A Védegylet Pálkövéért - két másik közhasznú egyesülettel karöltve - 2003 telén perelte be a Balaton-ügyekben szakhatósági jogosítvánnyal bíró Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot. A jog erejével akarták kötelezni, hogy a Balaton pálkövei partszakaszának belterületi minősítését szüntesse meg. Úgy érvelnek, hogy ez a besorolás zöld utat ad az épitkezésnek,  a környező nádasok kivágásának.  Kérik, természetesen a jog nyelvén, hogy „a hatóság az állami tulajdonú, forgalomképtelen és elidegeníthetetlen Balaton medre és nádasa rovására belterületbe vont területeket a meder javára szabályozza vissza, és a belterületi helyrajzi számok helyett külterületi helyrajzi számokon jegyeztesse be a változásokat az illetékes földhivatalokkal. A már jogellenesen értékesített, mederben levő területeket szerezze/vásárolja vissza, azokat is a Balaton javára jegyeztesse be.”

A per döcögve halad a Székesfehérvári Városi Bíróságon. A jogerős ítélet a messzeségbe vész, viszont már elfogyasztott egy bírót és egy hatóságot. A vízügyi hatóság ugyanis két és fél évvel a perkezdés után, tavaly augusztusban jelezte, nem érvényes alperessége, mivel már nem így hívják, egyébként sem szakhatóság többé. Tény, a perindítás óta új néven, mint Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KDKVIzig) működik.

„Kötelességük lett volna időben nyilatkozni a névváltozásról, de hogy biztosan legyen felelőse az ügynek, novemberben perbe hívtuk a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget (KKTVF) is, ők ugyanis közreműködtek a Balaton partvonal szabályozásáról szóló  dokumentum elkészítésében.” – mondta a hvg.hu-nak Zsigovits Edit, a Védegylet Pálkövéért egyesület elnöke. A szervezet attól tart, nemcsak náluk, hanem a Balaton más partszakaszán is veszélybe kerül az élővilág, az ingatlanfejlesztők nem fogják figyelembe venni a tó érdekét.

Terv: Zamárdi aquapark delfinekkel

Márpedig a fejlesztési tervek készen állnak. A Jászai Gellért, Bajka Zoltán és Tomcsányi Gábor többségi tulajdonában lévő SCD Holding 2004-ben kezdte meg terjeszkedését a magyar tenger partján, amikor többségi tulajdont szerzett a Siotour Rt.-ben. 2005 júniusában a Balatontouristot, októberében a Zalatour Kft.-t is privatizálta, kötelezettséget vállalva 16,5 milliárd forint értékű fejlesztési program megvalósítására. 

Időközben sikerült elérnie, hogy a Balaton-törvény módosításával a kempingek beépíthetősége 8-ról 15 százaléknyira emelkedjen. Január 9-én Tapolcán mutatta be 100 milliárd forintos Balaton-fejlesztési programját: hét év alatt a tó környékének öt régiójában a szálláshelyek kapacitását 20 ezerrel, a kikötőhelyekét 300-zal, a kempinghelyeket 2600-zal, a bungalókét 800-zal, a szállodai szobák számát 2400-zal tervezik növelni.

A zöldek viszont attól tartanak, megismétlődnek a 60-as évek, amikor valósággal megdézsmálták a Balatont. Hatalmas területeket vettek el a tótól, feltöltötték a medret, betonból és kőből épült partvédőművekkel vették körül a tavat. A nádasokat és élővilágát nagy területen kipusztították. A tóból nyert területeket felparcellázták. A pálköveiek szerint a 235 kilométeres Balaton-partnak számos része visszafordíthatatlanul károsodott. Menteni már csak a mintegy 105 kilométernyi, a betontól egyelőre megmenekült partot, és a vészesen fogyó természetes vegetációt lehet – adnak hangot aggodalmuknak a zöldek.

Hol húzódik a partvonal?

A 60-as évek óta vita tárgya, hogyan definiálják a partvonalat. Az 1970-ben hozott minisztériumi rendelet szerint a Balaton partvonalának meghúzásakor az enyhe lejtésű, zátonyos partszakaszon a siófoki vízmérce szerinti 1 méteres vízállást kell irányadónak tekinteni. Ez a vízügyi terminológiába, mint „jogi partvonal” vonult be, bizonyos részeken a tó medrében, máshol a szárazföldön húzta meg a képzeletbeli vonalat. Az Alkotmánybíróság 1996-ban ezt a meghatározást elvetette, emiatt új meder-kijelölés vált szükségessé. A vízgazdálkodási hatósági jogkörről szóló 1996-os kormányrendelet hatályon kívül helyezte a régi partkijelölésre vonatkozó összes rendeletet és kimondta: a meder és a víz találkozási pontjának kijelölésekor figyelembe kell venni a „mértékadó” vízhozamot, és tekintettel kell lenni a környezeti és az ökológiai védelemre is.

A 2000-ben elfogadott Balaton törvény vízpart-rehabilitációs tervek készítését írta elő, felismerve, hogy 1996 óta egyik kormány sem rendezte vissza a mederből „eltérképezett” területeket. A Balaton partvonalának szabályozási tervét a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság dolgozta ki. Ennek alapján születtek meg és vízpart-rehabilitációs miniszteri rendeletek, amelyet aztán a 42 balatoni településsel külön-külön egyeztettek.

A természetvédők azzal vádolják a vízügyeseket, hogy valótlan adatokkal, a hetvenes évekből származó téves földhivatali bejegyzésekkel, meghamisított nádas-átminősítésekkel adták tovább a Balaton partvonal-szabályozási tervet a tervező intézménynek, a VÁTI-nak. Állításukat azzal támasztják alá, hogy a már régen érvénytelenített jogi partvonal - a belterület határaként - mind a mai napig megjelenik a vízügy és a földhivatalok térképein. A természetes partszakaszt figyelmen kívül hagyva, esetenként több száz méterrel beljebb rajzolták meg a Balaton „hivatalos” partvonalát.

SCD vízió: ökofalu, aqua park, naturista kemping

„Ellenzéki képviselőként meg kell jegyeznem, se címke, se zárjegy, de azért köszönettel elfogadom” - így hálálta meg az SCD tapolcai konferenciáján Bánki Erik , az országgyűlés turisztikai bizottságának fideszes elnöke az Ujhelyi istván (MSZP) területfejlesztési államtitkártól kapott fehér, száraz Badacsonyi Vulkanuszt tartalmazó palackot. A Balaton fejlesztését illetően ez volt a legsúlyosabb konfliktus a két párt között, ugyanis egyformán vallják, hogy véget kell vetni a lángos-kolbász zimmer frei-es balatoni érának, megérett az idő a minőségi turizmusra. „You need to be big!”, szabad fordításban, „gondolkodjatok merészen”– sulykolta többször is olaszos hevülettel a Balaton-fejlesztés egyik elismert stratégája, Andrea Sartori, a KPMG tanácsadója, húsz sikeres projekttel a háta mögött. Az olasz szakember szerint a Balatonnak ikonná kell válnia a turisztikai térképen, ezt meg is lehet csinálni. Dubai és Las Vegas példáját említette, annak idején ott is a nulláról indítottak. Az SCD mindenestre merészen gondolkodik: néhány év alatt a következő terveket akarja megvalósítani: Szőlőskert hotel és borászda a Badacsonyban, Levendula naturista kemping k 19.századi fürdőházzal Akalin. Balatonberényben felépül a Süllő horgászfalu, rusztikus, nádfedeles bungalókkal. Vonyarcvashegyen a Teknőc ökofalu, Zamárdin egész évben nyitva tartó aqua park, szórakoztató negyeddel, oktató központtal. A tervek szerint  Szemesen Szélcentrum néven üdülőparkot hoznak lére szörfösöknek. A siófoki Arany-parton üdülőpark és kemping létesül, Akarattyán Mahagóni Yacht Klub. Balatonfüreden megnyitják a Füred Resort ötcsillagos exkluzív üdülőparkot 21 hektáron, saját meden-cékkel, kikötővel.

Zsigovits Edit szerint a Balaton medrének zsugorítását sem az új rendelet, sem a 2000-ben elfogadott Balaton-törvény nem tudta megállítani: a vizes-nádas területeket belterületi helyrajzi számokkal látták el, megkezdődött feltöltésük. A Balaton jelentős nádasai – 1200 hektár – e belterületi mederrészekben vannak, kipusztításuk -hacsak nem történnek határozott intézkedések - már csak idő kérdése.

Fejér Vilmos, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője cáfolta, hogy intézményüket felelősség terhelné a tómeder részeit belterületnek nyilvánító telkek helyrajzi számainak kiadása miatt. Mint elmondta, ezeket a helyrajzi számokat még a hetvenes években adták ki a földhivatalok, irányadónak tekintve a települések közigazgatási határait. „Senkit sem érdekelt, hogy a tómeder telkei kül- vagy belterületre esnek. Megváltoztatásuk közigazgatási eljárást igényel, ebbe a vízügynek, mint közreműködő hatóságnak nincs beleszólása” – állítja.

A természetvédő egyesületek leginkább a védett nádasokért aggódnak. Jelentős részük eltűnt a vízügy és a földhivatalok térképeiről, vagy „kultúrterület” besorolást kapott, lehetővé téve kikötők építését is. A Balaton-per periratában szerepel többek között, hogy a Bajcsy Zsilinszky Múzeum, valamint a Balatoni Nemzeti Park és a Vízügy kezelésében lévő területeken a 20-30 méter mélyen a vízbe nyúló védett nádasok nem szerepelnek a nádastérképen. Ábrahámhegyen ugyanezt tapasztalták. A balatonrendesi ősnádastól a badacsonytomaji nádasokig több kilométer hosszan jelöltek 16-20 méter széles sávban kultúrterületet, részben ugyancsak a Balatoni Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó szakaszon. A zöldek - annak igazolására, hogy a kérdéses területeken valóban élő, értékes nádas van - legutóbb indítványozták a bíróságnak, kérjen be korábban készített légi felvételeket.

Fejér Vilmos képtelenségnek nevezete, hogy meghamisították volna a nádastérképeket, erre lehetőségük sem volt, hiszen nem ők készítették, és érdekük sem fűződött hozzá. Elismerte, a szabályozási térképen a korábbi nádminősítések szerepelnek, ám hangsúlyozta, az engedélyek kiadásakor kötelező figyelembe venni az azóta készült nádas térképeket is. Kizártnak tartja, hogy nádasok tűnjenek el a térképről vagy a tómederből, vagy hogy azok rovására kezdjenek építkezéseket. Mint hozzáteszi: „a helyrajzi számok megváltoztatását mi is kezdeményezzük, nem csak a civilek. Többször írtunk már a minisztériumba, úgy néz ki, idén kapunk hozzá támogatást. Februárban leülünk az egyik balatoni település vezetőivel egyeztetni, ebbe ugyanis nekik van a legtöbb beleszólásuk, hiszen csökkeni fog a belterületük.”

A természetvédő egyesületek kitartanak álláspontjuk mellett. Hivatkoznak az Európai Unió NATURA 2000 elnevezésű programjára, amelyhez Magyarországnak is meg kellett küldeni a védett területek listáját, települések megnevezésével és helyrajzi számokkal együtt. „A Balaton nádasai eszerint nem léteznek, ugyanis azok a nádas területek, amelyek az ingatlanhivatali-földhivatali-belterületi határvonalon belül vannak, egytől-egyig hiányoznak a NATURA 2000 felsorolásból. Kővágóőrs-Pálkövén egyetlen helyrajzi számon szerepel nádas – miközben sokhektárnyi védendő nádasa van, ám azok belterületi helyrajzi számot kaptak – kivágásuk csak idő kérdése. . Ábrahámhegyen mintegy 3 kilométer hosszban tűnt el a térképről nádas, és a NATURA 2000-ben csak három külterületi helyrajzi szám szerepel. Ez is alátámasztja, hogy a belterületi vonalon belül maradt nádasok kipusztításra vannak ítélve.” – fejti ki Zsigovits Edit.

Terv: Berényben horgászfalu

Tomcsányi Gábor, az SCD vezérigazgatója állítja, sehol sem  fogják veszélyeztetni a nádasokat, a beruházásokat a környezet megóvásának figyelembe vételével hajtják végre. Bóka István, a Balaton Szövetség alelnöke an úgy vélte, „a nádasokat érintő bejelölések csupán tervezői tévedések lehetnek, akármit is valósítson meg az SCD, a nádasokat nem fenyegetheti veszély. Végső érvként hangsúlyozta: „a beruházásokhoz a településeknek új szabályozási terveket kell készíteni, ebben a környezetvédelmi hatóságok is részt vesznek, nem fognak hozzájárulni a nádasok kiirtásához”.

A Balaton élővilágáért pereskedő természetvédőket mindez nem nyugtatja meg. Szerintük a tómeder papíron ma is jóval kisebb területen húzódik, mint amekkora a törvény szerint megilletné. Meggyőződésük, hogy nemcsak Pálköve, de számos másik balatoni település - Balatonmáriafürdő, Szigliget, Csopak, Tihany, Udvardi, Örvényes, Szepezd, Badacsonytördemice- nádassal tarkított 60-70 kilométer hosszan húzódó partja is veszélyben van.

Zsidai Péter