivatalos vezető stratégiai tanácsadója. Mondjuk, Orbán soha nem ismerte be, hogy Habony ilyen feladatokat lát el mellette. És persze ott van még a régi Fidesz-alapító mag is. Néhányan már eltávolodtak Orbántól, de még mindig akadnak lojális, megbízható egykori bajtársak, akiknek időről időre jut egy-egy feladat. A kreatív munkát azonban Orbán és csak ez a néhány ember végzi, nem a Fidesz alapító tagjai.
Orbán mesteri stratégiája fontos részeként kidolgozott egy centralizált, államilag irányított korrupciós megastruktúrát, amely valójában maga az állam rendszerszintű politikai foglyul ejtése. Ebben a rendszerben sok formális intézményt szándékosan egy konkrét cél elérése érdekében hoztak létre: hogy hatalmas mennyiségekben szivattyúzhassanak ki közforrásokat Orbán szűk köre számára.
Az állam politikai foglyul ejtése
Orbán state capture rendszere megdöbbentően hatékony, ha a közforrások összegyűjtéséről van szó. Ennek példája az is, hogy 2013-ban minden üzlet, még a legkisebb sarki bolt pénztárgépét is össze kellett kapcsolni interneten keresztül az adóhivatallal. A valós idejű adatforgalom-ellenőrzés szinte nullára csökkentette az adócsalás lehetőségét a helyi üzletek szintjén. Egy kisvállalkozó megosztotta velem a kormány adóbeszedési gyakorlatáról szóló gondolatait 2019-ben:
Van egy kisvállalkozásom, néhány alkalmazottal. Vendéglátással foglalkozom. Orbán ideje alatt hatalmas fejlődés történt az adózás, az adóbeszedés gyorsasága és az ezzel kapcsolatos ügyek terén. Elképesztően hatékony lett a rendszer. Emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor adótartozása volt valakinek, jó néhány hónapba telt, mire [az adóhatóság] behajtották a tartozást, és levették a pénzt a számláról. Most például minden hónap tizedikéig el kell utalnom a bérjárulékokat, és ha nem teszem meg, tizennegyedikén vagy tizenötödikén már ők vonják le az összeget. Ha nem fizeted be pár nap múlva, már jön az inkasszó. Ami egyébként tök jó, hogy van ilyen fegyelem, vagyis nem lenne rossz dolog ez, ha a polgároktól beszedett pénzt nem Mészáros Lőrincnek adnák. De hát hozzá kerül.
Az Orbán-kormány elérte, hogy rajtuk kívül már sehova ne lehessen közforrásokat „csepegtetni”. A kisstílű korrupció viszonylag eredményes visszaszorításával egyidejűleg saját korrupt birodalmat épített fel. Az egyik korrupcióellenes figyelőszervezet vezetője a következőképpen magyarázta el ezt:
Orbán és a szövetségesei kétféleképpen értelmezik a korrupciót. Az egyik a közvagyon irányítatlan eltulajdonítása, amit azért nem szívelnek, mert nem tudják az ellenőrzésük alatt tartani. Azt értem ezalatt, amikor egyének [átlagpolgárok] a saját zsebükre játszanak alacsony szinteken. Az ilyen típusú korrupció ellen fellépnek [Orbán és a szövetségesei]. Van aztán egy másik típus is, amelyet mi [korrupciós szakértők] egyértelműen korrupciónak tekintünk, de számukra ez nem más, mint újraelosztás vagy a politikai hatalmuk gyakorlásának eszköze. Nyilvánvalóan látszik, hogy az egész rendszert erre az újraelosztásra építették fel, pontosabban szólva a rendszer az ilyen [korrupt] újraelosztás biztosítása érdekében épült.
Versengő oligarchákból gazdasági frontemberek
Orbán a független, versengő oligarchák rendszerét – a 2010 előtt uralkodó nagykorrupciót – is átformálta azzal, hogy lerombolta a viszonylagos autonómiájukat, és becsatornázta őket a saját függelmi rendjébe. Azok ellen, akik ellenálltak, koholt vádak alapján adóhatósági, rendőri vizsgálatot indítottak, így kényszerítették rá őket, hogy kiszálljanak az üzletből. Ezek az oligarchák állami megbízásokat sem kaptak. Mihályi Péter és Szelényi Iván az oligarchák autokrata vezetők általi foglyul ejtésének nevezi ezt a jelenséget, amelyre meglátásuk szerint a legjobb példa a Vlagyimir Putyin elnöksége alatt álló Oroszország (például Mihail Hodorkovszkij híres ügyével), valamint az Orbán vezetése alatt álló Magyarország.
Egy magánvállalat igazgatója számolt be arról, miként változtak meg a korrupciós mintázatok 2015-ben, közvetlenül azután, hogy Orbán szakított az egyik legbefolyásosabb oligarchával, Simicska Lajossal, aki évtizedeken át volt bizalmas, ám független szövetségese:
Klasszikus fejlesztési projektről volt szó. Állami pénzből kellett infrastruktúrát építeni. Hihetetlenül fel volt árazva. Ránk írták a projektet, de komoly összeget kellett letennünk a megbízásért cserébe. Ha csak az anyag-, munka- és ügyvezetésdíjat vesszük – egy szűk infrastruktúrát –, az már legalább háromszor magasabbra volt árazva, mint a tényleges költségek. Több milliárd forintról beszélek. De már az elején megbukott a projekt. A magyar állammal kötöttünk szerződést, és már meg is kaptuk a költségvetés legelső részét – egyfajta előlegként. Úgy tűnt, minden rendben, de ez pont akkoriban történt, amikor Orbán összerúgta a port a legerősebb oligarchájával. Az oligarcha embereit kirúgták az összes állami beosztásból. Azokat is, akik az uniós források szétosztását intézték. És így, hogy mindenkit menesztettek, nem volt meglepő, hogy a mi projektünk is a kukában végezte. Egyébként amint megkaptuk az előleget, azonnal tovább kellett utalnunk egy részét visszaosztott jutalékként egy tanácsadó cégnek. (…)
Az új rendszerben a legtöbb oligarcha csak beépített emberként vagy megbízottként asszisztál. A fő feladata az, hogy elrejtse a korrupció tényleges szervezőit a nyilvánosság elől. Magyar Bálint és Madlovics Bálint gazdasági frontembernek nevezi ezt az új típusú oligarchát. A frontember erőforrások feletti rendelkezése a fővédnöktől – jelen esetben Orbántól – függ. Az átlagmagyarok a stróman kifejezést is használják ezekre a nem látszólagos, ám látható üzletemberekre. Poligarcháknak hívják azokat, akik az efféle rendszerben a szálakat mozgatják, ebben az esetben Orbán szűk körének formális politikai és rejtett gazdasági hatalommal rendelkező tagjai. Ez a hálózatok informális szuperhálózata tartja irányítása alatt Magyarország tényleges gazdaságának nagy részét.
Egy korábban cégvezetőként tevékenykedő interjúalanyom a következőket mesélte nekem 2022-ben:
Ebben az új rendszerben gigantikus, látszólag magánkézben lévő vagyonok halmozódtak fel. De az [a személy], akinek a gazdagságáról az újságok írnak, soha nem mondhatja, hogy „az én magánvagyonom”, mert az éjszaka közepén kap egy telefonhívást, és ide vagy oda kell tolnia az egészet. Mert az nem az övé. Az tulajdonképpen kurvára nem magánvagyon. Bár jogilag az, de egyébként pedig nem az. Ezek az emberek csak strómanok. A NER pénzéről van szó – a rendszer pénzéről.
Andrew Vajna néhai filmproducer esete szintén jó példa arra, milyen az, amikor egyén hatalmas vagyona valójában a NER-hez és végül Orbánhoz köthető – nem pedig magánszemélyhez. Vajna a 2010-es években költözött vissza Magyarországra az Egyesült Államokból, és az egyik leggazdagabb oligarcha lett. A 2019-ben bekövetkezett halálakor több televíziós csatorna, rádiócsatorna, műsorgyártó társaság, reklámcég, kaszinó, luxusétterem, egy videójáték-animációs vállalat és sok egyéb vállalkozás állt a tulajdonában. A vagyona több tízmilliárd forintra rúgott, ám a halála után mindössze négy nappal televíziós csatornája, a TV2 egyes pozícióiba már a Mészároshoz közeli emberek lettek beültetve, a producer korábbi szövetségeseit pedig elbocsátották. Vajna más javai is a NER-lovagokhoz kerültek, köztük a legértékesebbek is: öt kaszinó a vele járó koncesszióval együtt Orbán barátja, Garancsi István, illetve a korábbi londoni nagykövet, 2022-től pedig honvédelmi miniszter Szalay-Bobrovniczky Kristóf érdekeltségébe került.
A 2022 utáni időszakra a NER már majdnem az összes mérvadó gazdasági szegmenset az ellenőrzése alá vonta. Egy évtizedeken át a szórakoztatóiparban dolgozó interjúalanyom így mesélt erről:
Hogy mit gondolok a NER-ről? Minden az övék. Ahol pénz van, vagy olajozottan megy a gépezet, ott találod őket. Nem számít, melyik gazdasági szektorról beszélünk… Én nyilvánvalóan csak a kultúra és a sport területéről tudok beszélni, mert ezekbe látok bele… Üzletemberként két dolog közül választhatsz. Megpróbálsz távol maradni, de akkor kevesebbel, jóval kevesebbel kell beérned. Ha viszont pénzt akarsz keresni, és szeretnél elérni egy bizonyos szintet, a NER-rel kell üzletet kötnöd.
A fenti cikk Jancsics Dávid A korrupció szociológiája című könyvének szerkesztett részlete. Várjuk a könyv bemutatóján június 10-én, 18 órától a CEU-n, ahol a szerzővel Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója és Gergely Márton, a HVG főszerkesztője beszélget. RÉSZLETEK ÉS REGISZTRÁCIÓ.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
