Tetszett a cikk?

Csendben, diszkréten, de azonnali hatállyal és indoklás nélkül menesztette az egészségügyi miniszter a hévízi gyógykórház főigazgatóját. Az elbocsátó levelet még az önkormányzati testület döntése előtt aláírta. Indoklás nincs. Jelölt viszont állítólag már van a megüresedett posztra.

Vancsura Miklós, a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kht. (HGYR) főigazgatója névnapján két bográcsban főzött, huszonöt kiló halból és érsekcsanádi paprikából készült bajai halászlével vendégelte meg barátait. Így szokta minden decemberben. Bajáról hozatta hajnalban a hozzávalókat, maga főz vendégeinek. Akkor még nem sejthette, hogy jó étvággyal kanalazó vendégei közül néhány nappal később hárman is a leváltásához adják támogató szavazataikat a hévízi önkormányzat ülésén.

Pedig így történt. A december 14-i zárt ülésen 7-5 arányban szavazták meg a komplexumot tizennyolc éve vezető Vancsura leváltását, munkaviszonyának megszüntetését. Felmentették a kht. felügyelő bizottságát is. „A két nappal korábbi testületi ülésen nekem már gyanús volt, hogy Vértes Árpád polgármester miért hív újra össze bennünket a kht-t érintő ügyben, hiszen dönthettünk volna aznap is. Ráadásul nem árulta el, miről lesz szó. ’Majd a helyszínen megkapjátok az írásos előterjesztést’- mondta. De az ülésre érkező Gál Ilona, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára csak felolvasta a határozati javaslatot, amiről szavaztunk” – emlékszik vissza a különös eljárásra Papp Gábor önkormányzati képviselő, aki nem támogatta főigazgató leváltását. A képviselő fontolóra vette, hogy a közigazgatási hivatalhoz fordul az általa törvénysértőnek tartott testületi ülés miatt.

Sem Vértes Árpád, sem Gál Ilona nem adott hitelt érdemlő magyarázatot az intézkedésre. A kht. taggyűlésén sem derült ki, miért kellett ilyen hirtelen megszabadulni Vancsurától.

A gyógyfürdőt és a hozzá tartozó állami tulajdonú hévízi tavat üzemeltető kht. 2004 őszén alakult, az állam 74, az önkormányzat 26 százalékos részvételével. Akkor már folyamatban volt a „Hévízgyógyfürdő gyógytavi épületeinek teljes rekonstrukciója” nevet viselő projekt, a létesítmények háromlépcsős felújítása, bővítése. A Széchenyi Tervben 868 millió forintra pályáztak, végül 750 milliót nyertek el. A pályázott összeget az önrész előteremtése határozta meg, 45 százalékos támogatáshoz 25 százalékos saját erő kellett. Mivel a kórház 483 milliónál többet nem tudott összegereblyézni a számláján, így 1 milliárd 930 millió forintra árazták be a beruházást.

„Már akkor tudtuk, és a kht. tulajdonosai is szembesültek azzal a ténnyel, hogy valójában 2,2-2,5 milliárdba kerül majd a beruházás. Nem tehettünk mást, alacsonyabbra áraztuk be a költségeket, különben esélyünk nem lett volna a pályázat elnyerésére, a projekt elkezdésére” – mondta a hvg.hu-nak Vancsura Miklós, akit Gál Ilona a december 14-i taggyűlésen a költségek túllépésével vádolt meg. Vancsura ezt alaptalannak tartja: a 2005. decemberi taggyűlés határozatban hagyta jóvá a teljes rekonstrukció 2,3 milliárd forintos költségvetését. Ehhez képest eddig 1,5 milliárdot költöttek, tovább 900 millióra van szükség a befejezéshez.

A főigazgatónak május 19-e óta egyre többet kell magyarázkodnia a számok miatt, jóllehet a beruházás korábbi lépcsőit rendben teljesítették, az idén márciusban, illetve júniusban adták át. Megújultak az öltözők, a főbejárat, a nyári bejárat, a tóba nyúló főépület, a napozó terasz, a kezelők, építettek egy gyermekmedencét, kicserélték a gépészeti, elektromos hálózatot új beléptető rendszer készült. Ezen a májusi 19-én kellett volna dönteni az utolsó ütem elkezdéséről, egy új bejárat, egy wellness-központ és további 750 fős fűtött öltöző építéséről. A főigazgató azonban nem kapta meg tulajdonosok jóváhagyását. A minisztérium stratégiai üzleti tervet kért, hogy a megtérülést biztosítva lássa.

A Gyógyfürdő a CIB Banktól felvett egy 15 éves futamidejű 863 millió forintos hitelt, amit már felhasznált, ezen kívül birtokában volt a bank további 900 millió forintos, még a Széchenyi Tervhez igényelt, ám fel nem használt garanciavállalása, amit hitelkeretté szeretett volna alakítani. Vancsura elmondta, a 2,5 milliárdos beruházás 500 millió forintos áfájának visszaigénylésével együtt másik 500 milliót hívtak volna le a hitelkeretből. A pénzre sürgősen szüksége lett volna a Gyógyfürdőnek, hiszen már lezárták az utolsó ütem közbeszerzési eljárását. A Zalaegerszegi Állami Építőipari Vállalat (ZÁÉV) 958 millió forintért vállalta a munkálatokat. A határidő is szorította a megbízót. A Széchenyi Tervből kapott pénzt illetve arányosított részét ugyanis vissza kell fizetniük, ha a kezdéstől számított két éven belül nincs 75 százalékos állapotban a beruházás.

Ha a a 2005 júniusában kezdődött beruházás végső szakaszának költségvetését időben jóváhagyják, a határidő tartható lett volna. Az építkezés elhúzódása azt jelenti, hogy évente 100 ezerrel kevesebben fürdővendég jöhet a tóra. Igaz, a külföldön terjesztett prospektusokban már az új építmények is szerepelnek. Ha a vendég ezeket mégsem találja, megrendülhet bizalma a magyar vendéglátókban.

Vancsura elkészítette el a minisztérium által kért tervet, ám két névtelen levél nyomán a tulajdonosok (a minisztérium és az önkormányzat) - igazságügyi szakértő bevonásával - vizsgálatot rendeltek el. Mindkettő a hévízi  polgármesteri hivatalhoz érkezett, onnan továbbították a minisztériumnak. Az egyik „gagyi anyagok” beépítésével, stílustalansággal vádolta meg a kivitelezőket. Ám Huszár Ambrus építész egy hónapos vizsgálat után megállapította: a „beruházó a jó gazdától elvárható gondossággal végezte előkészítő-, szervező és bonyolító munkáját, melynek eredményeként létrejött a végső, várható nettó 2,5 milliárd Ft megvalósulási költség. Ez az összeg vizsgálatom alapján reálisnak tekinthető. Magam részéről javaslom a beruházás projekt szerinti folytatását, illetve befejezését.”

Rejtélyes miniszteri pálfordulás (Oldaltörés)

A jelentés eljutott Molnár Lajos miniszter asztalára is, aki ennek ismeretében javasolta Vértesnek: a taggyűlés összehívása nélkül szavazzák meg a projekt folytatását. Június 30-án kelt döntését megküldte a polgármesternek, aki rendkívüli testületi ülést hívott össze, ám a miniszteri levelet nem ismertette meg képviselőkkel. A testület - nem ismervén a levél tartalmát, - úgy döntött, hogy Vértes szóban egyeztessen Molnárral.

Hosszú hetek teltek el, míg szeptember 12-én Molnár tíz percre fogadni tudta Vértest. Jöttek a választások, továbbra sem tartottak taggyűlést, végül november 3-át jelölték ki a legközelebbi ülés időpontjául. Ezúttal a hévízi önkormányzat történetében példa nélküli fejlemény hiúsította meg az összejövetelt: hat képviselő nem jött el, határozatképtelenek lettek, így a kht. taggyűlése sem hozhatott teljes körű döntést. „Csak szándékosságot tudok feltételezni, hiszen a képviselők otthona és munkahelye az önkormányzat 200 méteres sugarán belül található” – adott hangot gyanakvásának Papp Gábor. Végül december elsejét választották, amit viszont a minisztérium mondott le. Így érkezett el december 14-e, amikorra sikerült összehozni a Vancsura leváltását támogató többséget az önkormányzat képviselő testületében. Ekkor már fél éve lejárt a kivitelezéssel megbízott ZÁÉV ajánlati ára, miközben a felhasználandó anyagok - köztük a vas és a réz - ára jócskán emelkedett. A ZAÉV-nek 8 millió forint bánatpénzt is ki kell fizetni. Újabb közbeszerzési pályázat kiírása hónapokkal növeli majd a csúszást.

Hogy Molnár Lajos miniszter miért változtatta meg ilyen gyökeresen véleményét - először levelében támogatta Vancsurát, majd nem sokkal ezután leváltása mellett döntött – csak találgatni lehet. A minisztérium lapzártánkig nem válaszolt kérdéseinkre, több napja egy közleményt ígérnek. Valószínűsíthető, hogy a leváltás háttéralku eredménye, amelyben komoly szerepe lehetett Vértes Árpádnak, aki Hévízen évek óta vívja csatáit Vancsura ellen. Erre utal a hivatalából küldött feljelentő levél, illetve az eltitkolt miniszteri levél is. Vértes nem kívánt válaszolni kérdéseinkre. A Zalai Hírlapnak adott nyilatkozatában furcsállotta, hogy nézeteltéréseik kapcsán a „törlesztés” szót emlegetik, még inkább a „pitiáner bosszú” kifejezést.

A hvg.hu úgy értesült, hogy a miniszterre egy ideje komoly nyomás nehezedett azok részéről, akik Vancsura leváltását szorgalmazták. A főigazgató eltávolítását sikerült teljes titokban véghezvinni, információink szerint a parlamentben vezető szocialista politikusokat is meglepett a hír. Hogy mennyire elő volt készítve a leváltás, arra utal az is, hogy amint a december 14-i taggyűlés megszavazta a főigazgató leváltását, Gál Ilona államtitkár máris prezentálta a miniszternek, mint munkáltatónak a felmondó levelét, amit már jó előre aláírt. A szakállamtitkár legszívesebben zárt ülést tartott volna, de tájékoztatták, hogy kht. esetében erre nincs lehetőség.

A leváltott, vízügyi mérnök és közgazdász végzettségű főigazgató alkalmatlanságát nem veti fel munkáltatója: a fejlesztések vitathatatlanul a kegyvesztett igazgató érdemei. Egy éve elkészítette a gyógyfürdő 59 hektáros területének megújítási programját, „Hévízgyógyfürdő nemzetközi integrált egészségturisztikai fejlesztése” mottóval, amely a szocialista párt kampányába is bekerült, a Nemzeti Fejlesztési Terv kiemelt projektjeként. Az elbocsátó taggyűlés, mielőtt kirúgta volna állásból, jóváhagyta a főigazgatótól tavasszal kért anyagokat, vagyis a beruházást rendben levőnek találta.

A főigazgatói posztra pályázatot írnak ki. A Hévízen terjedő hírek szerint az egyik esélyes jelölt lehet Papp Péter, a nagykanizsai kórház gazdasági igazgatója. Vancsura Miklós még leváltásakor közölte, megpályázza a tisztséget. Ám Gál Ilona államtitkár jelezte: miközben a minisztérium megköszöni a főigazgató eddigi munkáját, „nem vele képzeli el a jövőt”.

Zsidai Péter

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!