Farkas Imre az 1995-ben megalakult részvénytársaságban a névérték 20-25 százalékáért szerezte meg a részvények döntő többségét, így a később meghozott döntésekben érvényesíteni tudta az akaratát – olvasható a lapban.

A vádirat szerint a volt vezérigazgató 1998-tól az érdekkörébe tartozó cégeken keresztül jelentős veszteséget halmozott fel: nem tett lépéseket a húsipari cégnek sertéseket szállító Zalaping-Bar tartozásának a behajtására, valamint – ugyancsak az érdekkörébe tartozó – IMI 55 Kft.-től magas áron lízingelt szállítójárműveket.

2003-ban a Zalahús készletei, pénzeszközei már nem fedezték a szállítói, hitelezői követeléseket, a cég fizetésképtelenné vált: a veszteséges gazdálkodás mellett a tőkéjét is felélte. 2005 februárjában a lejárt határidejű tartozások meghaladták az egymilliárd forintot, mindezek ellenére a volt igazgató utasítást adott az állatok felvásárlására, az áruk, szolgáltatások megrendelésére.

A vádirat szerint a vezérigazgató a gazdasági jelentések alapján tisztában volt ugyan a cég helyzetével, de igyekezett a céget működésben tartanai, mert így jobb eséllyel tudta eladni.

Farkas Imre a fizetésképtelenség és a cég eladása közötti időszakban – mintegy kompenzációként – 66 millió forint értékben piaci ár alatt szerzett meg különböző vagyontárgyakat, bútorokat, házat, autót a Zalahústól.