„Nem öltem meg a feleségemet, aki ennek ellenkezőjét állítja, azt beperelem. Annyi igaz, hogy 19 évet börtönben töltöttem. A magyar állam engem ártatlanul ítélt el, mert baleset történt. Lengyelországban sátoroztunk a családommal, és egy éjjel megszólalt valamilyen riasztó. A feleségem valószínűleg kiment a zajra. Órákkal később a holttestét a környékbeliek találták meg a patakban. Vízbe fulladt. A lengyel hatóság tanúként hallgatott ki” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a Jobbikból később kizárt Gombos Tibor, amikor a lap feltárta: emberölés miatt 19 évet ült börtönben.

A sajtó a nyolcvanas évek elején a „hazai kriminalisztika történetében fél évszázada példa nélkül álló biztosítási gyilkosságként” emlegette az ügyet. Gombos 19 éves korában ismerte meg feleségét, akivel néhány évvel később már nem volt túl jó a viszonya, neje mellett barátnője is lett. Neki azt ígérte, hamarosan Pécsre költöznek.

A periratok szerint a férfi 1978-tól kezdve követett el biztosítási csalásokat, melynek révén 280 ezer forinttal károsította meg az Állami Biztosítót. Négy év alatt háromszor kötött poggyász-és baleset-biztosítást és mindig történt valami baj az úton. Egyszer Lengyelországban egy busszal ütközött, majd feltörték az autóját. Egy másik lengyel úton szintén feltörték a kocsiját. Nem sokkal azután, hogy cascobiztosítást kötött, Debrecenben törte össze az autót. A későbbi per során a tanúk beismerték, hogy hamis tanúzással segítették Gombost a biztosítási csalásokban.  

A stiklikről tudott a feleség is, akitől a férj egyre inkább elhidegült. 1981 nyarán a családfő felkereste az Állami Biztosító egyik irodáját, ahol úgynevezett rizikó-életbiztosítást kívánt kötni magára és a nejére. A gyakorlatban létező, de viszonylag ritka, speciális biztosítás 15 évre szólt, havi ezer forintos díjjal. Lényege: ha a biztosítottak közül valaki 15 éven belül meghal, a másik több mint kétmillió forinthoz jut. Az ÁB egyik fiókjánál elutasították kérését, ám egy másikban meg tudta kötni a biztosítást. A papírokra azt írta, havi 25 ezer forintot keres. A biztosítótársaság hitt neki, mert tudták, a másodállásban lemezlovasként dolgozik, így van pluszjövedelme is. A valóságban a család jövedelme néhány ezer forint volt csupán.

"Miért én haljak meg, ő is meghalhat"

Igaz, a biztosítás más nehézségekbe is ütközött: az egyik egészségügyi teszten Gombos nem felelt meg, s ekkor az egyik barátját kérte, meg, hogy helyettesítse őt. Miután a barát segítségével átment a teszten, a biztosítás megkötetett. A férj az ügyintézőtől azt kérte: ne küldjék ki a lakásra a kötvényt, majd ő maga átveszi azt. „Amikor megkötöttük az életbiztosítást, összevesztünk, de kifelé nem mutattuk. Felmerült bennem, miért én haljak meg, ő is meghalhat. Eszembe jutott egyszer, a házban gyakran rossz a lift, mi lenne, ha véletlenül beleesne a liftaknába, vagy csak úgy kiesne a tizedikről ablakpucolás közben…” – Gombos ezt már később, az előzetes letartóztatás alatt mesélte a pszichológusnak.

Az életbiztosítás megkötése után néhány héttel a család nyaralni indult Lengyelországba. A nyaralás előtt a feleség ismerőseiknek elmesélte, hogy az életbiztosítást végül visszamondták. A lemondólevél azonban soha nem érkezett meg a biztosítóhoz.

Még a nyaralás előtt – súlyos fertőzés miatt – a férj kórházba került, ám ez sem tartotta vissza az úttól. Saját felelősségére kijött a kórházból és a család elutazott. Barátaikkal Krakkóban találkoztak, majd továbbmentek és egy hegyvidéki falu mellett sátoroztak le.

Augusztus 2-án éjszaka egy közelükben táborozó lengyel család arra ébredt, hogy Gombos segítséget kér tőlük. Hamarosan kiérkeztek a rendőrök is, akik a Gombosék sátrától nem messze lévő patak partján holtan találták a feleséget, aki a fején és a hátán is megsérült. Később az orvos szakértő megállapította: a nő halálát fulladás okozta, Gombosné az alig 15 centiméter mély vízbe fulladt.

Első kihallgatásán a férfi azt vallotta: előző este megismerkedésük tizedik évfordulóját ünnepelték, majd lefeküdtek. Gombos arra ébredt, hogy szól az autó riasztója. Kiment, rátalált felesége holttestére, miközben két menekülő árnyat látott a sötétben. A nyomozást a lengyel hatóságok ismeretlen tettes ellen indították meg, Gombos és két gyermeke hazautazhatott Magyarországra.

Idehaza rögvest felkereste barátnőjét, majd a tanácsnál és a biztosítónál intézni kezdte a „formaságokat”. A tanúként nyilatkozó barátok és ismerősök azonban azt mondták: nem látták rajta, hogy búslakodna, felesége ruháit szinte azonnal kiárusította. Lakását kiadta, összeköltözött a barátnőjével és tovább dolgozott. Egy éven át semmi nem történt, de közben Gombos bejelentette igényét az életbiztosítási pénzre.

Vallomások sora

A férfit azt követően tartóztatta le a rendőrség 1982 szeptemberében, hogy a nyomozók beszerezték a biztosítási ügyeinek aktáit. Gombos a rendőrségnek beismerte a biztosítási csalásokat, majd nem sokkal később azzal magyarázta a neje halálát, hogy megbotlott egy kőben, amit dühében félredobott és véletlenül a feleségét találta el. Néhány nap múlva viszont már beismerte: szándékosan ölte meg feleségét. Olyan vallomása is volt, amelyben kémszervezetekről és csempészbandákról beszélt, amelynek tagjai ölték meg a nőt, illetve felhívták, hogy ő hallgattassa el.

1982 decemberében valamennyi vallomását visszamondta, arra hivatkozva, hogy a rendőrségen pszichikai kényszert alkalmaztak vele szemben: szerinte volt, hogy a nyugtató gyógyszereket, máskor a cigarettát vonták meg tőle, nem engedték, hogy a gyerekeit látogassa, cellatársa pedig rendszeresen bántalmazta. A férfinak egyébként összesen huszonhat, állandóan módosított vallomása volt, nyolc különböző variációban ismerte el a gyilkosságot.

Gombos feleségét a barátok és az ismerősök is úgy jellemezték, hogy nagyon félős volt, ezért kizárt, hogy a hegyek között magányosan induljon el egy éjszakai sétára. Egyik barátja így emlékezett vissza egy interjúban: „Fura egy történetet adott le, az igaz. Mert a Györgyiről nem tudtam feltételezni, hogy csak úgy kimászkáljon a sátorból, pláne éjjel”. Az ügyben eljáró szakértők azonban teljességgel kizárták a baleset vagy az öngyilkosság lehetőségét és amit az események menetéről megállapítottak, az egybevágott Gombos egyik beismerő vallomásával: eszerint egy kővel hátulról leütötte, majd vízbe fojtotta feleségét.

Halál helyett életfogytig tartó fegyház

Gombos Tibort első fokon a Debrecei Megyei Bíróság halálra ítélte. Az egyik sajtóbeszámoló szerint a másodfokú tárgyalás alatt Gombos végig „fordulatosan, logikusan, érvekkel és adatokkal igyekezett alátámasztani előadását”. A másodfokon eljáró bíró két kérdésére azonban Gombos nem tudott meggyőző választ adni. Az egyik kérdés az volt, hogy azután, hogy a patakban meglátta feleségét, miért nem tette be autójába és miért nem vitte orvoshoz. Ezt a férj azzal magyarázta, hogy sokkos állapotban volt. A bíró másik kérdése az volt, hogy ha a beismerő vallomásokat pszichikai kényszer hatására tette, később védője jelenlétében, majd a bírósági eljárás alkalmával miért nem tett panaszt ez ellen. Gombos ekkor azt mondta: azért nem tett panaszt, mert bízott abban, hogy a bírósági eljárás alatt amúgy is tisztázza magát.

A Legfelsőbb Bíróság végül életfogytiglani börtönre változtatta a halálbüntetést, Gombos Tibort az emberölésen kívül folyamatosan elkövetett nagy értékű csalás kísérletében mondta ki bűnösnek. A halálbüntetést azért változtatták meg, mert úgy ítélték meg, azt csak akkor kell alkalmazni, ha a társadalom védelme az elkövető megátalkodottsága, végleges javíthatatlansága miatt más büntetéssel nem lenne biztosítható. A bíróság azt is figyelembe  vette, hogy a férfi a gyilkosság idején 28 éves, büntetlen előéletű volt és előéletében „semmiféle erőszakos motívum nem fordult elő”.

Gombos Tibor a börtönből 2001-ben szabadult.

A Jobbik azzal indokolta a pártból való kizárását, hogy a szervezetbe való belépéskor eltitkolta múltját.