Az Európában és a tengerentúl is egyaránt nagy tekintélynek örvendő magyar filozófus a beszélgetés során visszaemlékezett arra, hogy a forradalom 25. évfordulójára Ausztráliában, férjével, Fehér Ferenccel együtt már könyvet írt 1956-ról. "Mi voltunk akkor az egyetlenek, abban az időben még mindenki hallgatott nemcsak Magyarországon, de Magyarországon kívül is."

"Számomra a forradalom szent emlék volt, most azonban kezdem problematikusnak érezni" - fogalmazott Heller Ágnes. "Elrontják, tönkreteszik nekem 1956-ot, tönkreteszik a jóérzésemet ezzel kapcsolatban. Egy csőcselék tönkreteszi azokat az emlékeimet, amelyek életem legtisztább emlékei voltak. Ezt nagyon szégyellem, s nagyon sajnálom."

A forradalommal kapcsolatban Nagy Imre személyét elsősorban azért emelte ki, mert - mint utalt rá - 1956 nincs 1953 nélkül. Azzal, hogy 1953-ban Nagy Imre teljesen más nyelven kezdett beszélni, "delegitimálta" a kommunista vezetést. "Minden legitimációjuk megszűnt azzal, hogy egy kommunista vezető más nyelvet használt, mint Rákosi, Gerő vagy Farkas." Nagy Imrének ez volt a nagy szerepe, az, hogy alternatívát jelentett - hangsúlyozta Heller Ágnes. Másik rendkívül jelentős személyiségként Bibó Istvánt említette. Szavai szerint Bibó 1956 hatalmas hőse, az ő kompromisszumos javaslatai olyan javaslatok voltak, amelyek úgyszintén egyfajta legitimációs alternatívát jelentettek Magyarország számára. Bibó István demokrata szocialista volt, s mind a kettőt meg akarta őrizni, s ezzel hűen kifejezte 1956 szellemét. "Mert ez volt 1956 szelleme a nemzeti függetlenség hangsúlyozása mellett".

A mai politikai vitákkal kapcsolatban Heller Ágnes úgy vélte, hogy az eltérő értékelések nem jelentenek problémát. "Ha nem értékelnénk különbözőképpen egy eseményt, akkor az meghalna. Akkor csak diadalmas emlékbeszédeket lehetne tartani, s azokat mindenki halálosan unná." "Ha veszekszünk egy múltbeli történésen, akkor az fontos" - vélte, s a Havas Szófia ügyről csak annyit mondott: "Nagyon nem szeretem, amikor történelmet hamisítanak. Szeretem a történelem különböző interpretációit, de ez történelemhamisítás volt a maga nemében." Éppen úgy, mint Sztálin, amikor megírta a SZKP történetét, az sem interpretáció volt, hanem történelemhamisítás - tette hozzá.


Arra a kérdésre, hogy 51 évvel 1956 után hogyan látja Magyarország jövőjét, Heller Ágnes kijelentette: attól függ, hogy az embereknek megjön-e az eszük. Van egy politikai osztályunk sok tehetséges, okos emberrel, de nincs politikai tapasztalatunk a demokráciában. "S amíg ez nincs, addig ezek a tehetséges, okos emberek nem lesznek demokratikus politikusok, mert azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák a demokratikus politikát. Németországnak is húsz évet kellett +nyűglődnie+, míg ezt a tapasztalatot megszerezte. "Mi sem tudjuk kevesebbel megúszni. A kérdés az, hogy megpróbálunk-e úszni, s ebben nem vagyok biztos".

A magyar filozófus úgy értékelte, hogy Németország példamutató módon igyekszik szembenézni múltjával. Elsősorban a zsidók kiirtásának támáját a németek lelkiismeretesen feldolgozták, sokkal lelkiismeretesebben, mint bármelyik más nép. Igaz - tette hozzá -, hogy nekik volt a legnagyobb okuk rá, mert a zsidók irtása a többi országban mégiscsak német iniciatívára történt. A zsidókérdéssel a németek rendkívül következetesen néztek szembe.

A zsidóság jelenlegi helyzetével kapcsolatos németországi, illetve európai viszonyokat Heller Ágnes nem kívánta értékelni, hangoztatva, hogy igazán nem ismeri azokat. Magyarországon ugyanakkor a zsidók helyzete "nem  különösebben problematikus". Nézete szerint az antiszemitizmus nőtt ugyan, s ebből a szempontból "kicsit rosszabbul állunk, mint a rendszerváltás idején álltunk." Ugyanakkor nem hiszem, hogy zsidóság bármilyen veszélynek lenne kitéve. Magyarországon nincs politikai antiszemitizmus, nincs diszkrimináció a zsidókkal szemben. Alapjában véve igazi politikai problémát a zsidóság szempontjából nem látok" - jelentette ki.

Mint fogalmazott, Magyarország mellett ezzel kapcsolatban még Amerikáról tud beszélni, mert ott él 21 éve. Heller Ágnes szerint az Egyesült Államokban soha nem volt politikai antiszemitizmus, ezzel szemben igen nagy volt a társadalmi antiszemitizmus, amiben az államnak soha nem volt része. De mára a társadalmi antiszemitizmus is megszűnt, a társadalom maga szüntette meg. "Ez az, amit Magyarországon nem értenek, mert mindent az államtól várnak" - hangoztatta Heller Ágnes, utalva arra: Ha ma Egyesült Államokban valaki akár feketeellenes, akár zsidóellenes kijelentést tesz, holnap az állását veszíti el, kikerül az egyetemről, s ehhez nem kell törvény. Nincs szükség külön törvényre a gyűlöletbeszédről, mert a gyűlöletbeszédet az emberek nem tűrik maguk között. Mindenfajta törvénytől függetlenül egyszerűen nem tolerálják, ha valaki bármilyen rasszista kijelentést tesz - hangsúlyozta az 1929-ben született magyar filozófus.

S hogy mi a "receptje" annak, hogy valaki  79. életévének küszöbén szellemileg olyan friss, bölcs és rendkívül aktív maradjon, mint ő, a New Yorkban, Melbourne-ben és Torinóban egyaránt tanító, s újabb könyvén dolgozó filozófus csak annyit mondott: "Ez genetikus."