Nem is olyan vonzó a nemzeti lakáslicit?

A NOK-törvényből feketén-fehéren kiderül, hogy a kormány a fogyasztói csoportokat hozza vissza – a belépők lakáshoz licittel és sorsolás útján juthatnak lakáshoz. A részletes szabályozást tartalmazó kormányrendelet néhány pontja kifejezetten meghökkentőnek tűnik. A NOK bevezetését elméletben az indokolhatta volna, hogy így segítséget kaphatnak azok is, akik bankhitelre nem igazán számíthatnának.

A kormányrendelet szerint viszont a szervezőknek fel kell mérniük a jelentkezők fizetőképességét, az összes vállalható havi teher – tehát az esetleg már meglévő hitelek és az előtakarékossági befizetések együttesen – nem haladhatja meg a szerződő összesített igazolt havi nettó jövedelmének 50 százalékát – írja az Az én pénzem lakossági pénzügyi portál. A jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutató (JTM) tehát tulajdonképpen 50 százalék.

A hitelfék nemrégiben átalakított rendelkezésében azonban az egyik lényeges módosítás az, hogy a legalább ötéves kamatperiódusú jelzáloghitelek havi terhei kedvezményesen, 85 százalékos súllyal vehetők figyelembe. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a JTM már nem csak a 400 ezer forintos havi jövedelemmel rendelkezőknek, hanem akár mindenkinek 60 százalék lehet. Vagyis: nemhogy engedékenyebb, hanem még szigorúbb is a NOK szabályozása a bankhitelnél.

A költségek terén sem tűnik annyira fantasztikusnak a NOK. Lehetőséget kapnak ugyanis a szervezők, hogy felszámítsanak a regisztrációs díjon felül úgynevezett szervezési díjat is, amit még a rendkívüli befizetések után is meg kell fizetni. A díj tagonként eltérhet, de mértéke legfeljebb a közösség tagja által a tagsági szerződésben megállapított érték havi egy ezreléke lehet (ez 40 milliós lakás esetében 40 ezer forintot jelent).

Nagyon részletesen szabályozzák, hogy a tagtoborzás során milyen tájékoztatást kötelező adni. Tudatni kell, hogy a NOK nem pénzügyi intézmény és nem nyújt pénzügyi szolgáltatást, az „előtakarékosságra” pedig nem terjed ki a betétbiztosítás (OBA) védelme. Arra is ki kell térni, hogy a közösségbe belépés hosszú távú anyagi terheket jelentő elköteleződéssel jár.