HVG |
Éppen száz oldalt kellene elolvasnia annak az autótulajdonosnak, aki abban a hitben nyitotta meg a CLB Független Biztosítási Alkusz Kft. honlapját, hogy egyszerű választ kap kérdésére: melyik társaságnál kösse meg casco biztosítását? A képzeletbeli érdeklődőnek, aki egy Pest megyei negyvenes férfiként 1400 köbcentis Peugeot 308-asára kért ajánlatot, első pillantásra könnyű a dolga, hiszen tetemes az árkülönbség a hét ajánlat között. A Posta Biztosító Zrt. évi 124 ezer forintért, az Uniqa Biztosító Zrt. pedig 209 ezer forintért kínálja ugyanazokra a paraméterekre a termékét. A különbség mibenlétét azonban már korántsem egyszerű megfejteni, miután az egyenként 7-27 oldalas termékismertetők elolvasása után csak egy dologban lehet biztos a fogyasztó: a szolgáltatás mértéke és minősége csak akkor derül ki, ha már bekövetkezett a káresemény. Az internetes díjkalkulátor mindössze annyit segít a dilemmában, hogy közöl egy táblázatot az egyes biztosítók termékeinek legfontosabb jellemzőiről.
Ahány ajánlat, annyi definíció van ugyanis a különböző kártípusokra. Az Uniqa például felmenti magát a lopáskár kifizetése alól, ha az autó használója "nem gondoskodott a gépjármű kulcsainak biztonságos helyen történő tárolásáról". Márpedig a biztonságos hely meglehetősen tág fogalom. Az említett hét ajánlat abban is jelentősen eltér egymástól, hogy mit minősítenek a biztosítók totálkárnak. A Generali-Providencia Biztosító Zrt. például - évi 148 ezer forintos díj mellett - azt tartja gazdaságtalan helyreállításnak, ha a javítás költsége meghaladja a kár időpontjában becsült érték felét, míg az - évente 186 ezer forintot számlázó - Allianz Hungária Biztosító Zrt. azt tekinti totálkárnak, ha a kocsi kipofozása többe kerül, mint a kárkori érték 80 százaléka.
© MTI |
Totálkár megállapításakor amúgy is ritkán jár jól a tulajdonos. A biztosítók ugyanis a kártérítésnél egy nemzetközi használtautó-katalógus, az Eurotax árait veszik alapul, amelyek többnyire alacsonyabbak a hazai piaci árnál. Nem beszélve arról, hogy egy hároméves kocsit még megalkuvás nélkül élvezhet a gazdája, miközben a katalógus az eredeti árnak már csak a felére taksálja az értékét, a tulajdonosnak pedig a dupláját kell kifizetnie, ha új járgányt vásárol a roncs pótlására.
A nehezen összehasonlítható konstrukciók miatt az autósok nem váltogatják úgy a casco biztosítás szolgáltatóját, mint a kötelező felelősségbiztosításét. Ez utóbbi tartalmát ugyanis kormányrendelet szabályozza, így gyakorlatilag valamennyi biztosító ugyanazt nyújtja, vagyis az ajánlatok csak az árban különböznek. A casco csereberéjét a jogszabályok és a biztosítótársaságok sem könnyítik meg. Év közben lényegében csak akkor szűnhet meg a szerződés, ha a gépkocsit eladják vagy totálkárosra törik, az nem megfelelő indok, hogy az autós sokallja a díjat. Indoklás nélkül csak a biztosítási évfordulókor lehet felmondani a szerződést. Ha például a kuncsaft májusban kötötte meg a kontraktust, akkor minden következő év májusában állhat el attól, akkor is csak úgy, hogy legalább 30 nappal korábban írásban bejelenti e szándékát.
Az évfordulót azért kell kivárni - szól a szabályozás filozófiája -, mert a polgári törvénykönyv szerint a biztosítás díját egy évre előre kell befizetni, és csupán a szolgáltató jóindulatának tudható be, ha havi vagy negyedévenkénti törlesztést is elfogad. Elvileg persze azt is megteheti az ügyfél, hogy nem fizeti be a díjat, a szerződés ugyanis a taksa elmaradása után 90 nappal automatikusan megszűnik. Csakhogy a szolgáltatók már felkészültek az effajta turpisságra, az Uniqának például jogerős ítélete van arra, hogy az autósnak ilyen esetben is a teljes biztosítási évre le kell perkálnia a hátralékát.
Szoros kapocs a biztosító és az ügyfél között az is, hogy a cascók kétharmadát lízingelt vagy hitelből finanszírozott autókra kötik. Újabban mindinkább egy csomagban kínálják a hitelt és a cascót, így a havi törlesztőrészletben a biztosítás ára is benne van, ami ugyancsak megnehezíti az ajánlatok összevetését.
Márpedig vonzó ígéretben nincs hiány. A kizárólag telefonon és interneten üzletet kötő Genertel például a jelenlegi piaci díjaknál 25-30 százalékkal alacsonyabb tarifákat kínál, a Közlekedési Biztosító Egyesület (Köbe) pedig a jelenlegi piaci átlag harmadáért-feléért hirdeti kedvezményes cascóját a hétévesnél nem idősebb, átlagos méretű autókra.
Az ügyfélcsalogatás és a hátulütők (Oldaltörés)
A csábító áron kínált biztosítások kedvezményei azonban többnyire olyan körülményekre vonatkoznak, amelyek a társaságok kockázatát csökkentik. A Genertel például a megbízhatóbb autótulajdonosokra vetette ki a hálóját azzal, hogy csak olyan kocsit biztosít, amely már legalább egy éve az ügyfél birtokában van. A Köbe ajánlata pedig csak azoknak szól, akik a jármű kötelező felelősségbiztosítását is náluk kötik, ami egyúttal előremenekülést is jelent az egyesületnek, ha a Pénzügyminisztérium, mint tervezi, valóban kizárja az egyesületi formában működő biztosítókat a felelősségbiztosítások szolgáltatóinak köréből.
Az ügyfélcsalogatás másik módja, hogy olyan kiegészítő termékeket ajánlanak a szolgáltatók, amelyekre van igény, de még nem szerepel mindegyik biztosító kínálatában. A Köbének és a CLB alkuszainak egy közös új terméke például az önrészbiztosítás. Kár esetén az autósnak így még azt a 10-20 százalékot, illetve 20-50 ezer forintot sem kell állnia, ami a casco alapján őt terhelné - holott az önrész éppen az esetleges biztosítási csalások kivédését szolgálja, vagyis azt, hogy eltántorítsa az autósokat a kopott verdák szándékos összetörésétől. Így sem éri meg azonban az autót dodzsemként vezetni, Bravik Attila CLB-igazgató szerint a havi 1-5 ezer forintba kerülő önrészbiztosításra ugyanis csak akkor fizet a biztosító, ha a kár 100 ezer forinttal meghaladja az önrész összegét. Az extra szolgáltatások közé tartozik a vételár-biztosítás is, amikor a biztosító havi néhány ezer forint fejében az újkori értékre egészíti ki a roncsautóra kapott kárkori árat.
A jármű avulását is gyakran úgy veszik figyelembe a biztosítók, hogy az nekik kedvez, nem a kuncsaftnak. Az autó korának előrehaladtával nem csökkennek automatikusan a díjak, holott a kuncsaft lényegében egyre olcsóbb kocsit biztosít: egy többéves autó karamboljánál az alkatrészcsere vagy a fényezés számláját csak részben állják, mondván, már egy összekarcolt, lestrapált járgányról van szó. A szolgáltatók szerint ezt az ellensúlyozza, hogy évről évre javul a balesetmentesen vezetők úgynevezett bónusz-besorolása, így összességében akár 50 százalékkal is csökkenhet a díjuk. Csakhogy a bónusz személyre szól, nem autóra, vagyis a tarifa valójában független a kocsi avulásától. Külön pénzért persze az értékcsökkenésre is van megoldás. A Generali például az autó négyéves koráig ingyen, a fölött pedig évi néhány ezer forintért hajlandó arra, hogy a félig kopott fékbetétet is teljesen kifizesse, ha éppen a fékdobnál roncsolódott az autó. Az Allianz kínálatában pedig egy évről évre csökkenő tarifájú casco is szerepel, de ez az átlagosnál magasabb díjjal indul.
A nem éppen kedvező tarifák is ludasak lehetnek abban, hogy a magyar autótulajdonosokra nem jellemző az öngondoskodó előrelátás: míg a kötelező felelősségbiztosítást több mint 3,7 millió járműre kötötték meg, addig a szabadon választott cascót alig 850 ezerre. Igaz ugyan, hogy az elmúlt öt-hat évben átlagosan mintegy 30 százalékkal olcsóbb lett a casco, ám a díjbevétel még így is kétszerese a kárkifizetésnek. A társaságok 2007-ben több mint 100 milliárd forintot szedtek be, miközben 51 milliárd forint kárt álltak. A szolgáltatók kiadásait persze nemcsak a kárrendezések növelik, hanem a szervezet fenntartásának és az ügyfelek toborzásának a költségei is, ám a kötelező felelősségbiztosítás esetében például a bevételek háromnegyede megy a károk megtérítésére, mégis öldöklő árverseny folyik a kuncsaftokért. A HVG által megkérdezett biztosítótársaságok ennek ellenére egybehangzóan állítják, radikális díjcsökkentéssel sem lehetne növelni a casco biztosítások számát.
SZABÓ YVETTE
