Hosszú levélben magyarázza az óbudai polgármester, miért állt be a támadott gigaberuházás mögé

Ahogy nemrég megírtuk, Zábó Attila, a Demokratikus Koalíció politikusa, Óbuda-Békásmegyer alpolgármestere egy képviselőtársainak küldött levélben elfogadhatatlannak nevezte azokat az építkezéseket, amelyeket mások mellett a párttársa, Kiss László polgármester szeretne keresztülvinni a kerületben. Ezek közül az egyik legnagyobb projekt a Biggeorge gigaberuházása, amelynek keretében még a korábbi tervekben szereplőnél is nagyobb,1600 lakásos telep épülne fel a Bogdáni út környékén.

Kiss László pénteken „a városfejlesztés dilemmái” című nyílt levelében próbálta elmagyarázni, miért döntött a projekt támogatása mellett. Szerinte „ma Magyarországon mindenki fél a nagy beruházásoktól”, a lakosok azért, mert „tizenöt éve azt látják, hogy a NER erővel, uniós pénzből betonba önt mindent, profitot maximalizál, leural, kiemelt projektté nyilvánít. És félnek a döntéshozók is, mert a legátláthatóbb, legjobb szándékú fejlesztési megállapodás esetén is farkast kiáltanak, korrupcióval vádolják, besározzák őket. A viták sokszor irracionális és személyes fordulatot vesznek, nem valódi érvek, hanem vágyvezérelt gondolkodás mentén zajlanak, ezért gyakorta személyes renoménkat kockáztatjuk a kerületünk haladása érdekében.”

Pedig szerinte „fejleszteni szükséges”, ráadásul „a III. kerületi WaterFront City II. ütemének beruházása körül kialakuló vita fontos és tanulságos nemcsak helyben, de Budapestnek és az ország egészének is, mert állatorvosi lóként mutatja meg, hogy lehet-e még városfejlesztésről beszélni, átlátható döntési folyamat során, tisztességes egyeztetés után a kerület egésze számára előnyös megállapodást kötni a NER 15. évében”.

Kiss azt írta, kerületvezetőként a pró és kontra érveket vette figyelembe, a lakók érdekeit szem előtt tartva. Hosszan fejtegette, hogy a WaterFront City II. ütemének beruházási helyszíne, a volt harisnyagyár területe évek óta elhagyatott, romos gyárépületekkel, ahol visszatérő problémát jelentenek a beköltöző hajléktalanok, droghasználók. Az új fejlesztési koncepció alapján ez a „már megépített WaterFront City szerves folytatása, egyfajta városközponti terület kialakítása nagy zöldfelületekkel, lakásokkal, sétányokkal, kiszolgáló üzletekkel”.

Korábban ide bevásárlóközpontot tervezett az előző tulajdonos, szerinte az generált volna óriási autós célforgalmat, az viszont a kerületnek és Budapestnek is jó, ha lakások épülnek.

Másrészt a polgármester szerint – az építési szabályok betartása mellett – a tulajdonos dönti el, hogy mit épít a telkére, ebbe „az önkormányzatnak semmilyen beleszólása nincs”. A telek kizárólag a Biggeorge Propertyé mint beruházóé, ők pedig elsősorban lakóingatlanokat terveznek rá építeni. Így szerinte a kerületi önkormányzat, a fővárosi önkormányzat és a beruházó számára csak két lehetőség van: tárgyalnak arról, hogy tudnak-e olyan megállapodást kötni, amelynek köszönhetően a fejlesztés illeszkedik a városhoz, nem jelent túlzott terhelést, zöld és enyhíti a lakásválságot. A második az, hogy nem tárgyalnak, de a projektet „az állam értelemszerűen kiemelt beruházássá nyilvánítja rendeleti úton, ezért kontroll nélkül, tehát olyan sűrűn és olyan magasra épül, ahogy a fejlesztő kívánja”.

Kiss László szerint ezért nem volt más lehetőség, mint a beruházóval hónapokon át tárgyalni, aminek lépéseiről minden alkalommal beszámoltak a nyilvánosság előtt is. „A tárgyalás során minden idők legnagyobb mértékű – 4 milliárd forintos – fejlesztési támogatási csomagját harcoltuk ki, amit más önkormányzatok azóta is követendő példaként emlegetnek” – állította.

Úgy látja, több mindent elértek, például azt, hogy az új épületek nem lehetnek magasabbak a környék paneljeinél, hogy nagyobb zöldfelület jöjjön létre, kisebb legyen a beépíthetőség aránya, egy új, bárki számára használható gyalogoshíd épüljön az Óbudai-szigethez és egy sétány létesítését a HÉV-megállóig.

Szerinte ezért előnyös a kiharcolt megállapodás csomag a kerületieknek, „emberi léptékűvé tettük általa a beruházást”. „Azt mondják, ennél többet kellett volna kiharcolni. 10 milliárdot meghaladó hozzájárulást. Ez önmagában is lehetetlen, a beruházást magát lehetetlenítette volna el, s nincs az a befektető, aki ilyen követelés hallatán ne csapta volna be maga mögött az ajtót, és építette volna meg az ingatlanokat úgy, ahogy ő akarja” – fejtegette.

Levelében odaszúrt az őt támadóknak, mert szerinte „természetes, hogy nem ért egyet mindenki, és azt is, hogy ennek hangot ad”. Azt viszont nem tartja normálisnak, hogy “egy szakmai alapon, transzparensen, jelentős többséggel meghozott döntést követően a döntéshozókat korrupcióval rágalmazzák, besározzák azok, akiknek a véleménye most éppen kisebbségben maradt”.

A DK-s többségű III. kerületi önkormányzat szeptember 25-én szavazta meg a Waterfront City II. nevű lakópark létrehozását közelebb hozó településrendezési szerződést. A projektet az egyik leggazdagabb magyar, Nagygyörgy Tibor cégcsoportja, a Biggeorge valósíthatná meg.  

A beruházást ellenzők szerint a Waterfront City II. aránytalanul sűrű beépítést és túl magas épületeket eredményezne, ráadásul kevés teljes értékű zöldfelülettel, emellett közlekedési káoszt is okozna, amely az óbudaiakon kívül a dunakanyari agglomerációkból érkezőket is negatívan érintené, illetve túlterhelné a közösségi közlekedést, gyakorlatilag elvágná az észak-óbudaiakat a kerület belvárosától.