Jó biznisz a házrombolás II.

Csak a belső Erzsébetvárosban eladott házak értéke meghaladhatja a 11 milliárd forintot, ebből azonban - a kerület értékesítési stratégiájának köszönhetően - egy fillér sem fogja gyarapítani a hetedik kerület költségvetését. (Óvatos becslésünknél a Zsidó Negyed 47 eladott házát egyenként 250 millió forintos értékkel vettük figyelembe; építészek és ingatlan értékbecslők szerint ez az ár a piaci ár legalját súrolja a környékbeli négyzetméterárakat tekintetbe véve).

A főváros értékes ingatlanállományával rendelkező VI. és VII. kerületben alapjában véve azonos szisztémával értékesítik az ingatlanokat. Az önkormányzathoz közelálló személyek, minimálisan három millió forintos törzstőkével kft-ket alapítanak, (projektcégeket) megvásárolják az eladásra szánt házak opciós vételi jogát, majd a kft-ket a vételi joggal együtt, egy, vagy több lépcsőfokon keresztül eljuttatják a valódi vevőhöz. Az üzletekből a legnagyobb hasznot e személyek fölözik le, gyakorlatilag egy fillér befektetése nélkül, csupán a közvetítői szerep vállalásával gyarapíthatják vagyonukat. A hvg.hu információi szerint nem véletlen a hasonlóság, a két kerület vezetősége több éven át szoros munkakapcsolatban dolgozott.

A hetedik kerületben, mint azt korábban megírtuk, a projektcégeket Szíjártó Piroska és állandó üzleti partnerei jegyzik, ők azok, akik adóparadicsomokba bejelentett offshore cégek közbeiktatásával juttatják el a házakat a valódi befektetőnek. Szíjártó Piroska mellett több ügyvéd is szerepel a cégtulajdonosok között, irodáik szerepelnek a projektcégek többségének címeiben.

A hatodik kerületben is apró projektcégeken keresztül oldják meg az értékesítést, ám itt a befektetők nem engedték meg maguknak azt a luxust, hogy a nyilvános cégadatokból tucatszor visszaköszönjenek ugyanazok a nevek. „Csereszerződések” keretében üzlethelységekért, vagy lakásokért ajánlják fel házak vételi jogát, így egyszersmind kikerülhetőnek vélik a bérlők elővásárlási jogát. Az egész ügymenetnek természetszerűen a lakók a legnagyobb vesztesei. Az összefogásra képes házak több esetben pert indítottak, az ítéletek azonban még váratnak magukra.

A VI. és VII. kerületi polgármester mindannyiszor kerületi pénzhiányra hivatkozva érvelt a házak értékesítése mellett. Mondván: a tatarozás költségei messze felülmúlják lehetőségeiket, így kénytelenek a rehabilitációt befektetőkre bízni. Ikvai Szabó Imre Budapest főpolgármester helyettese a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy „érdeklődéssel” figyelik a VI. VII. kerületről szóló sajtóhíreket. A házak adásvételeit tekintve a főváros vak, a műemlékvédelem fennhatósága alá tartozó ügyekben pedig legalábbis gyengén látó, melynek oka az „idétlen önkormányzati struktúra”.

„Csak a szakpolitikában lenne mozgásterünk, de ez a két kerület, másokkal ellentétben soha nem mutatott partnerséget rehabilitációs intézkedések megvalósítására. Még 2002-ban magam kilincseltem végig az értékes belvárosi ingatlanvagyonnal rendelkező polgármestereket, de professzionális szakmai szervezetek létrehozására sem Hunvald György VII. kerületi, sem Verók István VI. kerületi polgármester nem voltak hajlandóak. Tudjuk, hogy milyen érzékeny területekről van szó, de a kerületek autonómiája miatt nem tehetünk egyebet, mint hogy megvárjuk az őszi önkormányzati választásokat.” – nyilatkozta Budapest ingatlanügyekben illetékes főpolgármester helyettese.

Mivel a jogszabályok értelmében ha az önkormányzat egy házat egyben eladhat, akkor nem kell felajánlania a lakások bérlőinek az ingatlant -  az értékesebb házakat csak kivételesen szerencsés esetben adták el a bérlőknek Teréz-, és Erzsébetvárosban. Az Erzsébetvárosi Újság 2006. április 16-i számában ír arról, hogy a Kerületfejlesztési Bizottság április 10-én döntött a Király utca 31-es számú ház sorsáról. Levették az értékesítésre szánt ingatlanok listájáról, és lehetővé vált a lakások bérlők felé való értékesítése. Ebben a házban lakik Kecskés Gusztáv Fideszes önkormányzati képviselő. Szintén a bérlők vehették meg a Dob utca 20. számú ház bérlakásait, itt Szabó Zoltán MSZP-s országgyűlési képviselő otthona van. Furcsa véletlenek – részben magyarázhatják a VII. kerületi ügyek körüli csendet.

Hunvald György a VII. kerület vezetője, két hete sajtótájékoztatóval szerette volna útját állni a számukra kínos cikksorozatoknak. A rossz állapotú ingatlanok felújításának „irreálisan magas” költségeit demonstrálandó, bejárást tartottak a valóban kritikus állapotban lévő Klauzál utca 7-es és 9-es számú házban. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vélhetően a civil megmozdulások hatására januárban védettnek nyilvánította ezt a két házat. Ez akadályozza a befektető terveit, aki így egy éve nem fizeti ki a kártalanítási összeget a bérlőknek az érvényes szerződések ellenére sem. A lakók csalódottsága érthető. Csák Attila a Bokrétaház Kft. ügyvezetője a hvg.hu kérdésre elmondta, hogy egy, a városképbe szervesen illeszkedő lakóházat terveztek e két ház helyére, mely esztétikumán túl, használhatóságával is megfelel majd a XXI. század követelményeinek.

Palatinusz Antal a Király utca 15-ös számú ház lakója szerint a Klauzál utca 7-ben és 9-ben tapasztalható helyzet nem igaz a legtöbb VII. kerületben eladott házra. „A Király utcában és környékén nagyon sok kifejezetten jó állapotban lévő ingatlant adtak el azzal az indokkal, hogy sokba kerülne a felújításuk. A mi házunkban is több bérlőtől hallottuk, hogy jobban teszik, ha elköltöznek, mert nem biztos, hogy túléli a ház a szomszéd telken kezdődő építkezést. A házunk alapjait szó szerint átfúrták, perforálták. Ha megrogyott volna, életveszélyesnek lehetett volna nyilvánítani. Szerencsére még időben észrevettem és leállítattam a rombolást. Bejelentettük az önkormányzatnál, akik azóta betonnal újra kiöntötték a ház alapjába fúrt lyukakat.”  Folyt.köv.

Sipos Anett