Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A Háros-szigettel átellenben a Duna-parton több építkezés is folyik, jelezve, hogy még a jelzáloghitel-fedezeteket nagy szigorral vizsgáló bankok szívét is meglágyíthatta a szerencsés fekvés – fedezte fel a Lakásfókusz ingatlanos blog. Nem kis költséggel, magas színvonalon alakítják át modern lakóházakká a horgásztelep kissé avíttas nyaralóit. A jelek szerint az építtetők jó befektetésnek tartják a helybéli beruházást. Nem csoda, hiszen vízparti ingatlanokról van szó, mégha (ezúttal szerencsére) a holtág közvetlen partját nem is foglalják el.
A vízparti fekvés a jelentős ingatlanpiaci áresés közepette is értékmegőrző, árnövelő hatással jár. Az egyik ingatlanközvetítő szerint a budai Bem-rakparton ugyanabban az épületben a panorámás lakások és a nem Dunára nézők négyzetméterára között akár 50-60 százalékos különbség is lehet. Ez az árkülönbözet jóval nagyobb annál, amelyet még a válság előtt számoltak fel egyes újépítésű lakóparkokban a dunai panorámáért, az akkori felár ugyanis 15-20 százalék volt.
A Duna reneszánsza
Ma is sajnálhatjuk, hogy az 1860-as évek végén - még Pest, Buda és Óbuda egyesítése előtt egy régi Duna-ág helyén nem egy hajózható csatornát építettek meg, ahogy akkor Reitter Ferenc építész megálmodta. Az akkor pénzhiány miatt elbukott beruházásra már csak a Nagykörút Oktogon melletti palotáinak hajókikötő bilincsei emlékeztetnek.
Budapest új főépítésze, Finta Sándor ismét a Dunára esküszik, növelné a vízparti élet intenzitását, a partok gyalogos hozzáférését, sokkal jobban hasznosítaná a szigeteket. A kérdés most is csak az, hogy mi valósul majd meg a nagy ívű tervekből, kap-e általuk egy újabb lökést a vízparti vagy akár csak a vízhez közeli ingatlanok értéknövekedése?
A szentendrei ingatlanpiacról szóló beszámolók is említik, hogy hasonló adottságú ingatlanok a Dunaparthoz (és a Fő térhez) közeledve akár háromszorosát is érhetik. Idén nyáron az egyik ingatlanpiaci cég úgy nyilatkozott, hogy Siófokon egy egyébként is jó fekvésű ingatlan közvetlenül a vízparton harmadával is többet érhet, mint a hátrább levő lakóépület. Az itt épülő új ingatlanok jelentős része amúgy már nyíltan lakásberuházás.
A víz közeliségnek nem volt mindig ekkora árfelhajtó szerepe. Közel tíz évesre tehető a fordulat, amikor a dunaparti lakások értéke meghaladta például a hírhedten az egyik legdrágábbnak számító I. kerületi, várbeli ingatlanok értékét. A vízparti balatoni nyaralók árát viszont a szabályozók is felpumpálták. Azzal, hogy szigorították a part menti sáv beépíthetőségét – 7 méteres sávot szabadon kell hagyni – még inkább növelik az eddig megszerzett vízparti, ingatlanok értékét, további extra hozamot biztosítva lakóiknak.
A víz közeliségben rejlő árnövelő tényezőt túlértékelve számos rendkívül nagyszabású dunamenti ingatlanfejlesztést indítottak el a 2000-es évek elején. A Petőfi-híd pesti oldalán, vagy a Népszigethez közel a Foka-öbölben még fel is épültek nagyobb részt a lakótornyok és rezidenciák, ám a Csepel-sziget északi csücskében, vagy nem sokkal messzebb onnan a soroksári Duna-ág mellé álmodott tervek már megfeneklettek a pénzügyi válság kitörése után. Az egyik leglátványosabb projektcsőd is egy vízparti fejlesztés. A biatorbágyi Tópark-projekt generálkivitelezőjét, ahogy tavasszal a HVG is tudósított róla, felszámolják, s marad utána a beton-szellemváros.
A válság ellenére nem szakadt meg az ártéri Római-part átalakulása, ahol a csónakházak kiszorításával álüdülők sora épült szabálytalanul, amelyekről az első pillanattól tudni lehetett, hogy állandó lakásként szolgáló luxusingatlanok lesznek.
